Meglepő eredménnyel zárult az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda (OFFI) magyarországi egyetemisták körében végzett tavalyi kutatása. Az Egyetemek mérlegen címmel a múlt év utolsó napjaiban könyv formájában is megjelent vizsgálat szerint a diákok korántsem ítélik annyira tragikusnak a felsőfokú oktatás körülményeit, mint azt a sajtóban időről időre megjelenő vészjósló nyilatkozatok alapján feltételezni lehetett. Az oktatás színvonalát, az oktatók és a hallgatók viszonyát például kifejezetten jónak tartják - ha osztályzatokkal kellene kifejezni, az átlag négyes volna -, ami pedig szinte meghökkentő, az oktatási épületek állapotát is erős közepesre értékelte a diákság.
A statisztika azonban csalóka képet mutat. Az épületek állagának megítélésekor például az húzza fel az átlagot, hogy az elmúlt években több invenciózus egyetemi beruházás is megvalósult, így például Piliscsabán Makovecz Imre tervei alapján felépült a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának díszletvárosa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Kara beköltözött a Lágymányoson felhúzott három új épületbe, s új tömbbel bővült a Debreceni Egyetem, illetve a Szegedi Tudományegyetem is. Mindeközben a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészei vagy a Semmelweis Egyetem orvostanhallgatói csupán erős elégségesre értékelik alma materük fizikai valóját.
Léteznek persze objektívebb mutatók is az egyes képzési helyek közötti különbségek mérésére. Az OFFI évek óta gyűjti az egyetemek, főiskolák tanítási-tanulási tevékenységéhez kapcsolódó adatokat, kezdve onnan, hogy miként változott a hallgatói és oktatói létszám, gyarapodott-e a könyvtár vagy a számítógép-állomány, egészen odáig, hogy emelkedtek-e a hallgatók juttatásai - ösztöndíjak, segélyek -, sportolási vagy önképzési lehetőségei. A két évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva (HVG, 2002. augusztus 24.) a legszembetűnőbb változás az, hogy az oktatógárda létszáma szinte sehol nem tartott lépést a hallgatói tábor bővülésével. Az egyetemi, főiskolai karok 90 százalékánál növekedett az egy oktatóra jutó hallgatók száma, s nem ritka az olyan képzési hely - például a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkara, a szegedinek pedig az általános orvosi kara -, ahol 2002 óta megduplázódott a tanári csapat terhelése. Ellenkező előjelű folyamatra csak elvétve akad példa - a Miskolci Egyetem bölcsészkarán korábban 15, 2004-ben pedig csak nyolc hallgató jutott egy oktatóra.
Még tovább rontja a kapacitásmutatókat, ha azt is számításba vesszük, hogy az egyetemi oktatók nem csupán az alapképzésben részt vevő mintegy 400 ezer hallgató tanulmányi előmeneteléről gondoskodnak, jelentős részük emellett kutat is, illetve részt vesz a 27 ezer, második diplomája megszerzésére készülő hallgató felkészítésében, valamint doktori iskolásokat is oktat. A legtöbb ilyen kurzust tavaly Debrecenben (20), az ELTE-n (17), illetve Szegeden (16) hirdették meg. A "doktori címet" - PhD-, illetve DLA-fokozatot - szerzettek száma ugyanakkor az ELTE-n volt a legmagasabb (309), míg Debrecenben 141, Szegeden pedig 126 doktori oklevelet osztottak ki.
A doktori kurzusok elterjedtsége - talán nem véletlenül - többnyire egyenes arányban áll azzal, mekkora könyvállománnyal rendelkezik az adott intézmény. A legnagyobb könyvtár Debrecenben van (2,7 millió kötet), Szeged a második (2,2 millió), az ELTE központi bibliotékájában pedig 1,2 millió kötet sorakozik, ami azonban még kiegészül a karok, tanszékek saját - több százezres - állományával. Az egy hallgatóra jutó olvasótermi helyek száma nem változott látványosan: míg például Pécsett továbbra is több mint száz diák osztozik egy olvasótermi széken, az ELTE-n csak kilenc. A Budapesti Corvinus Egyetem - a 2003-ban három kertészeti karral kibővült egykori közgáz -, illetve a szegedi vagy miskolci intézmény könyvtárát a középmezőnybe sorolja 25-30-as "zsúfoltsági mutatójuk", a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BMGE) pedig már a rosszabb adottságú intézmények között van (negyven férőhely diákonként). Mégis a műszaki karok hallgatói a legelégedettebbek egyetemük könyvtárával, amit feltehetően a használati szokások különbözősége is magyaráz: egy történésznek például nyilván több írott forrást kell használnia, mint egy informatikusnak.
A számítástechnikai eszközökkel való ellátottság adatai szinte kivétel nélkül mindenhol javultak az egy-két évvel ezelőttihez képest. Lassan, de biztosan gyarapszik az intézmények számítógépparkja, s így évről évre kevesebb diák osztozik egy gépen. A műszaki felsőoktatásban továbbra is átlagon felüli az arány (20-25 diák/számítógép), az viszont még mindig ritka, hogy csak két-három hallgató használjon egy masinát (például a BMGE Természettudományi Karán vagy a miskolci anyagtudományi karon). Kisebb-nagyobb lépésekkel azonban a humán tárgyakat oktató iskolák is kezdik ledolgozni hátrányukat, a leglátványosabb fejlődést a szegedi univerzitás produkálta. Az egyetemek nem hivatalos világranglistája, a Jiao Tong University munkatársai által összeállított úgynevezett sanghaji rangsor 201. helyén álló - s ezzel a legjobb magyarországi egyetemnek számító - szegedi campuson két évvel ezelőtt még közel kétszáz diákra jutott egy számítógép, ma pedig van olyan szak, ahol mindössze 11-re.
Ám csak papíron ilyen látványos az egyetemek informatikai fejlődése: a diákok többsége még mindig kritikusnak tartja saját intézménye komputerellátottságát. A hallgatók kevesebb mint fele (47 százalék) elégedett, egyharmaduk pedig egyenesen tarthatatlannak mondja intézménye technikai szintjét. A lesújtó vélemények kialakulásában annak is szerepe lehet, hogy még ott is csak kevés ponton lehet csatlakozni a világhálóra, ahol pedig viszonylag sok számítógép áll rendelkezésre.
Nem lehet különösebb okuk az elégedettségre a diákoknak a tanulmányi ösztöndíjak "színvonalával" kapcsolatban sem. Kevés helyen tartották karban - azaz emelték legalább inflációarányosan - a hallgatói juttatásokat. A leglátványosabban a református Károlin nőttek - két év alatt megötszöröződtek - az ösztöndíjak, másutt többnyire csak néhány ezer forinttal emelkedett a stipendiumplafon. Továbbra is nagy a szórás abban, hogy az egyes egyetemek, főiskolák mennyit fizetnek jól tanuló diákjaiknak, és még az is árnyalja a képet, hol milyen tanulmányi átlag fölött jár a szorgalmi pénz. A legtöbb helyen 3,5-ös átlag a követelmény, de súlyozottan veszik figyelembe, hogy milyen nehézségi fokú - hány kreditpontot adó - tantárgyból származnak az érdemjegyek. Azok a karok egyébként, amelyek néhány éve még a legbőkezűbbek voltak (Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, Budapesti Műszaki Főiskola), mára a középmezőny felső részébe szorultak (maximum 140 ezer forint ösztöndíj félévente). Tavaly a pécsi bölcsészkar fizetett a legjobban diákjainak (166 ezer forintos ösztöndíjplafon), ott azonban a szociális támogatások alsó és felső határa változatlan - szemeszterenként 15 ezer, illetve 25 ezer forint - maradt. Rászorultság alapján az ELTE hallgatói számíthatnak a legtöbb jóra: itt akár a 100 ezer forintot is elérheti a szociális támogatás összege.
DOBSZAY JÁNOS