HVG |
Az alacsony kamatozású, svájcifrank-alapú, szabad felhasználású jelzáloghitelek vitték a prímet: egy év alatt több mint duplájára nőttek e kihelyezések, értékük megközelítette a 600 milliárd forintot. Jórészt ennek köszönhető, hogy a fogyasztási jellegű bankhitelek tavaly 40 százalékkal bővültek, ami még mindig nagyon magas, noha 20 százalékponttal alacsonyabb a 2005. évi növekedésnél. A háztartások évek óta tartó hitelfelvételi láza egyelőre nem növelte meg a problémás kihelyezések arányát: e mutató tavaly is az összes banki hitel három százaléka alatt maradt. Némileg árnyalja a képet, hogy a legnagyobb bedőlési arányt mutató gépjárműlízing közvetlenül nem a banki mérlegeket terheli, holott a lízingcégek többsége mögött bank áll. A hitelkihelyezések bővülését meghaladó tőkeemelés és az óvatos céltartalék-képzési gyakorlat miatt a bankszektor fizetőképességi mutatója továbbra is jónak mondható: 11 százalékos. Pedig 2006-ban fél tucat kereskedelmi bank szenvedett jókora (összesen mintegy 9 milliárd forintra rúgó) hitelezési veszteséget a Transelektro csődje miatt, ami nyereségüket megcsapolta ugyan, fizetőképességüket azonban nem veszélyeztette.
Miközben a bankok hitelei és összes eszközei egyaránt közel egyötödével bővültek tavaly, a növekvő aktivitáshoz szükséges források előteremtését kissé megnehezítette a 2006. nyári Gyurcsány-csomag folyományaként szeptembertől ketyegő kamatadó, amely mintegy 300 milliárd forinttal apasztotta júliusban és augusztusban a bankok betétállományát. A hitelintézetek többsége azonban megtalálta a módot a kieső források pótlására, elsősorban befektetésialap-kezelőik kamatadó-kímélő kibocsátásai révén. De az adófizetés kezdetének kitolását biztosító tartós lekötésű betétek és a hosszú futamidejű jelzáloglevelek is megtették a hatásukat, így a betétállomány lejárati ideje látványosan meghosszabbodott.
HVG |
A magyar bankszektor - romló körülményei ellenére is - magas profitszintje a csak lassacskán mérséklődő kamatmarzsnak köszönhető, amely még mindig csaknem háromszorosa (3,7 százalék) az euróövezetbeli szintnek, miközben a díjakból és jutalékokból származó jövedelmek is szépen araszolnak fölfelé, ma már meghaladják az eszközök egy százalékát. S bár a magyar bankszektor költséghatékonysága évről évre javul, az éves átlagos eszközértékre vetített 2,7 százalékos költséghányad még mindig duplája az euróövezetinek. A magas költségszint mellett kialakult jó profitabilitás azt tükrözi, hogy a Magyarországon működő bankok többsége az ügyfelek megszerzéséért folyó - agresszív reklámkampányokban, vonzó akciókban és direkt marketingben testet öltő - versengés mellett is képes költségeit a kamatokban és díjakban érvényesíteni. Jócskán van még tere az ügyfelek érdekét szolgáló árverseny erősödésének, amely nemcsak az éppen akciós termékek áraiban, hanem a teljes állományra vetített árszintekben is megmutatkozik. Amíg azonban a magyar bankpiac oligopolisztikus szerkezete és a banki termékek iránti kereslet folyamatos emelkedése módot ad a versenypiacinál nagyobb marzsok érvényesítésére, addig az ügyfelek csak a napról napra szélesedő termékkínálattal és a javuló szolgáltatásminőséggel vigasztalhatják magukat - igaz, a múltból nézve ez sem semmi.
A tartós profittermelést megalapozó növekedés kulcsát a bankok többsége egyre inkább a lakossági és kisvállalkozói ügyfélkörben látja, még akkor is, ha a kellő számú kuncsaft megszerzése az első időkben jelentős beruházásokkal jár. Az úgynevezett retail, vagyis a háztartások és kisvállalkozások körében végzett üzletek irányába való nyitás a bankok fióknyitási lázában is megmutatkozik: nincs hét, hogy ne kapnánk hírt valamely bank új kirendeltségének létesítéséről. Miközben a telefonos és - ha lassabban is, de azért érezhetően - az internetes bankolás is terjedőben van, a korábbi várakozásokkal szemben nem csökken az igény a személyes kapcsolatteremtésre is alkalmas fiókhálózat igénybevétele iránt.
Ennek felismerése készteti a bankokat arra, hogy nyereségük jelentős részét - a jövőbeli profitnövelés reményében - hálózatfejlesztésre fordítsák. Az Erste Bank a postahivatalok informatikai rendszerének fejlesztésével próbálja erősíteni piaci pozícióját, a Raiffeisen Bank, a CIB Bank, az UniCredit (korábbi nevén: HVB) Bank, a Magyarországi Volksbank és a Budapest Bank pedig új fiókok nyitásával igyekszik újabb ügyfeleket magához láncolni, sőt még a kimagasló pozícióját féltő OTP Bank is bővítette hálózati egységeinek számát. A két évvel korábbi helyzettel szemben, amikor az összeolvadások folyományaként még fiókokat zártak be a bankok, 2006-ban 150 új egység megnyitásával 1375-re nőtt a banki fiókok száma. Az ügyfélszerzési láz a hitelintézetek foglalkoztatási politikájában is megmutatkozik: miközben a költséghatékonyság jegyében a háttérben dolgozók száma csökken, a kiszolgáló személyzet egyre bővül. A bankszektor átlagos állományi létszáma tavaly 2400 fővel gyarapodva 31 ezerre nőtt, s emellett az ügynöki tevékenység is előretört.
A profithajsza jegyében a bankok nem csupán klientúrájukat bővítik, de az egy ügyfélnek eladott termékek számát is megpróbálják szaporítani. Ennek kézenfekvő módja a biztosítások hozzákapcsolása banki szolgáltatásokhoz (most már nemcsak a különféle hitelekhez, de a betétekhez is), amire jó lehetőséget nyújt a tulajdonosi pozíció, mint például az OTP kezében lévő Garancia biztosító, valamint a K&H Bank, illetve az MKB Bank saját alapítású biztosítója esetében. Tavaly fordított irányú kapcsolat jött létre: a legnagyobb hazai biztosítótársaság, az Allianz Hungária a korábban a magyar piacról kivonult, vele azonos tulajdonosi csoporthoz (a német Allianzhoz) tartozó Dresdner Bank licencét felhasználva hozott működésbe kereskedelmi bankot abban a reményben, hogy a biztosító kiterjedt ügyfélkörét és ügynökhálózatát felhasználva rentábilis méretű piachoz juthat. A biztosítási szektor az idén sem maradt tétlen: a tavasszal a párizsi székhelyű Axa biztosítótársaság vásárolta meg a lakáshitelezésben aktív Ella Első Lakáshitel Kereskedelmi Bankot, amivel biztosítási termékei értékesítésének újabb csatornáját nyitotta meg. De az FHB Földhitel- és Jelzálogbank is új szereplővel, a múlt év végén megalapított FHB Kereskedelmi Bankkal bővítette a hazai bankpiacot.
Míg a külföldi szakmai hátterű bankok többsége a magyar piacon próbálja erősíteni pozícióit, addig a szakmai tulajdonost nélkülöző OTP a kelet- és közép-európai bankpiacokra fókuszál. A szlovák, bolgár, román és horvát akvizíciók után 2006-ban két szerb bankkal (Niska Banka és Zepter Banka), az orosz Investsberbankkal és az ukrán CJSC Bankkal bővült az OTP-portfólió. Hasonló irányú, bár jóval szerényebb mértékű terjeszkedési politikát az OTP-n kívül csak a német tulajdonosától erre felhatalmazást kapott MKB folytat, amely a bolgár Unionbank 2005-ös bekebelezése után tavaly a román Romexterrában szerzett többséget. A többi magyarországi bank esetében a külföldi anyabank közvetlenül vásárol fel kelet- és közép-európai bankokat.
A hazai bankpiacon továbbra is két tényező alakíthatja az erőviszonyokat. Az egyik a bankok célirányos törekvése pozíciójuk növelésére a leginkább testhezálló piaci szegmensekben, aminek eszközéül elsősorban az elérhetőség és a kínált termékkör bővítése szolgál. A piac átrendeződésének másik mozgatórugóját a fúziók és felvásárlások jelenthetik. "Szabad prédaként" megszerezhető pénzintézet már alig van a magyar bankpiacon: ilyen az FHB, amelynek privatizációja többszöri halasztás után újra napirenden van. A másik lehetőséget az anyabanki fúziók adják. Korábban így jött létre a Hypobank és a BA-CA fúziójaként a HVB Bank, amely 2007-től UniCredit Bank néven működik, miután az olasz Unicredito egyesült a német anyabankkal. Hasonló fejlemények várhatók a CIB és az Inter-Európa Bank (IEB) anyabankjai, az olasz Banca Intesa és Sanpaolo IMI között végbement egyesülés hatására, amelynek első állomásaként 2007. január 1-jével létrejött az Intesa SanPaolo SpA nevű piacvezető itáliai bank. Az anyabanki fúziók következtében a magyarországi leányok is összeolvadnak, aminek hatására az egyesített CIB-IEB megküzdhet a második helyezésért a K&H-val.
Bár a hazai bankvezetők már tavaly az "aranykor" végét vizionálták, ez mégsem következett be, sőt még az idei első negyedév alapján sem indokolt vészharangot kongatni, hiszen a szektor adózott eredménye az újabb megpróbáltatások (szolidaritási adó, bankokra kirótt járadék) dacára is ötödével meghaladta az egy évvel korábbit. Bár a lakosság reáljövedelmének csökkenése az idén már valóban visszavetheti az utóbbi évekre jellemző hitelfelvételi dinamikát, eddig ennek a jele sem látszik. A romló jövedelempozíciók mellett persze mind a lakossági, mind a vállalati ügyfélkör fizetőképessége gyengülhet, ami megnövelheti a bankok céltartalékolási igényét és hitelezési veszteségét. Különösebb aggodalomra azért még nincsen ok, hiszen a felzárkózó magyar bankpiacon bőven van még tér a szolgáltatások bővítésére, különösen akkor, ha a bankok kellő innovációval alkalmazkodnak az ügyfelek igényeihez. Jó példa erre az ingatlanra mint jelzálogra alapított szabad felhasználású hitelek meglódulása, ami a megszorítások miatt behatárolt lakossági jövedelmek hitelképességet rontó hatására adott válaszként is értelmezhető.
VÁRHEGYI ÉVA