Máig értetlenül áll a világ legegységesebb nemzete a rejtély előtt: hogyan történhetett meg egy olyan nélkülözhetetlen főúrral, mint Rogán Antal, hogy a legintimebb magánügyei nyilvánosságra kerültek? Mármint az, hogy miből hol és mekkora lakást növesztett, és az milyen viszonyban van a vagyonbevallásával meg a legális bevételeivel. Nem volt ez szokás, hogy kormánypárti hősök csak úgy lebukjanak. Az a Simon Gáborok dolga, akik sokkal rosszabbak, mert csak.

Van erről egy elmélet, és amíg biztosabbat nem tudunk, addig nincs más választásunk, mint hogy ezeken merengünk, mint valaha az X-Akták előtt.

Tehát a mendemonda úgy szól, hogy Rogán gazda egy reggelen megtekintette a terményt, és elégedetlenül konstatálta, hogy aznap éjjel csak egy teremgarázst meg egy bidét termett neki az organikus háza. Vakargatta a fejét, füstölgött magában, mivel tudta, hogy mások lakása egy éjjel egész tánctermeket gyümölcsözik. Aztán azt sütötte ki, hogy még több tápoldat kellene az ültetvénynek.

Igen ám, de az drága mulatság, nincs annyi pénz az országban. Van viszont azon kívül. Tehát Rogán gazda a fejébe vette, hogy ha lezavarják a választásokat, akkor ő lenne szívesen nemzeti fejlesztési miniszter, egyengetné, csatornázgatná az uniós pénzeket, és úgy hátha meglódul a hozam odahaza is. Cilike már nagyon panaszkodott, hogy ő nem fogja egymás hegyén-hátán tartani a cipőit, mint az a proli Imelda Marcos.

Csakhogy azoknak a pénzeknek volt már gazdája. És ő sem szeretett volna lemondani a tisztes haszonról, megvolt az embere, sőt asszonya az uniós pénzek terelgetésére. Úgyhogy az asztalra csapott, és szervezett Rogán úrnak egy könnyed kis vesszőfutást, csak hogy tudassa vele, hol lakik a magyarok istene. Hát nem a Pasa Parkban, viszont pontosan tudja, hogy ki lakik ott. A rossz elnyerte méltó büntetését, a rosszabb meg röhögött a markába.

Már csak azt kellene megfejteni egy másik mesében, vajon érdekli-e az Európai Uniót, hogy a Pasa Parkban, vagy Felcsúton költik el a pénzét. És hogy miért nem.