Virág helyett
Több kimutatás született arról, hogy a járvány miatti korlátozó intézkedések elsősorban a – sokszor egyébként is túlterhelt – nőket hozzák még nehezebb és kiszolgáltatottabb helyzetbe. Elég végiggondolni, hogy a bezárás és szociális távolságtartás miatt teljesen leállt szektorokban – mint amilyen a turizmus vagy a vendéglátás – jórészt nők dolgoznak. A pedagógusok többsége szintén nő, a fertőzés kockázatának egyik leginkább kitett hivatás, mégsem kezelték őket kiemelt csoportként az oltási tervben. Ezért most be kellett hogy zárjanak az iskolák, óvodák, ismét ellehetetlenítve ezzel rengeteg magyar nő életét, akik most ismét egyszerre lesznek pedagógusai, élelmezésvezetői, takarítói, fejlesztő pszichológusai gyermekeiknek úgy, hogy közben meg kell őrizniük saját munkájukat és a józan eszüket. A nők fizetését vagy a családok kiadásait azonban nem fogja pótolni az állam csak azért, hogy nyugodtan tudjanak foglalkozni a gyerekekkel, és teszem azt, írni, számolni tanítsanak egy elsőst, miközben az óvodás gyerek is a korának megfelelő foglalkozásban részesül otthon. Nem fogja a társas kapcsolataitól lényegében egy éve teljesen megfosztott kamasz gyerekeiknek a depresszióját elviselni és kezelni helyettük senki. Nem fog válaszolni az e-mailjeikre senki helyettük, nem fogja elvégezni a kenyérkereső munkájukat, arra marad a hajnal és az éjszaka. És még ők a szerencsésebbek, hiszen azok, akik nem tudják home office-ból végezni a munkájukat, például az egészségügyi és szociális területeken dolgozók, megint csak 80 százalékban nők. Mit csináljon egy gyermekeit egyedül nevelő ápolónő? Idősotthonban dolgozó gondozó? Ráadásul mivel ők még a pedagógusoknál is jobban kitettek a fertőzésveszélynek, a tavalyi leállás tapasztalatai alapján gyermekeiket sokszor nem látják szívesen a végül engedélyezett iskolai, óvodai gyermekfelügyeleten sem.