Babarczy Eszter
Babarczy Eszter
Tetszett a cikk?

Volt a kormánynak egy előterjesztése. Csöndben bukott el 2009. június 22-én. Csöndben, de nem a megszokott módon, ugyanis ezúttal az Igazságügyi Minisztérium által benyújtott tervezetre a Fidesz és a KDNP képviselői, valamint az MDF Dávid Ibolya-ellenes szárnya nyomott IGEN-t, míg a szocialisták többsége tartózkodott, az SZDSZ pedig egy elszánt NEM-mel erősítette meg a demokrácia melletti elkötelezettségét. (Cikkünk szerzője utóbb több ponton kiigazította cikkét, így a változatlanul hagyott eredeti szöveg mellett keretes írásban ezt is közöljük - a szerk.)


Kedves Olvasó!

Elnézést kérek a hibáért, amelyet elkövettem. Két szavazás adatait összetévesztettem, s ennek folytán gyanúsítottam meg az MSZP-t és az SZDSZ-t azzal, hogy az egyszerűsített, listás szavazási rendszert nem támogatták, míg azon morfondíroztam, vajon mi ütött a Fideszbe, hogy támogatta. De nem, mégsem fordult fel a világ rendje.

A Fidesz a saját javaslatát támogatta (amely nem pontosította, hogy listás vagy egyéni választási rendszerben gondolkodik, és 200 főben határozza meg a parlament létszámát), a kormány a cikkben ismertetett javaslatát elutasította. És fordítva, az MSZP (tisztességgel), tartózkodott a Fidesz indítványánál, míg az SZDSZ azt elutasította, viszont mindkét párt megszavazta a 199 fős, listás rendszert tervező törvényjavaslatot.

Mi a tanulság?

1.A publicista téved, és nagyon szégyelli magát. Elnézést kérek először is az MSZP és az SZDSZ képviselőitől, amiért azt állítottam, hogy a listás rendszert nem támogatták. Azt még támogatnák – de azért a 200 fős parlament érdekében nem fognak kiegyezni az ellenzékkel. Másodszor elnézést kérek a Fidesz és a KDNP képviselőitől, nem elfeledkezve a valamikori MDF frakció odaszavazó képviselőiről sem, akikről azt állítottam, hogy a pártstruktúra megújulását lehetővé tevő javaslatot támogatták. Eszükben sem volt. Ők nem szeretnék, ha megújulna a pártstruktúra és új szereplők jelenhetnének meg a színen. Elég baj már nekik a Jobbik így is. Harmadszor, elnézést kérek a HVG-től, akiket ily módon megvezettem. És negyedszer, de legalázatosabban, még egyszer elnézést kérek az olvasótól.

2.Önök most tisztán láthatják, hogyan NEM lesz nekünk kisebb parlamentünk, míg 2/3-dos többsége szert nem tesz valamelyik párt(szövetség). És azt is tisztán láthatják, hogyan mutogatnak majd ezek után egymásra.

3.Önök tisztán láthatják azt is, hogy hogyan nem fog új pártfinanszírozási, kampányfinanszírozási és önkormányzati törvényünk sem születni. Eszükbe sincs ezeknek a kiváló pártoknak, hogy a mi érdekünkben önmagukat korlátozzák.

4.Önök tisztán láthatják ezen túl azt is, hogy melyik párt a leginkább káderpárti, vármegyehívő párt. Az MSZP-t  és az SZDSZ-t gyanúsítottam ezzel, de kiderült, hogy a Fidesz és a KDNP még káderpártibb.  Ami a lényegen, sajnos, nem változtat.

Babarczy Eszter
2009. június 23.

Az előterjesztett törvényjavaslat 199 főre csökkentené az országgyűlés létszámát és egyszerűsítené az országgyűlési választási procedúrát. Hogy a helyzet cifrább legyen, ezt a törvényjavaslatot még – hogy szalad az idő! – egy korábbi miniszterelnök kezdeményezte, bizonyos Gyurcsány Ferenc. Ezt támogatta hát a Fidesz és minden szövetségese, demonstratíve, név szerinti szavazással. (Ha úgy gondoljuk, hogy a következő parlamenti választáson elsöprő győzelmet aratunk, akkor nyugodtan csökkenthetjük a képviselők számát. Pláne, ha tudjuk, hogy úgyse szavazzák meg mások, akik némileg aggódnak, mert már beleszoktak a képviselőségbe).

De nem azért írom én ezt a cikket, hogy feltegyem azt a naiv kérdést, vajon lehetséges-e, hogy a parlamenti frakciók saját párt- és egyéni érdekeiket képviselték ez esetben? Nem mondom, hogy nem várnék el némi önmérsékletet, de nem szeretném moralizálással untatni a kedves olvasót. A fájdalmam a következő: erről a beadványról gyakorlatilag nem volt vita, sem az országgyűlésben, sem – ami fontosabb – a magyar sajtóban. Pedig a következő választáson (ceterum censeo, minél hamarabb, annál jobb) az a kérdés is eldőlhet, hogyan alakul húsz évvel az első szabad választások után a magyar pártstruktúra. Amíg a jelenlegi választási rendszer él, addig új pártoknak rendkívül nehéz átvinni a küszöböt.

Az egyéni képviselőség azt jelenti, hogy jelentős előnyben van az a párt, amely minden választókerületben kiépítette a maga mélyreható személyi infrastruktúráját (hogy finoman fogalmazzak). A mélyreható személyi infrastruktúra (a „jó embereink”) a következő módon állhat elő: 1. mi voltunk a pártállam, és örököltük a jó embereinket. 2. egyes választásokon erősek voltunk, és az önkormányzatokban, a helyi gazdaságban maradtak embereink. 3. meg tudunk venni helyi embereket, akik látnak fantáziát a politikai karrierben. 4. meg tudnak venni minket helyi emberek, akik látnak fantáziát a politikai karrierben.

Csendben kimúlt
A még a Gyurcsány-kormány által beterjesztett javaslat értelmében a parlamenti képviselők létszáma a jelenleg 386-ról 199-re csökkent volna. Ebből 176 képviselőt egy fordulóban, megyei listáról választottak volna a szavazók, 23 fő pedig a mandátumot nem eredményező szavazatok összesítéséből, országos listáról került volna be a kisebb parlamentbe. A kormány számításai szerint a jelenlegi választási rendszer melletti 8 milliárd helyett a kisebb parlamenttel 4 milliárd forintba került volna egy választás. Az új rendszerben is megmarad volna a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos választási küszöb, viszont az egyfordulós, tisztán listás választással megszűnt volna 2010-től a választások érvényességi és eredményességi küszöbe.
Mint látszik, kétféle párt lehetséges Magyarországon e szisztéma szerint: a régi klientúrák pártja és a politikai kalandorok pártja. A választási rendszerből adódóan a pártprogram (a központi akarat, a választó számára hozzáférhető információ) küzd a finanszírozók és a jó emberek akaratával, oszt majd meglátjuk.

A listás választás hatására a pártprogramok felértékelődhetnek a helyi infrastruktúrával szemben (elég a pártot eladni, nem kell még a jelöltre is külön figyelmet fordítani). Egy új pártnak ez kedvező. De kedvező-e nekünk egy új párt?

Másfél évvel ezelőtt azon a nézeten voltam, hogy új párt alapítása helyett a kiüresedett két kis pártot kéne feljavítani (bár jeleztem, hogy a Védegylet és a Humanista Párt egyesüléséből létre tud jönni egy viszonylag életképes erő), mert a választási rendszer új párt indulását szinte lehetetlenné teszi – és ha mégis sikerül, abban sem feltétlenül lesz sok örömünk. A kétségeim nem változtak, de a voksomat most mégis máshol tenném le. A szó minden értelmében. A balközépen hely nyílt az elmúlt egy év öngyilkos politikája után. Ez egyben meg is magyarázza, miért úgy bukott el a mai indítvány, ahogy elbukott. A Fidesz már elvesztette a játszma első fordulóját a saját versenytársával szemben. Lehet, hogy a Jobbik profitálhatna egy listás választásból, de kételkedem benne. A Jobbik – hacsak nem folytatja a jelenlegi elit a megszokott katasztrofális politikát – pont ennyit ér: Magyarországon a szélsőjobboldali eszmék támogatottsága nem fogja elérni a 20%-ot. A potenciális új versenyzők már nem a Fideszt, hanem az MSZP-t és az SZDSZ-t fenyegetik. Naná, hogy nem fognak maguknak konkurrenciát csinálni!

Babarczy Eszter

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Megnézem az ajánlatokat
MSZP Fidesz parlament Babarczy Eszter egyéni választási körzet választási törvény