Titus: bosszúszomj, hatalomvágy, cselszövés

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Az istenek Istene cudar kedvében volt, talán rossz minőségű égi eledelt kapott, Jupiter, mert igyekezett a Titus kegyelme című Mozart-opera előadását jó néhány szereplőváltozással megzavarni. Ám ezúttal a földi sereg bizonyult erősebbnek. Lehet-e időszerűbb mű mint a Titus: bosszúszomj, hatalomvágy, cselszövés és politikai kombináció magánelőnyökért.

Mozart: Titus kegyelme
Karmester: Fischer Ádám
október 14., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Stefano Ferrari címszerepben.
Több mint beugrás
© Gramofon

A Dán Rádió Kamarazenekara, Fischer Ádám vezetésével terjedelmes Mozart-sorozattal készült föl a 2006-os évre. Nem tegnap kezdték az ünneplést, nem is tegnapelőtt, hanem jóval korábban (ahogy illik), így több opera CD-felvétele készült el, márciusban pedig a Budapesti Tavaszi Fesztiválon egy ugyancsak ritkán játszott mű, A pásztorkirály koncertszerű előadásával arattak emlékezetes sikert. Most ősszel a Titus kegyelmét szintén pódium-előadásban mutatták be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Ezt az előadást, ha aznap este nem is, de később egész Európa hallhatja, hiszen a produkciót rögzítették.

Hogy ki helyett ki jött, és ki nem jött, az előadás után már nem lényeges. Az elmúlt másfél évben jelentős betegség nem zavarta meg a MÜPA előadásait, ám az idő romlik, efféle vis major bármikor előállhat, és a baktériumokon és vírusokon kívül senki sem hibáztatható. Szorítkozzunk tehát a hallottakra! A Titus, bár népszerűségben nem vetekszik A varázsfuvolával, a Figaró házasságával, de még a Cosí fan tuttéval sem, mégis az életmű fontos darabja. Hasonló helyet tölt be, mint a Falstaff a Verdi-oeuvre-ben: a szerző életfilozófiájának, alkotói attitűdjének összefoglalása. Ez a ritkaság Budapesten több mint másfél évtizede repertoáron van: szép, történelmi képeskönyv az antik Rómából. Nem borzolja a kedélyeket, nem dúl drámai feszültség. (Kivéve, ha olyan karakteres énekesek voltak színen, mint a kilencvenes évek elején a főszerepben Molnár András és Gulyás Dénes, Publiusként Polgár László, Sextusként Ulbrich Andrea vagy Komlósi Ildikó)

Pedig a Titus zenéje csodálatos és feszültséggel teli. És lehet-e időszerűbb téma, mint a bosszúszomj, a hatalomvágy, a cselszövés, a politikai kombináció magánelőnyökért? A zenekar e sajnálatosan örök emberi gyarlóságokat igen pontosan jelenítette meg Fischer Ádám vezényletével. Fischer kimagaslóan jó operakarmesternek bizonyult ezen az estén is. Víziója, értelmezése a darabról nyilván ismert lehetett a nemzetközi szereplőgárda előtt, hiszen tökéletes összjátékban keltették életre a rájuk bízott alakokat. Egyszerre elevenedett meg a história és a jelen. Kiemelkedett Anna Bonitatibus és Elisabeth Janssohn. Sextus és Annius - két nadrágszerep, két mezzónak. Bársonyos hangok, maximális zenei pontossággal megrajzolt karakterek, méltán arattak komoly személyes sikert. Igazi meglepetés volt Stefano Ferrari Titusa. A láthatóan igen fiatal olasz tenorista az előadás napján, a próba végére érkezett meg, de teljesítménye bőven túlnőtt a „beugrásával derekasan helytállt” minősítésen. A felső regiszterben hangja fényesen és könnyen szólt, kivált, ha szenvedély fűtötte. A produkciót a Magyar Rádió Énekkara erősítette. A diétára fogott operabarátok a Művészetek Palotájában kiadósan kárpótolhatták magukat.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely