Bolygóegyüttállás
Különösebb hírverés nélkül alakítja át drasztikusan a kártyakínálatát több magyarországi bank. Rosszul egyik ügyfél sem járhat emiatt, de jól sem feltétlenül fog, és némi macerával is számolni kell.
Gigászok csatája
Voksvadászat
Az, hogy egy bank melyik kártyatársaság mellett teszi le a voksát, nagyban függ az általa szedett, illetve fizetett díjak viszonyától. Ma már történelmi tény, hogy a Visa a kibocsátó banknak járó úgynevezett interchange díj miatt vált marginálissá Magyarországon. E díjat a terminált kihelyező, a kártyát elfogadó bank fizeti a kártyát kibocsátónak a kereskedőtől szedett díjból. A logika az, hogy a kibocsátó válogathat, az elfogadó viszont nem. Korábban, 2009-ig létezett a Bankkártya Fórum, amelyben a bankok és a kártyatársaságok egyeztettek a kibocsátó díjáról. Csakhogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ezt tiltott versenykorlátozásnak találta, és kétmilliárd forintos bírsággal sújtotta a résztvevőket. A legtöbbet, 477-477 millió forintot a Visának és a MasterCardnak kellett fizetnie, de az OTP-t is 280 millióval sújtották. Az érintettek megtámadták a döntést, a jogvita a Kúriáig jutott, amely kikérte az Európai Bíróság véleményét, majd 2020-ban úgy döntött: elölről kell kezdeni az eljárást. A GVH arról tájékoztatta a HVG-t, hogy a korábbi bírságokat visszafizette, az új eljárás azonban még mindig tart, miután komplex piacelemzést kell végeznie – vagyis az ügy immár 17 éve folyik.
A kibocsátó bank díját azonban a 2009-es versenyhivatali döntés után a kártyatársaság határozhatta meg, s ezzel behozhatatlan fölénybe került a MasterCard – magyarázta lapunknak Bakonyi András kártyaszakértő. Akkoriban ugyanis az európai Visa még banki tulajdonban állt, míg a MasterCard tőzsdei vállalatként működött. A magas bírságtól sokkolt, a Visában tulajdonos bankok nem mertek díjat emelni, a MasterCard viszont gát nélkül megtehette azt – érthető, hogy a kibocsátóknak megérte őket választaniuk. Közben a Visa az unióban meghatározott lakossági jutalékszintnél maradt, ami 2014-től Magyarországon is kötelező: a plasztikok 90 százalékát kitevő betéti kártyáknál 0,2, a hitelkártyáknál 0,3 százalék. A Visa versenyképessége 2016-tól javult, amikor az amerikai, tőzsdei Visa Inc. vásárolta fel az európai részleget, amely azóta önállóan, üzleti alapon működik. Közben a GVH a MasterCardot is elkapta, mondván, a fölényével visszaélve szorította ki a Visát és növelte 85 százalékra a piaci részesedését. Ám emiatt is hosszas perpatvar támadt, végül 2019-ben a Kúria megszüntette az eljárást, a GVH pedig visszafizette a bírságot.
Ami az egyéb kártyadíjakat illeti, a kereskedőké – akik alapvetően az egész rendszert eltartják – soktényezős: függ például a forgalom nagyságától, a kártya kibocsátójától és annak illetékességétől. Csak a verseny szabja meg a mértékét, de bármennyi is, fedeznie kell a kibocsátó és az elfogadó bank díját plusz a kártyatársaságok jussát. Az ügyfél ebből semmit sem érez, mert a kártyás vásárlás ingyenes, ő csak a saját bankja kártyatípustól függő – de a vásárlásai számától és összegétől független – tarifáját fizeti. A kártyatársaságok bankoktól szedett díjai is rendkívül összetettek, mint Bakonyi mondja, azokat több ezer tényező alakíthatja.
