Lyukak a hálón

Elsősorban a jól képzettek, a fiatalok és a magas jövedelműek férnek hozzá az internethez Magyarországon. De Csigó Péter, a budapesti Műegyetem Médiaoktató és Kutató Központjának munkatársa szerint ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a szegényebb és képzetlenebb rétegek elutasítóak volnának az internet világával szemben.

A mai magyar társadalom fele kifejezetten médiaszegény környezetben él, ahol három országos tévécsatornán és néhány országos rádión kívül nemhogy az internet, de más média sincs jelen. A társadalom e tekintetben (is) leszakadó alsó fele azonban két jól elkülönülő csoportra bontható. Az idősebbek idegenkednek a szórakoztató médiától és az olyan új kommunikációs technológiáktól, mint például a mobiltelefon. Idős, képzetlen és szegény emberek ők, akik valóban távol állnak az internet kultúrájától. A másik leszakadó csoport főképp a munkaerőpiacon aktív, 50 év alatti vidéki szülőkből tevődik össze. Ők a kereskedelmi tévék és rádiók leggyakoribb nézői, hallgatói. Annak ellenére, hogy szinte egyikük sem internetezik, kulturálisan már nyitottabbak az új módira, legtöbbjüknek van például mobiltelefonja. Viszont ha éppen a mobilozás miatt lemondta - vagy eleve meg sem rendelte - vezetékes telefonját, ami elég gyakori, akkor e csoport legtöbb tagja el is vágta magát az internettől, hiszen kisebb településeken ma még ritka a kábeltévés internet, a mobiltelefonos hozzáférés pedig még mindenhol évekig várat magára. Ez utóbbi leszakadó csoport már szívesen bekapcsolódna az interaktív kommunikáció vérkeringésébe, de számítógép és vezetékes telefon híján erre képtelen. Az ide sorolhatókat nem annyira a szegénységből és képzetlenségből fakadó kulturális gátak tartják vissza, mint inkább az, hogy nehezen férnek hozzá az internethez.

Általánosan elfogadott tény tehát, hogy a digitális szakadék létezik. Ezt olyan számok is mutatják, mint az Európai Unióban is használatos mérőszám, a digitális megosztottság mutatója, a DIDIX (Digital Divide Index). Eszerint Magyarországon az alacsonyabb iskolai végzettségűek (akik a nyolc általánosnál nem jutottak tovább) körében az információs eszközök elterjedtsége pusztán 12 százaléka az átlagnak. Az index négy összetevője közül a nők hátrányát jelző mutatja a legkisebb különbséget. A további két tényezőt, az életkort és a jövedelem megosztó hatását is beszámítva a magyar DIDIX 2004-ben 47 százalék volt, vagyis a statisztikai szakadék kevésbé tátongott, mint 2001-ben, amikor a lemaradók még csak az országos átlag 34 százalékáig jutottak.

HVG

Egyelőre nem látni, javított-e ezen a helyzeten, hogy az idén a hazai internetszolgáltatók csökkenteni kezdték áraikat. Annyi mindenesetre kimutatható - mondta a HVG-nek Duránszkai Gábor, a TNS Hungary piackutató cég ügyvezető igazgatója -, hogy míg az internetbizniszben többnyire karácsony előtt lehet sokat keresni, az idén már az év elején érzékelhetően megugrott az internet-előfizetések száma. De számos piackutató azt mutatja ki, hogy a mostani és a közeljövőben várható árak mellett az internet további terjedése már nem elsősorban pénz, sokkal inkább kor kérdése. Amikor a TNS az idei harmadik negyedévben megkérdezte a 60 évnél idősebbeket, fognak-e internetezni a következő három hónapban, 92 százalékuk nem tartotta ezt valószínűnek, ami egybecseng azzal, hogy ennek a korosztálynak több mint 80 százaléka azért utasítja el az internetezést, mert nem érdekli vagy nincs rá szüksége. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium által készített 2004 végi helyzetelemzés annyiban megerősíti ezt, hogy az idősek körében valóban az érdektelenség az internet terjedésének fő akadályozója, de a teljes lakosság esetében a legtöbben még mindig a szolgáltatások magas árát jelölték meg fő visszatartó erőként, főképp, ha szélessávú-előfizetésről lenne szó.

Sere Péter, az IHM piacelemzési főosztályának vezetője infokommunikációs korfát emleget: a 15-16 évesek között a legmagasabb azoknak az aránya, akik intenzív számítógép- és inernethasználatuk révén digitális írástudónak tekinthetők. Így ha semmi kampányba nem fogna a minisztérium, 2013-ra akkor is legalább minden második magyarországi felnőtt internetezne. Ám az IHM hivatalos célja, hogy Magyarország 2008-ra elérje az EU átlagát, 2013-ra pedig felzárkózzék az EU 15 régi tagállamának szintjére. Van mit behozni. Az internet elterjedtsége - szakszóval a penetráció - alapján a 25 tagállam között most a 23. helyen állunk, pusztán Litvániát és Lengyelországot megelőzve. Attól függően, hogy az internetet csak kipróbálókat, a világhálón rendszeresen szörfölőket vagy éppen az otthoni internetcsatlakozással ellátott lakosokat veszik figyelembe, a 15 évesnél idősebb magyar lakosság körében 30, 24, illetve 15 százalékos a penetráció.

HVG

A korlátozó tényezők közé tartozik kétségkívül az is, hogy a világháló korántsem mindenütt érhető el gyorsan és kényelmesen - különösen a több szakértő által is emlegetett példához képest, amely szerint Dél-Koreát már optikai kábelek hálózzák be, és az adatok másodpercenként 100 megabit sebességgel áramlanak, olyan gyorsan, hogy manapság nem is igen akad alkalmazás, amely képes lenne kihasználni ezt a nagyon széles sávot. Idehaza most leginkább 1-2 Mbit/s a felső határ, és az IHM adatai szerint valamilyen széles sáv 2005 közepén a lakosság négyötödének volt elérhető. Márpedig a minisztérium nemzeti szélessávú stratégiájának célja, hogy 2010-re Magyarország egész területén elérhetővé váljon a széles sávú internetszolgáltatás, amihez becslések szerint 45 milliárd forint állami vagy EU-pénzre lesz szükség. Pedig az állam csak akkor avatkozik be, amikor - például kis településeken - piaci alapon nem éri meg a fejlesztés (a 3000 lelkesnél kisebb településeknek csak a felében érhető el széles sávú internet). A minisztériumi támogatások közé tartozik például a Közháló program. Ha ennek alapján egy kisebb település általános iskolájába bevezetik a vezetékes telefonon érkező széles sávú hozzáférést, az ADSL-t, azzal át lehet lépni azt a 6-7 felhasználónyi küszöböt, amely alatt a szolgáltatónak nem is lett volna érdemes beruháznia. Az állami programoknak se szeri, se száma. Az IHM szerint a kis- és középvállalatok nem nagyon érdeklődnek a széles sávú internetezésre nekik kiírt pályázatok iránt, az önkormányzatok viszont oly lelkesen írogatják programjaikat a beruházást 75 százalékban támogató tenderekre, hogy az erre szánt - EU-pénzekkel is megtámogatott - 4,6 milliárdos keretet a napokban 10,5 milliárd forintra emelték.

A nagyvárosi internetkávézók vidéki rokonainak mondhatnánk a teleházakat. Ezekben és más frekventált helyeken immár 2300 eMagyarország pont, vagyis új közösségi hozzáférési hely működik. Van, ahol jól, van, ahol problémásan - von mérleget Sere Péter. Nem jó ötlet például hivatalokba berakni a közösségi számítógépet, már csak amiatt sem, mert a minisztériumi elképzelések szerint e pontoknak közösségi hellyé kellene válniuk. Csigó Péter szerint sem elég önmagában a technika: ahol csak számítógépet telepítettek, hozzá való tudást meg nem, ott legfeljebb játékra használják a gépet. Az IHM-ben ezért nemrég megkezdték a kisebb önkormányzatok tisztviselőinek oktatását az internet használatára. Jövőre pedig az IHM, a Budapesti Gazdasági Főiskola és civil szervezetek együttműködésével közösségiinformatikus-képzés is indul. A szakemberek szerint jó lenne az idősebb magyarokat is kitanítani, de erre sajnos a kelleténél kevesebb pénz jut.

BEDŐ IVÁN