A Lőrinci Meleghengermű bezárására, valamint év végéig összesen 800 dolgozója elbocsátására a fő tevékenységből származó veszteségek miatt kényszerül az ISD Dunaferr Csoport, amely most körülbelül 5300 embert foglalkoztat - vázolta kedden a helyzetképet a vállalat kommunikációs igazgatója, Várkonyi Zsolt. A 256 főt foglalkoztató meleghengermű vesztesége az idei első félévben a kommunikációs igazgató szerint elérte az 5 millió dollárt (1,1 milliárd forint), a csoport vesztesége pedig tavaly elérhette a 22 milliárd forintot, és egyelőre nem látszódnak a javulás jelei. A hvg.hu információi szerint emellett nem is 256 ember veszítené el a munkáját a Lőrinci Meleghengerműnél, hanem 300-320 fő, mivel a statisztikákban szétbontva szerepelnek bizonyos dolgozói csoportok és a rövidebb időre felvett munkavállalókat nem kalkulálták bele a több, mint 250 fős létszámba.

A Dunaferr-csoport helyzete különösen kényes, mivel Magyarország egyik legnagyobb ipari termelő egységéről beszélünk, mely majdnem 5400 embernek ad munkát, az 50 ezres Dunaújvárosban a város költségvetésének 20-25 százalékát adja iparűzési adó formájában és az ottani gyár működése mintegy 100 ezer fős körzet életét meghatározóan befolyásolja. Így bármilyen lépés, mely a Dunaferrt érinti, nagymértékű közvetlen hatást gyakorol Dunaújváros életére is.

A cégcsoport körüli problémák ugyanakkor nem újkeletűek, folyamatosan érkeztek hírek arról, hogy az áttételes többségi ukrán-orosz tulajdonos (erről lásd keretes írásunkat) pénzügyi problémákkal küszködik. A hvg.hu dolgozói körökből származó információi szerint ugyanakkor az oroszok mára teljesen átvették az irányítást a vállalatban, a kulcspozíciókat is elfoglalták, ezt mutatja Jevgenyij Tankhilevics idei májusi kinevezése is a csoport élére. Az oroszok teljesen más szemszögből közelítik meg a Dunaferrt, egyrészt fejlesztéseket is eszközölnek bizonyos - pl. a hengerelő -  területeken, másrészt ugyanakkor elképzelhető, hogy megszüntetnék a hazai acélgyártást a magas költségek miatt.

Az oroszok felfordulást okoztak

A Dunaferr májusban kinevezett új vezetője már egy júniusban, a Dunaferr belső lapjában megjelent interjúban is hangsúlyozta a költségcsökkentések és a fejlesztések fontosságát. Tankhilevics beszámolt arról, hogy a cég működésének folytatása veszélyben van, a cég csak a tulajdonosok folyamatos pénzügyi támogatásának köszönhetően maradt eddig talpon.

Kattintson a Dunaferrben készült képeinkért!

Stiller Ákos

Elmondása szerint a társaság még a 2008-as válságot sem heverte ki, amit tovább súlyosbított az euró gyengülése. Utóbbi miatt a cégnek veszteségei keletkeztek, ugyanis a nyersanyagokat dollárban vásárolja, árbevételét viszont euróban realizálja. A helyzetet a vezető szerint tovább nehezítette, hogy növekedtek a cég bér- és szociális kötelezettségei is. Utóbbi utalhat az idei évtől érvényes drasztikus, közel 20 százalékos minimálbéremelésre, illetve a 15 százalékos garantált bérminimum-emelésre. Mindez nyilvánvalóan érintette az üzem munkaerő-gazdálkodását, mint ahogyan a kormány által elvárt bérkompenzáció is.

A Dunaferr így folyamatosan veszített versenyképességéből, és 2012 sorozatban a negyedik veszteséges év lehet. A vezérigazgató az interjúban hangsúlyozta, hogy a tulajdonosok további támogatásának a feltétele, hogy a Dunaferr fenntarthatóan gazdálkodjon. Utalt arra, hogy megszorításra van szükség, ami a dolgozókat és a menedzsmentet egyaránt fogja érinteni. A tervekben szerepelt a vállalati autók használatának, valamint a menedzsment ingyenes lakhatásának korlátozása is. A vezető elmondta, hogy óriási hatékonysági tartalék rejlik a létszámcsökkentésben és hogy különösen az adminisztratív, vezetői munkakörökben dolgozók nagy számával marad el a Dunaferr az európai versenytársaitól. Mint mondta, "túl sok ember foglalkozik acél helyett papírral". A tervek közé tartozott a külföldi munkavállalók egy részének elbocsátása vagy áthelyezése is.

A meleghengermű körül izzik a levegő

"Arra hivatkozik a vezetőség, hogy azért szüntetik meg a Lőrinci Meleghengerműt, mert ebben az évben veszteséget termeltünk, pedig az igazság az, hogy 2009-et leszámítva mindig is nyereséges volt ez a részleg a Dunaferrnél" - mondta a hvg.hu-nak Iványi Ildikó, a bezárni tervezett meleghengermű szakszervezeti vezetője. Iványi szerint a cég felsővezetése azt mondja róluk, hogy ők tulajdonképpen egy múzeum, és való igaz, hogy nagyon régiek a berendezéseik, de egy darabig még tudnának működni.

A szakszervezeti vezető hozzátette, hogy a bezárás mögötti indoklás mögött még az is áll, hogy a tulajdonos a hengermű által gyártott termékeket egy modernebb, lengyelországi gyárban szeretné előállítani. "A helyzet ugyanakkor az, hogy épp ez a lengyel cég vásárol meg tőlünk több ezer tonnányi acéllemezt az alacsonyabb árak miatt" - emelte ki Iványi. A partnercégek a hengermű kereskedőit időközben már elkezdték kérdésekkel bombázni, mivel ha a hengermű leáll, akkor ők is nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek.

Lehetne itt nyereség is

A Dunaferr-csoport munkavállalóitól a hvg.hu úgy értesült, hogy az igazi probléma valójában az, hogy a Lőrinci Meleghengermű 330 dolláros piaci ár helyett 440 dollárért kell megvegye az acél tonnáját az ukrán ISD-től, vagyis a tulajdonoshoz tartozó cégcsoporton belül drágábban jutnak nyersanyaghoz, mint a szabadpiacon. Emellett alacsonyabb áron is értékesítik a feldolgozott terméket: a tulajdonos lengyel vállalatánál például 200 dollárral magasabb áron tudják eladni az acélt. Ez a megkérdezett munkavállalók szerint lényegében azt jelenti, hogy a tulajdonos a Dunaferren keresztül vesz ki pénzt a csoportból, nem törődve azzal, hogy veszteséget okoz a számára.

Amikor bejöttek az ukránok, akkor ráálltak a dömpinggyártásra, korábban 120 ezer tonna terméket gyártottak évente, most 150 ezret. "Ha világpiaci áron vásárolhatnánk az acélt, hozzáadhatnánk az önköltségi árunkat és a mostaninál kicsit magasabb áron tudnánk eladni a készterméket, akkor éves szinten akár 3-5 milliárdos nyereség is keletkezhetne a Lőrinci Hengerműben" - hangsúlyozta egy a beszerzésre és értékesítésre rálátó Dunaferr-dolgozó.

Emellett az ún. kamragáz árával is játszanak a csoportnál: a kohóban a kokszolás során úgynevezett kamragáz keletkezik, melynek fűtőértéke - bár harmada a földgázénak - komoly jelentőséggel bír. Ezt a kamragázt a Dunaferr a gáz áránál alig pár százalékkal adja olcsóbban a csoport többi tagjának, vagyis jelentős profitot realizál ezen a területen (természetesen ezzel egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt a cégcsoport, ám az egyes csoporton belül cégek kiadásait ez jelentősen befolyásolhatja).

Érthetetlen a tervezett bezárás

A döntés a tervezett bezárásról már csak azért sem érthető, mert 2010-2011-ben több százmilliós nyeresége volt a hengerműnek - emelte ki Szabó Lajos, a Lőrinci Hengermű üzemi tanácsának elnöke. Az 5 millió dolláros veszteség szerinte is lehet egyszerű könyvelési csavar, mivel ők az alapanyagot is cégen belülről vásárolják, így aki azt számukra eladja, "annyit kér, amennyit akar".

Nézegessen képeket a Dunai Vasműből!

Stiller Ákos

Szabó szerint ugyanakkor a mostani bejelentéssel egy végzetes folyamat indulhat el, mivel olyan hírek is keringenek, hogy a Dunaferr tulajdonosa teljesen beszüntetné a folyékony fázist Dunaújvárosban - vagyis lényegében megszűnne az acélgyártás -, és ez a döntés 3 ezer munkahely megszüntetésével járna, ami már a város gazdaságára is komoly hatással lenne. Egy kohó már áll, és ha jövő júliusig nem születik döntés arról, hogy a másikat felújítsák, akkor az emberek az utcára kerülhetnek, és megszűnhet Magyarországon az acélgyártás - emelte ki Szabó. Az üzemi tanács elnöke szerint inkább abban kellene gondolkodni, hogy a Lőrinci Hengerműben megmaradjon a lemezgyártás, Dunaújvárosban pedig ne zárják be a folyékony fázist (Dunaújvárosban nemrég fejlesztették az ottani hengerművet, amellyel az lehetett a tulajdonos célja, hogy a Lőrinci Meleghengerművet teljesen helyettesíteni tudja majd, és a kohók bezárásával csak ez a részleg működjön majd a Dunaferren belül).

A fentiek mellett azonban még olyan indokok is szerepet játszhatnak a tervezett bezárásban, hogy a ciprusi köntösbe bújt ukrán, áttételesen orosz tulajdonos nem hajlandó a szigorodó környezetvédelmi szabályok miatti fejlesztéseket megvalósítani. Inkább elviszi a termelést oda, ahol a szabályozás kevésbé szigorú, vagy már megvannak a modern berendezések (pl. a lengyelországi gyárban).

Sok a szakképzetlen munkaerő

Megpróbálunk harcolni, ellenérveket felsorolni, hangsúlyozni, hogy milyen veszteségek lennének, ha bezárna a cég - mondta Iványi Ildikó. A Dunaferr Acélalapítvány az elbocsátott dolgozók számára ugyan segítséget nyújt, de Iványi szerint ezzel az a probléma, hogy sok esetben az alapján döntenek a cégnél a támogatásról, hogy mekkora végkielégítést kellene fizetni a dolgozónak. Ha sokat, inkább alaptíványi támogatást szavaznak meg, ami végül alacsonyabb lesz, mint amennyi végkielégítésre az érintett jogosult lenne.

A legrosszabb azonban az, hogy nagyon sok a betanított, szakképzetlen munkás a Lőrinci Hengerműnél, ők szinte biztos, hogy nem tudnának sehol sem elhelyezkedni, ha elbocsátanák őket. Emellett pedig a dolgozók zöme olyan munkaválllaló, akik speciális foglalkozással (pl. hengerész) rendelkeznek: az elhelyezkedésük csak ebben a szektorban lenne lehetséges. Itt viszont a lehetőségek rendkívül korlátozottak.