"A tömegtermelésben nagyon nehéz versenyezni az olcsó, főleg olasz borokkal" - magyarázta a HVG-nek, miért célzott meg más kategóriát a sok borpiaci szakértő szerint éppen a tömegtermelésre hivatott Alföldön. Frittmann úgy véli, a borsznobizmus visszaszorulóban van, a fogyasztók egyre tájékozottabbak, és számára az is kedvező, hogy az étkezési szokások megváltoztak, a könnyű, friss, gyümölcsös borok keresettebbé váltak - ő ezeknek a tényezőknek tulajdonítja, hogy a boraikkal kapcsolatos előítéletek megváltoztak. Az 1990-es évek borhamisítási botrányai persze még most is érezhetőek a kunsági borvidék és Duna-borrégió megítélésében. Bár a Frittmann Testvérek Kft.-nek már két éve nincsenek eladási gondjai, boraikat még mindig nagyon alacsony árakon tudják csak értékesíteni: ezerjójuk és rozéjuk például a borszaküzletben is 600 forint körüli áron kapható. Volt olyan termelő, aki az Év borásza cím elnyerése után 80 százalékkal növelte árait, Frittmannék nem ezt tették; a 20 százalékos emelés szerintük csupán a szőlő drágulásából adódik.
Ezek az árak sem elég alacsonyak azonban ahhoz, hogy a Frittmann-borok felkerüljenek az élelmiszer-kiskereskedelmi láncok polcaira. "Arra hivatkozva, hogy alföldi bort nem vesznek ennél drágábban, méltatlanul alacsony árat szabtak meg, ezért inkább más irányba indultunk" - mondja. Ez a más irány pedig a borszaküzletek és a vendéglátás világába vezet. Emellett boraik 25-30 százalékát exportálják, ám a kivitelt a növekvő belföldi igények miatt az idén már vissza kellett fogniuk.