szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A húsvét a kereszténység második legnagyobb ünnepe, időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. A húsvéti hagyományok, szokások és ételek részben a zsidó ünnep, a kereszténység és ősi termékenységrítusok maradványai. Megnéztük azt is, hogyan kerül a sonka az ünnepi asztalra.

A keresztények húsvétkor Jézus feltámadását, az emberiség megváltását ünneplik. De erre az időszakra estek a kereszténység előtti pogány termékenységi ünnepek is, így a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó, részben még ma is élő népszokásaink nagy része szintén a megújuláshoz, a természet felébresztéséhez, a termékenységhez kötődik.

A húsvét összefügg a zsidó Pészach ünnepével is, amikor az Egyiptomból való kivonulásra – az utolsó csapásként a halál angyala magával ragadott minden elsőszülött fiút, a zsidók Isten parancsának engedelmeskedve azonban bárányt áldoztak, bekenve vérével ajtóikat, így őket elkerülte az öldöklés – emlékeznek. A Pészach ünnepének előestéjén fogyasztják el a szokásos Széder esti vacsorát, amely élesztő nélküli kenyérből és borból áll.

Vége a húsmentes heteknek

Ahogy a húsvét magyar neve is kifejezi, a negyvennapos böjt után vége a hústól való tartózkodásnak. Korábban valóban komolyan gondolták a húsvét előtti böjtös időszakot, amely hamvazószerdával kezdődően nagyszombaton este ért véget. A negyven nap alatt nem fogyasztottak húsételt, a hal megengedett volt, de többnyire asszalt gyümölcsöt, kenyeret, tésztát, zöldséget ettek. A hagyomány azonban mára jócskán megenyhült – noha ismét nagy divatja lett a rövidebb böjtöknek, a testi megtisztulásnak, és nem csak a hívők körében –, sokan csak a nagyhéten böjtölnek, a legszigorúbb böjti nap pedig a nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja.

Kőrösparti Beatrix

A nagyhét szintén jeles napja a Zöldcsütörtök, amelynek leginkább Németországban van hagyománya, ilyenkor zöld böjti ételeket, spenótot, sóskát, zöld spárgát esznek. Keresztény források szerint az utolsó vacsora emlékének ünnepe ez, és vélhetően a 12. század végéig használt zöld színű miseruhára utalhat. Ám a zöld étel a bő termést is szimbolizálja, így feltételezhető, hogy a termékenységrítusokhoz is legalább annyi köze van, mint a kereszténységhez.

A húsvéti asztal

Húsvétvasárnaphoz kötődik az ételszentelés is, a hagyományos húsvéti ételeket – bárány, sonka, kalács, tojás – a templomban megáldja a pap. A bárány Jézust szimbolizálja, aki áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Noha Magyarországon a bárány nem annyira szerves része a húsvétnak, Európa már országaiban a bárányhús fogyasztása szorosan kötődik az ünnephez.

Nálunk nagyobb szerep jut a sonkának, amely szintén Jézust szimbolizálja. De hogyan kerül a húsvéti asztalra? A sonka a hagyományos paraszti házaknál a téli disznóvágáskor került a füstölőbe, a nagyböjt alatt pedig nem lehetett elfogyasztani, csak a böjt elmúltával. Ez a szokás pedig nagyon jól megmaradt: piackutatók adatai szerint országosan hétezer tonna főtt sonkát is képesek vagyunk megenni húsvét körül.

Húsvétkor a kalácsnak is a sonka és a tojás mellett a helye. A kalács, a kenyérhez hasonlóan ősi áldozati étel, a bőséget, a jólétet és az életet is jelenti. Európában a legerősebb hagyománya az olaszoknál van a húsvéti kalács sütésének, mégpedig a galamb formára alakított foszlós kelt tésztából készültnek. A galamb a béke jelképe, és egyben az új életet is szimbolizálja, ugyanúgy, mint nálunk a tojás.

A tojás a termékenység és az újjászületés legősibb szimbóluma, de kifejezi a családi összetartozást is. A hagyomány szerint azért kell a család tagjainak közösen elfogyasztaniuk a húsvéti tojást, hogy ha netán egyszer eltévednek, visszataláljanak egymáshoz. De helyet kap még a húsvéti asztalon a bor is, amelyet Jézus vérével azonosítanak, illetve a templomban megszentelt barka is, amely eredetileg azokat a pálmaágakat helyettesíti, amelyeket alatt Virágvasárnap Jézus bevonult Jeruzsálembe. A néphit gyógyító erőt tulajdonított a barkának, ezért az ünnep után is megőrízték. Míg a megszentelt kalács morzsáit a tyúkok elé szórva azt remélték, hogy több tojás lesz.

MTI

Népi hagyományok

Modern kellékek

Németországban, az Egyesült Államokban és egyre inkább itthon is fontos kelléke a húsvétnak a tojásfa, amikor is a barkát kifújt, zsinórra fűzött húsvéti tojásokkal díszítik fel. A magyar területeken főként a két világháború között vált az ünnep részévé a nyúl, s bár népszerűsége töretlen, Európában sem mindenütt az ő feladata a színes tojások előteremtése. A német nyelvterület egyes vidékein például a róka, Svájcban a kakukk, Thüringiában a gólya látja el ezt a feladatot. De a Rómából hazafelé tartó harangok is tojásokat szórnak a kertekbe, ablakpárkányokra.

A már említett ételszentelés mellett más szokások is kapcsolódtak az ünnephez, Nagypéntekhez például különféle babonás félelmek is. E napon például tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret, nem mostak, nem fontak. Napfelkelte előtt "hajnali aranyvízzel", azaz friss kútvizzel kellett mosakodni, úgy tartottak, hogy az véd a betegségek ellen. A tűz- és vízszentelés pedig már Nagyszombathoz kötődik, ahogy a feltámadási körmenet is.

Az egyik legismertebb, főleg vidéken élő népszokás a húsvéthétfői locsolás, régen egy vödör vízzel öntötték le a lányokat, ma már mindezt kölnivel teszik, ha teszik egyáltalán. A locsolásért cserébe pedig festett, díszített tojást adtak a lányok. A locsolás helyett néhány faluban a húsvéti vesszőzés élt, és ahogy a locsolás ez is a megtisztulást és a termékenységet hivatott elősegíteni – ezek is kiválóan utalnak az ünnep tavaszköszöntő jellegére. Érdekes szokásként élt még az úgynevezett komatálküldés is: Húsvétvasárnap után egy héttel, Fehérvasárnap a lányok húsvéti ételekből álló tálat küldtek egymásnak, ezzel megpecsételve barátságukat; de jegyesek is küldtek egymásnak ilyeneket, csak azt már mátkatálnak nevezték.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!