A globális felmelegedés miatt egyre szélsőségesebb időjárás környezetvédők szerint lassan, de biztosan letarolja a korábbi évtizedekben telepített lucfenyő-monokultúrákat Szlovákia hegyeiben. A Magas-Tátrában 2004 novemberében az emlékezetes szélvihar 12 600 hektáron 2,5 millió köbméternyi fát döntött ki, ám a katasztrófa után a Tátra gyorsan magához tért. A síszezon heteken belül beindult, az erdészek pedig rohamtempóban kitermelték a ledöntött fák nagy részét. Ezek helyén ma rétek vannak, a helyiek szerint az így feltáruló panorámát csodáló turisták nagy örömére. A ledőlt fák által megrongált épületek helyrehozatala viszont vontatottan halad, például a Csorba-tónál még mindig akadnak olyan szállodák, amelyek felújítását csak jövőre fejezik be.
A mai napig nincs azonban béke a tátrai bércek alatt: a katasztrófa után elemi erővel törtek felszínre a régen feszülő indulatok. Mint várható volt, elsőként a környezetvédők és az erdészek estek egymásnak, mivel a zöldek a Tátrai Nemzeti Park (Tanap) legszigorúbban védett zónáiban megakadályozták a ledőlt fák kitermelését. A vita a hegység nyugati szélén található, a turistaforgalomból kieső és ezért eddig a legsikeresebben védett Csendes- (Tichá) és Kapor-völgy (Koprová) körül fajult el leginkább. Ezeken a tájakon idén áprilisban a több európai országból érkezett környezetvédők többször is összecsaptak az erdészet által kivezényelt biztonsági szolgálat embereivel. A zöldek számára ugyanis ez a két völgy szimbolikus értékű, mivel itt látható a legjobban, hogy a természetes állapotban meghagyott, a lucfenyőn kívül vörös- és jegenyefenyőből, illetve bükkfából álló erdőket a vihar sokkal kevésbé károsította, mint a lucfenyőültetvényeket. A vita már az Európai Bizottság előtt van, amely leállíthatja a Szlovákiának a katasztrófa következményeinek felszámolására jóváhagyott 5,7 millió eurós támogatás folyósítását, illetve eljárást kezdeményezhet a Natura 2000 természetvédelmi hálózatba sorolt terület tönkretétele miatt.
Az állami erdészeti szervek viszont az idén azért kezdtek a legmagasabb kormányköröket is megmozgató kampányba, mert szerintük a kidőlt fákat 1750 hektáron megtámadó betűzőszú-invázió ellenőrizhetetlen méretűvé vált, és már az egész szlovák erdőgazdálkodást fenyegeti. A Tanap szakemberei szerint viszont erről szó sincs. A szakmai vita folytatását nehezíti, hogy miután a nemzeti park szakemberei figyelmeztettek az erdészek által elkövetett hibákra, a természetvédelmi őrökkel együtt kitiltották őket az erdőből.
A három évvel ezelőtti katasztrófa felizzította a tátrai idegenforgalom továbbfejlesztésével kapcsolatos vitákat is. A körzetben megjelent nagy játékosok - csak a hazai J&T pénzügyi csoport 10 milliárd korona befektetését tervezi - elégedetlenek azzal, hogy csak a szállodákba és lakóparkokba ruházhatnak be, ők igazi síparadicsomokat képzelnek el a kipusztult erdők helyén. A Tanap elvben nincs az idegenforgalom bővítése ellen, ezt azonban csak a gyalogos, kerékpáros, télen pedig a sífutóturizmus lehetőségeinek növelésével képzeli el, annak is feltételéül szabva, hogy az új tátrai zónák kijelölésekor a jelenlegi védett terület legalább felének az érinthetetlen kategóriába kell kerülnie. Napjainkban a nemzeti park hegyaljai erdőövezetében mindenütt folyik gazdálkodás, csak a tarvágásnak sikerült elejét venni.
Miközben az érintett minisztériumok és különféle szervezetek a zónák kijelölésén huzakodnak, az idén minden eddiginél hosszabb, november 10-étől májusig tartó síszezonra számítanak a Magas-Tátrában. Az idelátogatók 30 százaléka télen érkezik, és a többség nem éjszakázik a Tátrában: a szálláshelyeket igénybe vevő évi 300 ezer vendégre 1,6 millió egynapos kiránduló jut. A turisták között egyébként mind többen vannak a szlovákok: hosszú évek óta a 2005-ös nyári szezonban történt meg először, hogy a látogatók 42 százalékát alkotva megelőzték a sokáig vezető, akkor 32 százalékot kitevő cseheket. A harmadik helyért 8-8 százalékkal, a lengyelek és a magyarok versengenek. Új jelenség, hogy egyre több az orosz és az ukrán vendég, és a tátrai idegenforgalmi szervezetek szerint csak a konzulátusok korlátozott kapacitása az akadálya annak, hogy még többen legyenek.
Ádáz viták nélkül jószerével csak az erdők újratelepítése folyik. A letarolt fák helyére az elmúlt három év alatt eddig másfél millió csemetét ültettek, a tisztán lucfenyőből álló erdők pusztulásából okulva különböző fajtákat. Még kísérletezésre is futotta: a kassai Emberek és Víz civil szervezet Felső-Tátrafüred felett 40 hektáron egy olyan, vizes erdő nevű rendszert épít ki, amely a mikroklíma változtatásával veszi elejét, hogy a kiszáradás miatt bóraszerű szél söpörjön végig a Poprádi-katlanon.
TUBA LAJOS / POZSONY