RENDELET
A rendelet a Római Szerződés 249. cikke alapján „általános hatállyal bír”. „Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.” Például a közös agrárpolitika (KAP) napi irányításának nagy részét rendeletekkel végzik, amelyeket az Európai Bizottság a Miniszterek Tanácsa által ráruházott hatáskörében fogadhat el.
RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
A Maastrichti Szerződés - Németország és Spanyolország ösztönzésére - létrehozta az Európai Unió egy új szervét, a Régiók Bizottságát. A Régiók Bizottságával folytatandó konzultációt a Szerződés kimondottan csak a gazdasági és szociális kohézióval, a transzeurópai hálózatokkal, a távközléssel, az energiapolitikával, az oktatással, a kultúrával, a foglalkoztatással, a környezetvédelemmel, a szakképzéssel és a közlekedéssel kapcsolatos ügyekben írja elő.
RÓMAI SZERZŐDÉS
A Hatok által 1957 márciusában aláírt Római Szerződés hozta létre az Európai Gazdasági Közösség et (EGK). Az Európai Atomenergia-közösség (EAEK vagy Euratom) létrehozásáról szóló szerződést ezzel egy időben írták alá.
RUGALMASSÁG
A „rugalmasság” kifejezés, amelyre időnként „differenciált integrációként” is hivatkoznak, olyan európai uniós intézkedéseket jelöl, amelyek eltérnek attól az alapelvtől, hogy minden tagállamnak egységes ütemben kell ugyanazon célkitűzések felé haladnia. A „változó geometria ”, a kívülmaradás , a kétsebességű Európa mind a rugalmasság alkalmazásának példái. A nagyobb fokú rugalmasság iránti igényt bizonyos tagállamoknak a frusztrációja ösztönözte egy olyan rendszerrel szemben, amelyben leglassúbb hajó határozza meg a flotta sebességét. A fokozott rugalmasság szükségességét tovább erősítette a bővítés . Másfelől viszont komoly aggodalmak merülnek fel az unió átfogó koherenciája és konzisztenciája, a pénzügyi terhek igazságos elosztása, az EU-jog egységessége, a tisztességes verseny és az unió polgárai közötti megkülönböztetést tiltó alapelv érvényesülése kapcsán. A Maastrichti Szerződést kiegészítő új K.15. (jelenlegi 43.) cikkel, illetve a Római Szerződést módosító új 5a. (jelenlegi 11.) cikkel az Amszterdami Szerződés kísérletet tett ezeknek az aggályoknak az orvoslására. Egyes elemzők azonban úgy vélték, hogy a 11. cikk előírásai olyan szigorúak, hogy lehetetlenné teszik a „megerősített együttműködés” létrehozását. A Nizzai Szerződés átfogalmazta a Szerződés megerősített együttműködéssel kapcsolatos előírásait, így csupán olyan együttműködésre van lehetőség, amelynek az integráció folyamatának „megerősítése” a célja, és amelyet minimum nyolc tagállam részvételével hoznak létre. A megerősített együttműködés keretében születő intézkedések és döntések nem képezik a közösségi vívmányok részét.