VAN DUYN-ÜGY
A Van Duyn-ügy egy holland szcientológusról szólt, akitől 1973-ban megtagadták az Egyesült Királyságba történő belépést. A brit hatóságok azzal indokolták az elutasítást, hogy „nem kívánatos” olyan személyek beutazásának engedélyezése, akik általuk „társadalmilag károsnak” tartott vallást kívánnak szolgálni. E tekintetben a hatóságok a személyek szabad mozgáshoz való joga alóli, a közrend védelmén alapuló, a Római Szerződés 48. (jelenlegi 39.) cikkében meghatározott kivételekre hivatkoztak. Van Duyn kisasszony azzal érvelt, hogy ezeket a kivételeket, amelyeket egy 1964-es irányelv pontosított, csak személyes magatartására vonatkoztatva lehetne alkalmazni. Az ügyet előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé utalták. A Bíróság a következő évben kelt ítéletében kimondta, hogy a 48. cikk közvetlenül az egyéneket ruházta fel a szabad mozgáshoz való joggal, anélkül, hogy bármilyen nemzeti átültető intézkedésre lenne szükség, ezt a jogot pedig a nemzeti bíróságoknak védeniük kell.
VÁLLALATOK ÖSSZEFONÓDÁSÁNAK ELLENŐRZÉSE
A versenyt potenciálisan sértő monopólium vagy vállalat-összefonódás (fúzió) csak adott földrajzi piac összefüggésében értelmezhető. Az egységes piac létrehozásával a monopóliumokat, illetve vállalat-összefonódásokat már nem a nemzeti piacok dimenziójában vizsgálják. 1989 óta az Európai Bizottság nak kizárólagos hatásköre van a közösségi léptékű koncentrációk vizsgálatára. Az összefonódás közösségi léptékének megítélése az érintett vállalatok összforgalmától függ. Az 1310/97/EK rendelet értelmében a vállalatok forgalmának megállapítása során a vállalatok világméretű, illetve Közösségen belüli forgalmát egyaránt figyelembe veszik, illetve vizsgálják azt is, hogy hány tagállamban halad meg ez a forgalom meghatározott értékeket. Amennyiben azonban a vállalatok bármelyike uniós szintű forgalmának kétharmadát egy tagállamban éri el, a tervezett összefonódást nem a Bizottság, hanem a megfelelő nemzeti hatóságok vizsgálják.
VÁLTOZÓ GEOMETRIA
A kifejezés egy európai integrációs modellt jelöl, amelyben a tagállamok határozzák meg, hogy részt vesznek-e bizonyos tevékenységekben, noha általában lesznek olyan „fő tevékenységek”, amelyekben valamennyi állam részt vesz. Amennyiben az új tevékenységekben mindig ugyanazok az államok nem vennének részt, ez a kétsebességű Európa kialakulásához vezetne. Emiatt néhány figyelemre méltó kivételtől eltekintve (mint például az euró bevezetése) az Európai Unió csak akkor terjeszti ki tevékenységét új területekre, ha valamennyi tagállam hajlandónak mutatkozik a részvételre. A nagyobb, heterogénebb unióban a „változó geometria” modellje bizonyosan támogatókra fog találni, mert nagyobb rugalmasságot kínál, és közelebb áll a politikai realitásokhoz.
VÁMUNIÓ
A vámunió olyan terület, ahol az áruk szabad mozgását nem akadályozzák belső korlátok, és ahol a vámunión kívüli területről belépő árura egységes szabályok, tarifák, kvóták stb. vonatkoznak. A kifejezést általában olyan terület megjelölésére használják, amely általában kettő vagy több, egymással határos állam megállapodása alapján jött létre. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Megállapodásában a vámuniót „regionális kereskedelmi megállapodás”-ként kezeli, és a vámunió tagjainak nem kell alkalmazniuk a „legfőbb kedvezményezett országok” elvét a nem tagállamokkal szemben.
VISEGRÁDI ÁLLAMOK
A „visegrádi államok” közé a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia tartozik. 1991 februárjában Magyarország, Lengyelország és az akkori Csehszlovákia vezetői Visegrádon találkoztak, hogy megvitassák az európai integrációval kapcsolatos álláspontjaikat. Megerősítették „az európai politikai, gazdasági, biztonsági és jogrendbe történő teljes integrációra” irányuló szándékukat, és megállapodtak ennek az integrációnak a progresszív megközelítése terén történő együttműködésben.
VIZSGÁLÓBIZOTTSÁG
A Maastrichti Szerződéssel a Római Szerződés 193. cikkeként beiktatott rendelkezés biztosítja az Európai Parlamentnek az ideiglenes vizsgálóbizottságok felállításának jogát. A vizsgálóbizottságot a Parlament teljes tagsága egynegyedének kérésére állíthatják fel, „hogy kivizsgálja a közösségi jog végrehajtása során felmerülő állítólagos jogsértéseket vagy hivatali visszásságokat”, hatásköre tehát az ombudsmanéhoz hasonlatos. A vizsgálóbizottság nem vizsgálhat bírósági eljárás alatt lévő ügyeket.