A ma elsősorban ízesítőként ismert aromahordozó nem akármilyen történelmi múltra tekint vissza. Már ismerte az ókori egyiptomi konyha és felhasználta ételek készítéséhez. A nagy Kheopsz fáraó is élt ezzel az isteni eledellel. A rómaiak ugyancsak nagy becsben tartották a líbiai sivatagból szállított szarvasgombát. Lassú tűzön főzték-sütötték, borba és mézbe mártva főként az előkelők fogyasztották, de fűszerként is használták. Állítólag afrodiziákumnak, szerelmi vágykeltőnek tekintették, nem minden alap nélkül, mivel olyan kémiai anyagot tartalmaz, amely hasonlít a férfi nemi hormonhoz, az androszteronhoz. Gyűjtése és használata a középkorban tiltólistára került, a démon, az ördög művének, gyümölcsének tekintették. Ebben feketesége és alaktalansága is közrejátszott.

A velencei „nőfaló”, Giacomo Casanova szerelmi légyottjai előtt gyakran fogyasztott szarvasgombás ragut. De nemcsak ő élt ezzel a szerelmi praktikával, más híres hódítók is ismerték a különleges gumó titkát: ha jófajta borba áztatták, még a legszárazabb női lélek is megpuhult tőle. Éppen ezért sokan féltve őrizték a titkos szarvasgombás recepteket.

Számon tartják a királyok étkeként a föld „fekete gyémántját” - gyakran így emlegetik sötétebb színű változatát; vagy „fehér aranyát”- ezt pedig a fehér szarvasgomba megjelölésére használják. A napkirály, XIV. Lajos főként előételként fogyasztotta a borban főzött szarvasgombát. Bízott előnyös hatásában a világhódító Bonaparte Napóleon, ezért gyakran szerepelt étrendjében abban az időben, amikor fiú utódot kívánt nemzeni. Vágykeltő képességében a szerelmi csaták olyan művelői hittek még, mint a leghíresebb királyi szeretők, Madame Pompadour és Madame du Barry, valamint a szexuális szabadosság hírnöke, De Sade márki.

Másfél kilós szarvasgomba. Guinness-rekord

El Aderezo/ Blog de Cocina

Nálunk is egyre keresettebb, főként a gurmandok körében, akik természetesen nem tagadják az élet élvezeti-örömforrásait sem. A hazai gasztronómiai szakemberek úgy vélik, hogy lassan visszatér régi becsülete e nemes fűszernek, ételnek. Éttermek veszik fel időszakosan, vagy állandó jelleggel a szarvasgombából készült fogásokat étlapjukra. Ilyenkor, a téli gombaszezon idején pedig több rendezvényt, kóstolót szerveznek. A Szalajka-völgyben a szilvásváradi Lovas Étterem rendszeresen tart szarvasgomba vadászatot és vacsoraestet. Ételkínálatában legutóbb a szarvasgombás kecskesajttal töltött derelye, a konfitált kacsacomb saját májával és szarvasgombás zellerpürével, mákos guba szarvasgombás vaníliafagylalttal és szomolyai cseresznyelekvárral szerepelt. Az ország más részeiben is jól ismertek e delikátesszel készült ételek.

Nagykanizsán a Szőlőskert Fogadóban is tartanak szarvasgomba napokat, s aktuális étlapjukról mennyei-földi finomságok kóstolhatók: kemencében sült szarvasgombával tűzdelt libamáj zöldfűszeres burgonyapürével, szarvasgombás vajjal tálalt roséra sütött szűzérmék, pulykasteak szarvasgombás házi tagliettével. Valentin nap idején talán akkor sem néznek idegenül a hozzájuk betévedő messziről jött vendégre, ha netán a szarvasgombás csokoládémousse-t emlegetné, mivel ez a különlegesség is szerepelt már kínálatukban.

Reméljük, ha ebben a februári hidegben valakinek sikerül a hatalmas hóból kiásni egy szarvasgombát, nem feledkezik meg arról, hogy a francia gasztronómiai szaktekintély, Brillat-Savarin által a „konyha gyémántjának” nevezett szarvasgomba segítheti a szerelmi felmelegedésben. Akár készíthet belőle egy szarvasgombás omlettet, vagy hajszálvékonyra szeletelve, libazsírban kisütve is fogyaszthatja, mint egykori eleink, akik nem okkal nevezték gímgombának a tömlős gombák rendjébe, s a tuberaceák családjába tartozó földi kincset. S ha Bálint/Valentin nap előtt vagy után rátalálunk párunkkal egy szarvasgombás ételeket készítő étteremre, legyen igaza a nagy romantikusnak, Alexandre Dumas-nak, aki úgy vélte: a szarvasgomba a nőket gyengédebbé, a férfiakat pedig szeretnivalóbbá teszi.