Nem lehet kikapcsolni © AP |
Gazdasági elemzők úgy tartják, a tévépiacon a világbajnokság apropóján éppen az év végéről előrehozott vásárlások zajlanak, így a mostani csúcs után forgalmuk visszaesésére számíthatnak a kereskedők és a gyártók, amelyek különösen éles árharccal készültek a mostani keresletre. Iparági adatok szerint a plazma- és az LCD-tévék ára csak az év eleje óta nemritkán 15-20 százalékkal is csökkent, miközben tovább szélesedett a készülékek által nyújtott szolgáltatások köre. Ez nem jó hír a gyártóknak, akik dollármilliárdokat fölemésztő beruházásokkal bővítik kapacitásukat, hozzájárulva ahhoz, hogy a lapos televíziók fölváltsák a hagyományos, katódsugaras modelleket, amelyek ára az utóbbi két évben a felére zuhant.
A plazma- és LCD-készülékek globális hatalomátvételét a texasi DisplaySearch piaci elemzőcég 2009-re teszi, amikor a katódsugaras technológiájú tévék már csak 43 százalékkal részesednek majd a világpiacon, ahol darabszámot tekintve az idén még 70,9 százalékos szelet az övék. A bevételeket illetően a lapos tévék már tavaly megelőzték a hagyományosakat, amelyek ugyanolyan képernyőméretben gyakran feleannyiba sem kerülnek. A lendületre jellemző, hogy tavaly világszerte 25 millió plazma- vagy LCD-tévé talált gazdára, miközben az idén a 185 millió eladott készülékből már 44 millió lesz ilyen. Az inga már át is billent Japánban, Hongkongban és Szingapúrban, ahol 2005-ben több lapos tévét vásároltak, mint hagyományosat. A világ legnagyobb piacának számító Egyesült Államokban - ahol a Matsushita tavaly föl is hagyott a katódsugaras Panasonic modellek forgalmazásával - az idén egyenlítődnek ki a számok, míg a legtöbb európai országban jövőre kerül sor ugyanerre.
Az előrejelzés másik eleme, hogy a lapos tévék közül az LCD hódít majd jobban. A DisplaySearch úgy becsüli, a folyadékkristályos képernyőjű modellek aránya az eladott készülékekből 2009-re 46, 2010-re 52 százalékra emelkedik az idei 22-ről. Ugyanezen idő alatt a 2006-ban 6 százalékos részesedésre számító plazmatévék 9,1, illetve 9,6 százalékra növelhetik piaci szeletüket. Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb plazmatévégyártója, a Panasonic márkájáról ismert japán Matsushita - amely a szórakoztatóelektronika egészében is maga mögé utasítja a honfitárs Sonyt - hamarosan új gyárat ad át, egy másikban pedig egy év múlva kezdi ontani a plazmapaneleket. Igyekszik tartani vele a lépést a Samsung, amely szintén 2007-re fejezi be kapacitásbővítését, és alaposan beleerősített az LG is, amely ha a tévékben még nem, az azokhoz szükséges képernyőpanelek gyártásában az idei első negyedévben már megelőzte a Matsushitát.
Még nagyobb a tolongás az LCD-tévék piacán, ahol a tavaly ősszel bemutatott Bravia modelljeivel behozta hátrányát a lapos tévék keresletrobbanására késve reagáló Sony, amely a bevételeket tekintve - készülékei nagyobb átlagos mérete és viszonylagos drágasága miatt - már át is vette a vezetést. A japán cég azt tervezi, hogy az LCD-képernyőpanelek gyártásában partnerével, a Samsunggal 2 milliárd dollár értékű beruházással bővíti 2004-ben alapított vegyesvállalatuk, a Dél-Koreában működő S-LCD Corp. kapacitását. A panelek terén piacvezető LG.Philips LCD - a dél-koreai és a holland cég közös vállalkozása - meglévő üzemeit bővíti, míg a Matsushita és a szintén japán Hitachi együttműködésével (és mások mellett a Toshiba részvételével) tavaly létrehozott IPS Alpha Technology zártkörű részvénykibocsátásra készül beruházásai finanszírozására. Az LCD-paneleket gyártók rangsorában az LG és a Philips, illetve a Sony és a Samsung kettőse mögött harmadik tajvani AU Optronics azzal igyekszik erősíteni pozícióit, hogy 2,22 milliárd USA-dollárért fölvásárolja a szintén tajvani Quanta Displayt.
Az erők egyesítése jelzi a televíziók összköltségének meghatározó részét jelentő LCD-képernyőpanelek gyártásának tőkeigényét. A folyadékkristályos technológiájú készülékek árban mostanra váltak versenyképessé a plazmákkal a 42 inches (106 centiméteres) átmérőjű tévék terén, ám ahhoz, hogy a következő méretben, az 50 incheseknél (127 centimétereseknél) is elérjék ezt, nagyobb panelekre, azokhoz pedig gyáranként akár 3-4 milliárd dolláros beruházásra is szükség van, miközben a kész tévék árai folyamatosan csökkennek. Ráadásul megjelentek a kínai gyártók, amelyek egyelőre csak kisebb képernyőjű LCD-tévéket tudnak készíteni, hiszen a televíziós piacot a számítógépekhez használt monitorok felől ostromolják. Ez utóbbiról már csak azért is keresik a kitörést, mert a monitorpiac telítetté vált, a katódsugaras kijelzők cseréje lényegében lezajlott, a pekingi kormány pedig különböző adókedvezményekkel támogatja a kínai gyártók "felsőbb osztályba lépését".