"Olyan, mintha benzinnel akarnának tüzet oltani" - jellemezte a napokban Irina Bekeskina ismert ukrán politológus azokat a módszereket, melyekkel Viktor Juscsenko ukrán államfő és környezete igyekszik lecsendesíteni azt a vihart, melyet az elnök legidősebb fia, Andrij költekező életmódjáról szóló híradások váltottak ki még július végén. A szakértő a jelek szerint nincs egyedül véleményével, a közvélemény-kutatások szerint ugyanis az utóbbi hetekben érezhetően csökkent a tavaly év végi vértelen forradalom révén hatalomra került politikus népszerűsége.
A 19 éves Andrijról a legismertebb ukrán internetes újság, az Ukrajinszka Pravda még júliusban képes beszámolót közölt. Eszerint az államfői sarj 130 ezer dollárt érő BMW-t vezet, az ukrán főváros legdrágább negyedében egy kétszintes lakásban él, Vertu márkájú mobiltelefonja legalább 20 ezer dollárba kerül, egy-egy este pedig dollárezreket ver el barátaival a legdrágább kijevi vendéglőkben. Az Andrij védelmére kelő barátok és ismerősök a cikk megjelenése után azonnal közölték: az autót és a lakást Juscsenko fia egy barátjától bérli a piaci árnál olcsóbban, a telefont pedig ajándékként kapta még az ukrajnai forradalom napjaiban.
Juscsenko viszont elragadtatta magát, és egy sajtókonferencián bérgyilkosokhoz hasonlította az újságírókat, és hozzátette, azt javasolja fiának, ha legközelebb étteremben ebédel, tolja a számlát a kíváncsiskodó firkász pofájába. A szerencsésnek aligha mondható dühkitörés már csak azért is nagy feltűnést keltett, mert az Ukrajinszka Pravda alapítója és első vezetője éppen az a Georgij Gongadze volt, aki az előző ukrán államfő, Leonyid Kucsma országlása idején, öt évvel ezelőtt az életével fizetett az ukrán sajtószabadság kivívásáért folytatott küzdelemben. Az ukrán újságírók azonnal nyilvános levelet írtak Juscsenkónak, és a már 766 aláírást felsorakoztató dokumentumban nyilvános bocsánatkérést, valamint Andrij jövedelmi helyzetének nyilvánosságra hozatalát követelték.
A napokban ugyan telefonon felhívta Juscsenko a cikk szerzőjét, Szergej Lescsenkót, és "telefonon keresztül kezet nyújtott neki" - az újságírók továbbra is kitartanak amellett, hogy a forradalom idején a sajtószabadság híveként bemutatkozott államfőnek a nyilvánosság előtt is meg kell követnie a megsértett újságíró-társadalmat. Közben a másik követelés teljesítésének esélyei is nőnek, a múlt hét végén Kijevben hivatalosan bejelentették, belátható időn belül nyilvánosságra hozzák, mennyit keres Viktor, illetve Andrij Juscsenko.
Az utóbbira már csak azért is szükség van, mert közben Juscsenko tavalyi elnökválasztási kampányának egyik irányítója, Nyikolaj Katerincsuk - jelenleg az ukrán adóhivatal helyettes vezetője - bejelentette: Andrij Juscsenko elvileg mintegy 100 millió dolláros vagyonnal rendelkezik, hiszen még a forradalom napjaiban Katerincsuk átadta neki a narancssárga forradalmat szimbolizáló jelképek akkor már levédett szerzői jogait. Katerincsuk valószínűleg csak meg akarta magyarázni, honnan lehet pénze Andrijnak a drága holmikra, ám nyilatkozatával még nagyobb felfordulást kavart. Miközben az újságok azt kérdezték, miért csak hetekkel az első botrány kipattanása után derült fény Andrij anyagi helyzetének hátterére, illetve, ha valóban sok a pénze, akkor miért szorul rá barátai adományaira, Irina Herascsenko, Juscsenko szóvivője sietett közölni: a szimbólumok levédése nem jelenti azt, hogy a Juscsenko család anyagi hasznot húz a még mindig népszerű jelképek használatából. Az egész jogi procedúrára - mint mondta - csak azért volt szükség, hogy a politikai ellenfelek ne használhassák saját céljaikra a forradalmárok jelképrendszerét. Az egymást követő cáfolatok azonban a jelek szerint senkit sem nyugtattak meg.
A vérszemet kapott sajtó eközben Andrij vagyona mellett azt is vizsgálni kezdte, hivatalosan is van-e elég pénze Julija Timosenko ukrán miniszterelnök asszonynak az általa hordott ruhaköltemények kifizetésére. A lapok gyorsan megadták a nemleges választ is, hiszen kiszámolták: az első félévben a kormányfőn látott új ruhák és kiegészítők ára meghaladta a 30 ezer dollárt, míg a Timosenko által közzétett vagyonbevallás szerint a kormányfő tavaly 13 ezer dollárnak megfelelő fizetést kapott, és 178 dollárnyi banki megtakarítással rendelkezett.
Miközben az utóbbi hetekben megjelent cikkek részben aláásták az államfő és miniszterelnöke tekintélyét, az ukrán gazdaság eredményeivel foglalkozó statisztikák sem adnak okot a büszkélkedésre. Az ukrán külkereskedelmi többlet 2005 első felében az egy évvel korábbinak kevesebb mint a felére esett vissza, a gazdasági növekedés üteme pedig egy év alatt 13 százalékról négy százalék alá csökkent. A helyzetet súlyosbítja, hogy a jelek szerint Juscsenko és Timosenko változatlanul nem állapodott meg abban, hogy a kucsmai időszakban engedélyezett privatizációs ügyletek közül mennyit kellene felülvizsgálni. Így hónapok óta teljes bizonytalanságban vannak az esetleg érintett ukrán tulajdonosok, illetve a befektetési lehetőségre váró bel- és külföldi beruházók. A bizonytalanság pedig azt eredményezi, hogy a külföldi befektetések összege idén a tavalyi érték töredékére zsugorodott.
Az Ukrajna függetlenné válásának 14. évfordulója alkalmából tartott múlt heti megemlékezések is arra utalnak, hogy csökkenőben van Juscsenko és szövetségeseinek népszerűsége: a múlt évi forradalom jelképének számító kijevi Függetlenség téren csak kevesebb mint tízezren voltak kíváncsiak az államfő beszédére, és az összegyűltek már korántsem fogadták akkora lelkesedéssel Juscsenko ígéreteit, mint tíz hónappal ezelőtt. A lelkesedés megcsappanásához az is hozzájárult, hogy az ígéretek alig változtak, az elnök ismét a korrupció elleni harcról, a Kucsma-időszak idején elkövetett hibák kijavításáról és Ukrajna Európa felé fordulásának szükségességéről beszélt.
Az is intő jel, hogy sorra fordítanak hátat Juscsenkónak egykori közeli szövetségesei. A hét végén Olekszandr Zincsenko, az államfő egyik legközelebbi szövetségese, egykori kampányfőnöke mondott le államtitkári tisztségéről, két nappal előtte pedig Oleg Szkripka, a Vopli Vidopljaszova nevű népszerű rockegyüttes vezetője adta vissza érdemes művészi kitüntetését. Szkripka és zenésztársai a tavalyi ukrajnai események idején Juscsenko oldalán álltak, és koncertjeikkel igyekeztek megőrizni a kijeviek forradalmi hangulatát. Zincsenko és Szkripka azzal magyarázták döntésüket, hogy a hatalmon belüli belviszályok és a Juscsenko-Timosenko-páros hibái zsákutcába vihetik Ukrajnát.
NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA