Pontosan öt évvel ezelőtt Kató András kezdeményezésére alakult meg a Terroir Club, ami az első, úgynevezett természethű borokra koncentráló borügynökség lett Magyarországon. 

Hvg.hu: Mi késztetett a Terroir Club létrehozására? Nem tűnt öngyilkos dolognak öt éve belevágni a természethű borok forgalmazásába?

Kató András: Sokat jártam Európában különböző kóstolókon, beszélgettem sok borásszal, és egyre inkább foglalkoztatott, mit csinálnak a természethű borkészítők, mit nevezünk mi itt Magyarországon bornak, és mi valójában a bor. Így született meg a Terroir Club. Tény, hogy sokszor megkaptam már, ez a projekt nem életképes Magyarországon. Mégis, idén már ötévesek vagyunk, bebizonyítottuk, hogy kemény munkával helyt tudunk állni. 2006-ban még alig beszéltek itthon terroirról, biodinamikus mezőgazdaságról, örülök, hogy szerepet játszottunk a szemlélet megváltoztatásában.

Hvg.hu: Melyik a nagyobb „üzlet”: itthon eladni külföldi borokat, vagy külföldön eladni hazai borokat?

K. A.: Ezt nem lehet kizárólag üzleti szemüvegen át nézni. Mindkettőnek más célja, szerepe van. Kiemelten fontos feladat, hogy az egyedi, versenyképes magyar borok odakerüljenek a világ asztalaira, ezért is vállaltuk fel borászbarátaink részére az exportügynökséget. Sokuknak nincs ideje, energiája utazni, kapcsolatokat építeni, kóstoltatni, meggyőzni – mi ebben is segítjük őket. Szerintem az egyik legjobb országimázsépítő tevékenység emlékezetes vacsorához emlékezetes magyar borokat fogyasztani például Londonban vagy Stockholmban. Tulajdonképpen minden jó palack magyar bor egy sikeres magyar nagykövet. A más európai természethű borok hazai forgalmazása teljesen más célt szolgál. Kitekintést ad, felfedezésre nyújt lehetőséget. Nem az a lényeg, hogy magyar bor helyett külföldit igyunk. Forgalmunk 80 százaléka magyar borok értékesítéséből származik. De meg kell adnunk a lehetőséget, hogy aki igényli, hozzájuthasson ikonikus francia vagy más európai borokhoz.

Hvg.hu: Ha nem pénzben, akkor miben méritek a sikert?

K. A: Például abban, hogy ma már Stockholm minden Michelin-csillagos éttermében megtalálhatóak az általunk közvetített borok, Demeter Zoltán, a Királyudvar vagy a Hollóvár palackjai. Mióta jelen vagyunk a svéd piacon, minden évben többször is szervezünk az importőrrel közösen utazásokat az ottani fiatal sommelier-ek számára, mert óriási az érdeklődés, hogy lássák, tudják, honnan jönnek az őket csodálattal vegyes rajongással eltöltő borok. Az is sokatmondó, hogy Kanadába már úgy tudunk új borokat ajánlani, hogy az ottani partnerünk kóstolás nélkül is elfogadja a javaslatainkat.

Aki jártas a nemzetközi borkereskedelem világában, tudja mekkora dolog ez. Mivel fontos a fenntarthatóság, azért a pénzügyekre is odafigyelünk. Ma már közel százmillió forint az éves forgalmunk, ezt 2007-től teljesen a nulláról építettük fel, úgy, hogy a nemzetközi, válságsújtotta környezetnél kedvezőbbet is el tudtunk volna képzelni a növekedéshez.

Hvg.hu: Kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy a válság ellenére képesek voltak jelentős növekedésre. Ha téged kérdeznének, mit mondanál, mivel lehetne felvirágoztatni a hazai borkultúrát?

K. A.: Ez egy elég átfogó kérdés. sok-sok tényezője van: a bortermelők, a bort eladók és az állam is sokat tehet ezért a maga területén. Mégis, az a legfontosabb, hogy a fogyasztók sokszor és nyitottan fogyasszanak bort, keressék azt, ami nekik valóban ízlik. Egy pohár jó bor minden este kerülhet az asztalra. Elvégre még jóval alatta vagyunk az egy főre jutó borfogyasztásban a francia vagy az olasz átlagnak.

Hvg.hu: Ha már afféle bornagykövet lettél, elárulod, mi vitt a bor felé?

K. A.: Már az egyetemi évek alatt is a borral foglalkoztam, ugyanis az akkori Kertészeti és Élemiszeripari Egyetemnek hívott intézményben végeztem élelemiszeripari mérnökként. 1994 óta különböző pozíciókban a borkereskedelemben tevékenykedem, igaz, kis kitérőként a borszakírás területén is kipróbáltam magam, 1998 és 2000 között a Borbarát Magazin főszerkesztő-helyettese voltam.

Hvg.hu: Nagyjából négyfős az a magyar „klub”, amelynek tagjai reálisan pályázhatnak a Master of Wine címre. Te is várományos vagy, hol tartasz az MW megszerzésében?

K. A.: Mióta belevágtam az MW-képzésbe, rá kellett jönnöm, hogy munka mellett szinte a lehetetlenre vállakoztam, annyit kellene tanulni, kóstolni, utazni ahhoz, hogy biztonsággal mehessek neki a vizsgáknak. De csak szinte lehetetlen, mert én azért megpróbálom és addig csinálom, ameddig el nem érem a sikert. Ez reálisan 3-4 éves távlatban lehetséges.