Néhány éve indult a Fűszer és lélek című blog, ahol étvágygerjesztő fotókkal megtámogatott ínycsiklandó receptekhez színes kis történetek, illetve frappáns gondolatok csatlakoztak. Sokan kifejezetten azért olvasgatták a bejegyzéseket, mert a receptekhez kapcsolódó kulturális háttérre voltak kíváncsiak.
A blognak híre ment, egyre népszerűbb lett, komoly olvasótáborra tett szert. A szerzőt, Bodrogi "Fűszeres" Esztert megkereste a judapest.org zsidó közösségi oldal alapítója, hogy vállalkozna-e egy, a 21. századi zsidó kultúrát és konyhaművészetet ötvöző könyv megírására? A bloger vállalta a felkérést, és a blogbejegyzések alapján nekilátott a könyvírásnak. A napokban meg is jelent a mű, amely a zsidó konyha újraértelmezését frappáns sztorikkal, az egyes ételek történetével és a kóserség kérdéseivel spékeli meg. A Háló a könyv születéséről beszélgetett Bodrogi Eszterrel.
Háló: Dolgozott korábban a vendéglátóiparban?
Bodrogi Eszter: Hobbiszakács vagyok, soha nem dolgoztam az éttermi szakmában, hacsak az nem számít gyakorlatnak, hogy nemritkán húsz emberre főzök.
Háló: Miért épp a blog műfaj mellett kötött ki?
B. E.: Egy receptgyűjteményt nem nagyon neveznék blognak, de - sok társamhoz hasonlóan - azért írok mégis blog formában, mert nagyon egyszerű a kezelése, semmilyen befektetést vagy informatikai ismeretet nem igényel. Amúgy a gasztroblogom sem igazi blog, tulajdonképpen főzős vagy étteremtesztelő weblap. De igyekszem megfűszerezni családi történetekkel, a zsidó kultúráról szóló írásokkal és egyéb érdekességekkel.
Háló: Tavaly és idén is dobogós helyezést ért el a hvg.hu Goldenblog versenyén. Feldobta ez a nézettséget? Hányan olvassák a blogját?
B. E.: Naponta mintegy 2500 olvasóm van. Rendszeresen látogatják az oldalt, sokan magánlevelet is írnak, sőt jó pár olvasómmal személyesen is találkoztam már. A tavalyi Goldenblogverseny után érezhetően emelkedett a nézettség, akkor ugyanis még csak négy hónapos volt a blogom, és feltűnt a napi 100-200 pluszkattintás. Idén már nem nagyon vettem észre a kattintások számának megugrását, gondolom, akit érdekelnek a gasztroblogok és a Goldenblog is, azok már jártak a "Fűszeresen".
Háló: Miért épp a gasztronómia iránt érdeklődik?
B. E.: Húszéves lehettem, amikor megtanultam, hogy a gasztronómia nyitottabbá teszi az embereket. Svédországban vállaltam munkát, és az első pár hónapban nagyon magányosnak éreztem magam. Aztán odaszoktam egy valódi olasz pizzériába, ahol a szakács se svédül, se angolul nem beszélt, viszont rettenetesen vidám volt, és a zsebkendőnyi kis étterem mindig tele volt. Ott barátkoztam össze olasz és spanyol fiatalokkal, akikkel aztán végigettük az összes arab, olasz, kínai, indiai és török helyet, péntek esténként pedig Dániába jártunk bulizni. Akkor lettem igazi gasztromán.
Háló: Tervezi-e a könyv folytatását, ha igen, milyen ötletekre, milyen receptekre számíthat az olvasóközönség?
B. E.: Még az askenáz konyháról is van bőven mit mesélnem, de a szefárd zsidó konyha is nagyon közel áll a szívemhez. Már le is foglaltuk a nyári utunkat, úgyhogy lesz miről írnom.
A. D.