Ukrajna a háború kezdete óta intenzív segítséget kap nyugati országoktól, legyen szó fegyverszállítmányokról, humanitárius segélyről vagy hírszerzési információkról. Az Ukrajnának nyújtott katonai segítség nem február 24-én kezdődött, a Krím-félsziget 2014-es annektálása óta működnek együtt nyugati katonai szakértők az ukrán hadsereggel katonák kiképzésében, stratégiai ismeretek átadásában.

Vlagyimir Putyin orosz elnök részben Ukrajna NATO általi felfegyverzésével indokolta az inváziót, Ukrajna demilitarizálásáról beszél, mint célról, Emmanuel Macron francia elnöknek pedig telefonon azt mondta, Oroszország el fogja érni, hogy Ukrajnának semleges státusa legyen. Nem sokkal korábban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter arra szólította fel a NATO tagországait, hogy ne szállítsanak több fegyvert a kijevi hatalomnak, "ha valóban meg akarják oldani az ukrajnai válságot". Ezt a burkolt a fenyegetőzést folytatta az orosz elnök, amikor szombat reggel Olaf Scholz német kancellárnak és Macron francia elnöknek telefonon azt mondta, hogy Ukrajnának fegyvereket szállítani "veszélyes", és "a helyzet további destabilizálódásának és a humanitárius válság súlyosbodásának kockázatára" figyelmeztetett.

Azonban Oroszország sem árván vívja „különleges katonai akcióját” Ukrajna ellen, a Kínai Népköztársaság és Oroszország között különösen gyümölcsöző a hadiipari és katonai együttműködés, ráadásul 2014-nél jóval régebbre nyúlik vissza. 

De hogyan is néz ki pontosan az alternatív kommunista és a posztkommunista szuperhatalmak katonai stratégiai egybefonódása?

Kína igyekezett távol tartani magát attól, hogy elítélje az orosz agressziót, tartózkodott az Oroszországot elítélő ENSZ-nyilatkozat szavazásakor, és a nyugati szankciókat is bírálta. Egyúttal viszont Ukrajna területi integritásának tiszteletben tartását hangsúlyozzák. Hszi-Csin-ping kínai elnök a konfliktus békés rendezésére szólította fel a feleket és felajánlotta, hogy Kína biztosítson helyszínt az esetleges tárgyalásoknak.

Az Egyesült Államokkal való szembenállásban egymásra találhat tehát a két ország, és abban is biztosak lehetünk, hogy Kína fokozott figyelemmel kíséri az ukrajnai eseményeket és a nyugati országok reakcióját a háborúra, ezek a megfigyelések pedig saját szuperhatalmi, Tajvan elfoglalását célzó ambícióira is hatással lesznek. A The Guardian beszámolója szerint a kínai kormány "stressztesztet" rendelt el az Oroszország elleni szankciók hatásának tanulmányozására. A brit lap szerint a gyakorlat február végén kezdődött, és több, a bankszektor szabályozását és a nemzetközi kereskedelmet felügyelő kormányzati szerv is részt vett benne.

Mint Alexander Korolev nemzetközi biztonságpolitikai szakértő a The Diplomatnak adott interjújában elmondta, a kínai-orosz katonai együttműködés az 1990-es évek elejére nyúlik vissza, amikor a két ország bizalomépítő intézkedéseket vezetett be, azzal a céllal, hogy rendezzék a – több mint 4 ezer kilométer hosszú – közös határ körüli feszültségeket. A határrendezésből a kétezres években kétoldalú katonai-technikai együttműködés lett, bevezették a katonai személyzet cseréjét (ilyenkor az államok katonatiszteket küldenek egymáshoz, hogy megnézhessék, hogyan működik a másik hadserege, ez a NATO-n belül is bevett gyakorlat) és a rendszeres hadgyakorlatokat. Később elindult a közös repülőgépmotor-fejlesztés, a fejlett orosz légvédelmi fegyverrendszerek, a szupermanőverezhető vadászrepülőgépek és katonai helikopterek Kínába exportálása.

Kína fegyveres erőinek modernizálásakor nagymértékben támaszkodott orosz haditechnikai eszközökre, részben az 1989-es Tiananmen téri vérengzést követő amerikai és európai fegyverembargó miatt. A Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI) szerint 2017 és 2021 között Kína teljes fegyverimportjának mintegy 80 százaléka Oroszországból származott. Ezzel Kína volt az orosz hadiipar második legnagyobb importőre, India után – őket is szorult helyzetbe hozta a háború, mint ahogy arról korábban már írtunk.

A kínai-orosz katonai együttműködés csúcspontjának Putyin elnök 2019 októberében tett bejelentését tartják, miszerint Oroszország aktívan segíti Kínát egy rakétatámadások korai előrejelzésére alkalmas radarrendszer létrehozásában, amely állítólag jelentősen növeli Kína védelmi képességeit. A szakértő szerint Oroszország újragondolta a Kínával folytatott katonai együttműködés korábbi – védelmi felszerelések készpénzért cserébe – modelljét és egy olyan, hosszú távú együttműködésre törekedett, amely összekapcsolja a két ország hadiiparát és növeli a kölcsönös függőséget.

Oroszország a német vállalatok helyett a Henan Diesel Engine Industrial Company által gyártott haditengerészeti dízelmotorokat vásárolt parti őrségének járőrhajói számára. Egyes projektek arról szólnak, hogy Kína területén az oroszok és a kínaiak közösen gyártsanak fegyvereket. Sugárzásálló elektronikai alkatrészek gyártási technológiájáért cserébe Oroszország folyékony üzemanyaggal működő űrhajóhordozó rakétahajtóműveket ad Kínának, 2019-től pedig a kínai Huawei Technologies Group adatközpontokat nyitott Moszkvában, Szentpéterváron, Kazanyban, Novoszibirszkben és Nyizsnyij Novgorodban, ezzel is elősegítve a két ország kibertechnológiai együttműködését.

Időközben Kína fokozatosan fejlesztette saját hadiiparát, jelenleg a világ negyedik legnagyobb fegyverexportőre. Az ukrajnai háborúban nagyon hatásosnak bizonyult drónok gyártásában például Oroszország lemaradásban van, míg Kína jelentős előrelépéseket tett ezen a területen mennyiségileg és minőségileg egyaránt. A kínai drónok jól jönnének most Oroszországnak, de nem tűnik úgy, hogy a kínai vezetés hajlandó lenne arra, hogy ilyen direkt módon nyújtson segítséget Putyin háborújához. A háborút megelőző katonai együttműködésnek az orosz katonai képességekre gyakorolt hatása azonban így sem elhanyagolható.

Az, hogy a jövőben mit tesz majd Hszi-Csin-ping kínai elnök Putyinért egy esetleges elhúzódó háborúban, több tényezőtől függ. Idén ősszel esedékes a Kínai Kommunista Párt XX. kongresszusa, ahol Hszi egy Mao óta példa nélküli harmadik ciklusra is bizalmat kaphat a pártdelegáltaktól. A legtöbb elemző szerint az újraválasztását szem előtt tartó kínai vezető jelenleg a belpolitikai stabilitást igyekszik megteremteni és nem kíván ebben a függő helyzetben konfrontálódni a nyugattal. Ugyanakkor abban is konszenzus mutatkozik, hogy Kína hosszú távon az Egyesült Államok szuperhatalmi pozíciójának megszerzésére tör, ebben pedig partnernek tekinti a Putyin vezette Oroszországot.

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos álláspont azonban a Kínai Kommunista Párton belül sem egységes. Az állami média a kezdetektől orosz szemszögből – olykor egyenesen a front orosz oldaláról – tudósított a háborúról. Kínai tisztviselők nap mint nap az Oroszországgal való stratégiai együttműködés fontosságát hangsúlyozzák különböző tévéműsorokban és újságcikkekben. Kiszólások azonban így is akadnak: Gao-Ju-seng volt ukrajnai kínai nagykövet nemrég közzétett cikkében azt írta, hogy Oroszország teljes vereséggel néz szembe, és Putyin elnök "koholt történelemre támaszkodott ... Oroszország állítólagos dicsőségének helyreállítása érdekében". A szöveget néhány órán belül törölték.

Nyitóképünkön Wang Yi kínai államtanácsos és külügyminiszter megbeszélést folytat Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel Tunxiban, a kelet-kínai Anhui tartományban, 2022. március 30-án. Fotó: AFP