A munkaerő-piaci folyamatok mérésére a Központi Statisztikai Hivatal(KSH), két mérési módszert is alkalmaz. A különbség a kutatások elkészítésének gyakorlatában rejlik. Az egyik statisztika (MEF) a munkaerőt méri föl, a másik a keresetek alakulását mutatja be (IS), miközben létszámadatokat is közöl. Bár a foglalkoztatottság jellemzésére inkább a felmérés alapú (MEF) statisztikát szokás használni, az intézményi statisztika (IS) bizonyos szempontból, például a szektorbontás miatt ugyancsak használatos. A problémát az idézte elő, hogy míg éveken át a két statisztika láthatóan együtt mozgott, 2011 második felétől erős széttartás vette kezdetét, és a munkaerő-piaci trendekről egészen mást kezdenek mutatni. A gond nem az, hogy a két statisztika nominálisan nem ugyanazt mutatja, a furcsa az, hogy a korábbiakkal ellentétben még csak nem is egy irányba mozognak.

Az eltérő mérési módszerek részletes vizsgálata után is nehéz lenne abszolút igazságot mondani az eltérés okáról. Bár a kormányzati intézkedések révén a munkaerő piac kínálati oldalán az elmúlt években számos szigorítás történt (pl.: korkedvezményes nyugdíjazás szűkítése, rokkantnyugdíjak felülvizsgálata), az utóbbi egy évben pedig a fehéredési hatás akár intenzívebb is lehetett, ami mutathat némi eltérést, bár ennek reálgazdasági hatása azonban kérdéses.

A munkaerő-piaci statisztikák eltérései ügyében a jegybank és az MFB arra a megállapításra jutott, hogy a két foglalkoztatottsági statisztika közül az intézményi (IS) szorosabban együtt mozog a gazdasági ciklusokkal, míg Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a felmérés alapú (MEF) statisztikára hivatkozik. Az inaktív rétegek visszavezetése a munkaerőpiacra a hosszú távú potenciális növekedés, kedvező folyamatként értékelhető, de úgy tűnik, a munkaerőpiacon megjelenő új szereplők nem tudtak pozitív hatást kifejteni a gazdasági növekedésre.