Életre-halálra: a Turandot Győrben

Puccini: Turandot
Győri Nemzeti Színház

Jelenet az előadásból Valami történt, nem is akármi © gyoriszinhaz.hu

Kárhoztattuk eleget a győri teátrumot, mert úgy tetszett, egyike az operajátszást sorvasztó intézményeknek. Most örömmel láttuk, hogy történt valami, s nem is akármi. Érdekes egyébként, hogy ami a műfajban manapság „valami” (hibákkal és erényekkel együtt), az a gőgös Budapest határain túl történik. A máig legsikeresebb, szinte etalonnak tekintett Turandot-produkciót például a rendezői pályáját épp csak elkezdő Kovalik Balázs hozta létre Szegeden, majd néhány évvel később, felnővén, a pesti Erkel Színházban.

Most Győrben egy egészen eredeti felfogásban került színre a darab. Nem minden zenedráma viseli el az aktualizálást. A Turandot itt egyáltalán nem szenvedi meg, hogy ezt a bizarr, szürreális történetet a tömegárut forgalmazó kínai butikok és „az élet nyertes oldalára kerülünk” délibábját a képernyőkre vetítő tévévetélkedők szférájába helyezték. Turandot nem főállású császárleány, hanem „dinamikus menedzsernő”, a Legyen Őn az uralkodó! című vetélkedő műsorvezetője, a nyugdíjas médiacézár, Altoum leánya, akit a laptoppal fölszerelt minisztereken (itt levitézlett művészeken) kívül sötét szemüveges, fülhallgatós, fekete öltönyös bodyguardok vesznek körül.

Korcsmáros György, a színház direktora rendezte a darabot, a díszleteket és a jelmezeket Kentaur tervezte. A mű vizuális kerete nagyszerű, az ázsiai piacok harsány színekben pompázó forgatagától a vetélkedő stúdiójáig és a tévépalota igazgatósági termének komor és hivalkodó eleganciájáig minden halálosan pontos. Korcsmáros sem végzett félmunkát: az alapelképzelését imponáló következetességgel viszi végig. Liu például a modern technikát veszi igénybe öngyilkosságához, magasfeszültségű vezetékhez rohan. Apró túlzások persze akadnak: Ping, Pang és Pong öltözőtükör előtti sminkjelenete a fodrászlányokkal szükségtelenül fajul erotikus játszadozássá. A felvonások előtt megszólaló narrátor-szöveg kissé bőbeszédűen magyarázza el, mi történik majd. Lehet azonban, hogy a „szájba rágásra” a kezdő operalátogatónak szüksége van.

Mint színház, a Turandot kiválóan működik, a zenei megvalósítás – fájdalom - kényes ügy. A színház kórusának szociális helyzetéről nincs fogalmunk, gyaníthatóan keserves. Így nehéz lélekkel írja le az ember, hogy ennyi hamis hangot régen hallott. A zenekar Medveczky Ádám pálcája alatt összeszedetten, de nem túl árnyaltan játszott az évad utolsó előadásán. Hang vagy játék? - teszik föl némelyek a kérdést. Erre ma Európában csak egy érvényes válasz adható: hang és játék! Győrött a játék rendben van, de sajnos hiány mutatkozik szép, de legalább egészséges hangokból. Turandot udvartartását viszont gyerekek játszották, kórusuk kitűnt muzikalitásával, érzékenységével, és ez optimizmusra ad okot: a jövő nincs veszve.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely