„Láttam, hogy a nyugati média nem az igazságról tudósít, a sajtó teljesen más képet fest Irakról, mint amilyen a valóság. Úgy éreztem, hogy felelősségünk elmondani az igazságot, ahogy azt mi itt látjuk, elmondani a világnak, hogy az iraki emberek mit gondolnak, mit éreznek” – indokolta meg a hvg.hu-nak az iraki fővárosban élő Khalid Dzsarrar, miért döntött úgy még márciusban, hogy Secrets in Baghdad (Titkok Bagdadban) címen webes naplót indít.
A fiatalember szerint a nyugati sajtó majdhogynem elhallgatja, hogy a Szaddám Huszein uralma alól felszabadított országban porba tiporják az emberi jogokat, szörnyű a közbiztonság és hihetetlenül magas a munkanélküliség. Dzsarrar tapasztalatból beszél: állítása szerint a szeptember 7-én elrabolt olasz segélymunkások a barátai, velük együtt egy iraki mérnököt is túszul ejtettek, aki szintén közeli ismerőse. „Gusztustalan, miket művelnek a vallások nevében, Bush Krisztusra hivatkozva indított háborút, bűnözök pedig az Iszlám nevében rabolnak el ártatlan embereket” – olvasható egyik bejegyzésében.
Dzsarrar nincs egyedül véleményével. „Harcok, robbantások, gyilkosságok és vér mindennap. Nem vagy biztonságban és minden összezavar” – panaszkodott a BBC-nek Faiza Al-Araji háromgyermekes családanya, aki „A Family in Baghdad” (Egy család Bagdadban) címmel ír webnaplót több mint tíz hónapja. Faiza - Dzsarrar édesanyja - már a háború alatt naplót írt, bár akkor még nem volt lehetősége arra, hogy mindezt az interneten publikálja. A blogírásban őt is ugyanaz motiválja, mint Dzsarrart: megmutatni a világnak, milyenek az irakiak mindennapjai. „Minden szomorú, mert aggódsz a fiaid, a család, a munkád és minden miatt” – így Faiza.
Az orvostanhallgató blogger, Ali Fadhil csak unaloműzésből kezdett írni. „Meglepődtem, hogy mennyi ember olvassa a blogjainkat, és hogy olyan dolgokat mondunk el nekik, amikről ők nem tudnak” – mesélte Fadhil, aki testvérével együtt a politikai pálya felé kacsintgat.Mindketten parlamenti képviselők szeretnének lenni, blogjukat adománygyűjtésre is használják. Szerinte a legtöbb iraki örül annak, hogy Szaddám Huszein megbukott és azt akarja, hogy az amerikai erők maradjanak. „Senki nem akar az amerikaiak vagy a koalíció ellen harcolni. Amikor azt mondom senki, a többségre gondolok. A többség békét, demokráciát akar és nyugodt életet akar. Szabadságot és demokráciát akarnak. Ez az, amit látunk” – magyarázza Fadhil.
Az iraki ősblogger, Salam Pax örül az új bloggereknek. Pax volt az egyetlen iraki, aki már a háború alatt webes naplót írt. „Akkoriban iszonyú nehéz volt internet-hozzáféréshez jutni. Ma már mész az utcán, veszel kártyát és már tudsz is netezni” – mondja.
A közel hetven iraki blogból nem mindegyik szól háborúról és politikáról. Van olyan szerző, aki pletykákról ír, más arról, mennyire fél az egyetemi felvételi vizsgája miatt. Az egyik női blogger Neurotic Iraqi Wife, azaz Neurotikus Iraki Feleség néven arra használja a webet, hogy férjével veszekedjen, aki három nappal házasságuk után hagyta el a családi fészket, hogy inkább az „országot építse újjá”.
A fiatalember szerint a nyugati sajtó majdhogynem elhallgatja, hogy a Szaddám Huszein uralma alól felszabadított országban porba tiporják az emberi jogokat, szörnyű a közbiztonság és hihetetlenül magas a munkanélküliség. Dzsarrar tapasztalatból beszél: állítása szerint a szeptember 7-én elrabolt olasz segélymunkások a barátai, velük együtt egy iraki mérnököt is túszul ejtettek, aki szintén közeli ismerőse. „Gusztustalan, miket művelnek a vallások nevében, Bush Krisztusra hivatkozva indított háborút, bűnözök pedig az Iszlám nevében rabolnak el ártatlan embereket” – olvasható egyik bejegyzésében.
Dzsarrar nincs egyedül véleményével. „Harcok, robbantások, gyilkosságok és vér mindennap. Nem vagy biztonságban és minden összezavar” – panaszkodott a BBC-nek Faiza Al-Araji háromgyermekes családanya, aki „A Family in Baghdad” (Egy család Bagdadban) címmel ír webnaplót több mint tíz hónapja. Faiza - Dzsarrar édesanyja - már a háború alatt naplót írt, bár akkor még nem volt lehetősége arra, hogy mindezt az interneten publikálja. A blogírásban őt is ugyanaz motiválja, mint Dzsarrart: megmutatni a világnak, milyenek az irakiak mindennapjai. „Minden szomorú, mert aggódsz a fiaid, a család, a munkád és minden miatt” – így Faiza.
Az orvostanhallgató blogger, Ali Fadhil csak unaloműzésből kezdett írni. „Meglepődtem, hogy mennyi ember olvassa a blogjainkat, és hogy olyan dolgokat mondunk el nekik, amikről ők nem tudnak” – mesélte Fadhil, aki testvérével együtt a politikai pálya felé kacsintgat.Mindketten parlamenti képviselők szeretnének lenni, blogjukat adománygyűjtésre is használják. Szerinte a legtöbb iraki örül annak, hogy Szaddám Huszein megbukott és azt akarja, hogy az amerikai erők maradjanak. „Senki nem akar az amerikaiak vagy a koalíció ellen harcolni. Amikor azt mondom senki, a többségre gondolok. A többség békét, demokráciát akar és nyugodt életet akar. Szabadságot és demokráciát akarnak. Ez az, amit látunk” – magyarázza Fadhil.
Az iraki ősblogger, Salam Pax örül az új bloggereknek. Pax volt az egyetlen iraki, aki már a háború alatt webes naplót írt. „Akkoriban iszonyú nehéz volt internet-hozzáféréshez jutni. Ma már mész az utcán, veszel kártyát és már tudsz is netezni” – mondja.
A közel hetven iraki blogból nem mindegyik szól háborúról és politikáról. Van olyan szerző, aki pletykákról ír, más arról, mennyire fél az egyetemi felvételi vizsgája miatt. Az egyik női blogger Neurotic Iraqi Wife, azaz Neurotikus Iraki Feleség néven arra használja a webet, hogy férjével veszekedjen, aki három nappal házasságuk után hagyta el a családi fészket, hogy inkább az „országot építse újjá”.