Fantomok az Operában

Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok
Magyar Állami Operaház
Rendező: Vidnyánszky Attila
Karmester: Jurij Szimonov

A nürnbergi mesterdalnokok Megadták magukat a helyzetnek? © Éder Vera-Magyar Állami Operaház

A három színpadi Bartók-mű után komoly várakozás előzte meg Wagner operája, A nürnbergi mesterdalnokok évek óta halogatott bemutatóját. A felkészülés finisében tört ki az Andrássy úton a „palotaforradalom” – amiről az ismert színházi rendező, Vidnyánszky Attila panaszkodva és már kívülállóként nyilatkozott. A magyar kulturális közélet időnként fölkap valakit, aztán egy ideig kritikátlanul sztárolja. Vidnyánszkyt második regnálása idején Szinetár Miklós találta ki az Operaház számára, először Jaňacek Jenůfáját bízta rá. E lépés szerencsésnek látszott: a cseh zenedráma, a következő szezonban pedig A kisvárosi Lady Macbeth hagyományos keretek között, nagyobb hibák nélkül került színre, Vidnyánszky érezhetően otthon van a borús szláv miliőben.

Wagnerhez azonban sem neki, sem favorizált munkatársának, a díszletek és a kosztümök tervezőjének, Alekszandr Belozubnak nincs semmi köze. Groteszk, diszharmonikus színpadképpel, jelmezzel találkoztunk máskor is, de nem emlékszem, hogy ilyen, a műtől teljesen idegen giccsparádé az utóbbi húsz évben az Ybl-palota falai közé került volna. Mintha a Kővirág című orosz-szovjet balettből léptek volna elő a szereplők, a fémesen csillogó, ikonosztázból kivágott női ruhák, a háttérben funkciótlanul bokázó, csizmás ukrán menyecskék, a második felvonásban nindzsának öltöztetett mesterek egytől egyig nevetségesek. De nem a wagneri derűt sugározzák, hanem a szakszerűtlenséget. Visszatérve a dominó-hasonlathoz: most már érthető, hogy Debrecenben, a Csokonai Színházban (művészeti vezető: Vidnyánszky Attila), miért kerülhetett színpadra egy politikai röpirat stílusában Gounod Faustja (rendező: Bodolay Géza).

No, de az operában a zene számít – vetheti ellen az olvasó. Az opera azonban a világ boldogabb felén (például a közeli Grazban) elsőrendűen színház, zenés színház, összművészet. Gesamtkunst volt a komponista ideálja is, és tény, hogy a muzsika elég rendesen megszólal Jurij Szimonov pálcája alatt, bár kevésbé disztingváltan, mint a korábbi Wagner-produkcióknál. Hogy ez koncepcionális kérdés vagy a fent említett palotaforradalom következménye – ki tudhatja? Hans Sachs szerepére vendéget hívtak. Friedemann Kunde nem tartozik a nemzetközi élvonalba, de tisztességes és szakszerű mesterdalnok, megnyugtató színpadi jelenség. A megbízhatóságot, a polgári ízlést képviseli Berczelly István is Pogner szólamában. Az általam hallott előadáson Wierdl Eszter énekelte Évát és Kovácsházi István Stolzingi Waltert. Wierdl érti és érzi Évát, így nem feltűnő, hogy hangjának volumene és alsó tartománya elvileg kevés a szerephez. Lévén jó művész, megteremti az eszményi Éva illúzióját. Kovácsházi operett-könnyű orgánuma megtelt és hősi fénnyel zeng; ha túljut a premier okozta apró bizonytalanságokon, ideális Walterré lehet. A népes szereplőgárdából Szolnoki Apollónia (Magdaléna) emelendő még ki, a többiek – úgy látszik – megadták magukat a helyzetnek.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely