Pawel Kuczynski

Van minek örülni. Minden érző szívet megérint, amikor a film közepéig szabadon garázdálkodó rosszarcúnak egyszer csak feláll a hallgatag kamionsofőr, és jól pofán veri palacsintasütővel. Igény volt erre az élményre, és André Goodfriend rajta kívül álló okokból nem tudta teljesen kielégíteni.

Veszprémben Kész Zoltán lett ez a közülünk való, kisemberi hős. Érdemes alázattal fogadni a sikert.

Anywhere out of the world

A kétharmad bukása nemcsak szimbolikus. Sok gyakorlati haszonnal járhat, ha az eddigeknél kiszámíthatóbb lesz az élet. Most három évig nagyjából így marad alaptörvény, választási rendszer, meg amit eddig a nagykalapáccsal összegányoltak. Az sem lesz leányálom, hiszen tőlük tudjuk, hogy eddig sem azért barmoltak bele alapvető rendszerekbe és jogokba, mert azzal valami stratégiájuk lett volna. A pillanatot akarták uralni bármi áron, ebből kerekedett ki aztán ez a rémséges rendszer. De mostantól legalább a saját kétharmados törvényeiket kénytelenek betartani. Hozzá kell szokniuk, hogy már nem tehetnek meg mindent.

Figyelemre méltó jelenet volt, amikor a Fidesz bedobta a zsarolást, miszerint ha nem ők nyernek, akkor nem lesz Veszprémben fedett sportlétesítmény. Pontosan ebből lett elege az országnak. A zsarolásból és fenyegetésből, meg abból, hogy ezek tényleg azt hiszik, a fedett sportlétesítmény a legnagyobb ajándék, amit magyar város valaha kaphat. Nem is volt elegendő a csali, Veszprém jobban utálja a Fideszt, mint amennyire hiányzik neki még egy uszoda. És ezen még a köztévé sem tudott változtatni, pedig az a pornócsatorna többe kerül egy évben, mint négy közepes fedett sportlétesítmény.

Bármilyen szép lenne, Kész Zoltán aligha az ismertté vált, radikális kapitalista szólamoknak köszönheti a győzelmét. Ahogy Ózd sem a nemzeti radikalizmusra szavazott, amikor Janiczak Dávidot választotta, és Mezőtúr se lett hitlerista. Egyszerűen megkeresték az esélyes nem-fideszes jelöltet, és beálltak mögé. Függetlenül attól, hogy Gyurcsány kottájából játszik, vagy a szélsőjobbal kacsint össze. Ezek a kifogások érvényüket vesztették.

Protestáns etika

Termékeny vita várható arról, hogy a veszprémi győzelemhez a baloldal pártjai mennyit tettek hozzá. Lopakodó üzemmódban, háttérből segítették a kampányt, mint aki ott se volt. A jelöltjüket is készen kapták, és ő maga sem bánta, hogy nem kell pártelnökökkel együtt szerepelnie. Lehet, hogy ez járható út országosan is, de a kockázatai már a most felsejlettek.

Ám ahhoz, hogy Kész Zoltánnak esélyes jelöltként gravitációja legyen, szüksége volt az ajánlásra. A kritikus tömeget az MSZP és a többiek neve jelenítette meg. Hasonlóan esendő figura indult még egy tucat, bevetették a partizánpártokat szokás szerint. Kisebbeket és nagyobbacskákat. Mind csúfosan kikaptak. Baljós jel a kormánypártnak, ha az ellenzéke kezdi kiismerni magát a választási rendszerben. Főleg hogy most már nem lesz egyszerű buherálni. Kitűnően szolgálta az érdekeiket, amíg nyerésben voltak, de azt nem garantálhatta, hogy mindig ők fognak nyerni.

Mostanában úgy néz ki, hogy az nyer, aki nem fideszes. Lehet még reménykedni. „Még sok minden történhet” – vigasztalják egymást a rajongók, mert bizony kezd lehervadni a vigyor a fejükről. Pedig holnap is hatalmon maradnak a kedvenceik. Ezután is lehet menekült gyerekeket végigrugdalni az utcákon, beteg gyerekeket bevásárlókocsiban gyógyítani, szegény gyerekek előtt elvágni a felemelkedés minden útját. És lehet lopni tovább, számolatlanul, csámcsogva, hersegve; földet, erdőt, trafikot, kaszinót, brilliánsokat, társasházakat és kikötőket, saját lábat. Uralni a pillanatokat, amelyek hátra vannak.

Még sok minden történhet, igen. Pedig már most is az a legerősebb késztetés, hogy ezek takarodjanak el, bűnhődjenek, fájjon nekik is végre valami. A bosszú.

Nem túl ígéretes perspektíva önmagában. Mármint az elszámoltatás igénye jogos persze, de abból nem élünk meg. Nem volt olyan régen, amikor a magyarok ráfeszültek a kormánybuktatásra, és semmi se számított, csak hogy ezek húzzanak el. Aztán évekig csodálkoztak, hogy tényleg erre adtak-e ők felhatalmazást. Arra, hogy a győztes aztán uralni akarja minden pillanatukat.

Veszprémben kiderült, hogy ma szinte bármilyen politikának van esélye a győzelemre. Történelmi lehetőség ez, olyan, amit rendre el szoktunk kártyázni. Ha bármilyen programmal lehet nyerni, akkor egyszer, kivételesen lehetne az valami olyan, ami nem pillanatokig érvényes.