Jamaica nem csak a jamaicaiaké

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

A magyar reggae- és skazenekarokat több ezer stabil koncertlátogató fanatikusból verbuválódó törzsközönség követi mindenhová. A hazai fesztiválok hangulatfelelősei már külföldön is eladhatók.

Irie Maffia, Re-G, Copy Con, Another Day, Riddim Colony, Love Alliance Sound System, Pannonia Allstars Ska Orchestra - a könnyűzenei irányzatokban kevésbé járatos hazánkfia aligha tippelne magyar zenekarokra e lista alapján. Pedig a fura hangzású nevek mind egy-egy magyar reggae-bandát fémjeleznek. Ráadásul nemcsak a névadásban erősek ezek a zenekarok, valamint a lemezlovasokból (jamaicai terminológiával: selectorokból) és az énekbeszédet nyomó MC-kből álló sound systemek, de szórakoztatni is tudnak. Legalábbis ezt jelzi, hogy az elmúlt pár évben szinte kizárólag telt házas bulikat produkáltak. "Tavaly volt olyan péntek este, amikor Budapesten az A38 dunai állóhajón, a nemrég megszűnt Kultiplexben és a Trafó pincéjében is reggae-koncert ment, és mindhárom hely csurig volt. Ez összesen 2500 fizető nézőt jelent" - saccolja meg a rétegműfaj bármikor aktivizálható közönségének létszámát az egyik reggae-prófétának számító Boskovics Gábor, aki Bosi néven a 2001-ben az elsők között alapított Love Alliance Sound System vezetője.

Az elmúlt hét évben felnőtt magyar reggae-generáció egészen sajátos módon tette magáévá a jamaicai ritmusokat, amelyek az 1930-ban megkoronázott Hailé Szelasszié isteni mivoltán alapuló vallással, a rastafarianizmussal is összefonódtak. Amikor a rendszerváltás idején a még kalózként üzemelő Tilos Rádióban Hornyák Péter, Mezősi László és a Dj. Gondnokként még ma is aktív Vesztényi Balázs - a kor viszonyai között meglepően gazdag, de mégis ad hoc jellegűen összeválogatott gyűjteményeikből - elkezdték megismertetni egy szűkebb réteggel a korábban csupán Bob Marley által közvetített karibi fílinget, az nem sokakat mozgatott meg. Velük párhuzamosan, de tőlük függetlenül a Ladánybene 27 (LB27) nevezetű, az UB40-féle kilúgozott euroreggae-t utánzó klasszikus popbanda fogott neki a hittérítésnek, miután 1995-ben klipforgatás ürügyén kikerültek Jamaicába, ahol - mint azt Bodnár Tibor, a zenekar gitárosa a HVG-nek elmondta - rádöbbentek, hogy amit eddig ők annak gondoltak és játszottak, az bizony nem reggae. Az általuk íziben életre hívott és az évek során egyre népszerűbbé vált zenei táborok azonban szintén csak egy szűk kört fertőztek meg reggae-vírussal - noha magyar nyelvű nótái okán az LB27 mindmáig népszerű popzenekarnak számít.

Az áttörést az 1990-es évek második felétől szárba szökkenő partikultúra hozta meg, annak is a hiphopot (a reggae-ből is táplálkozó amerikai gettóműfajt) preferáló irányzata - mondja a már idézett Bosi, aki 1999-ben költözött vissza Hamburgból Budapestre, és hozta magával lemezeit s a jamaicai zenei kultúráról szerzett ismereteit. A Dj. Mango nevével fémjelzett bulikon aztán Bosi is rakni kezdte a lemezeket, és onnantól kezdve hetente egyszer rendszeres klubestek keretében mélyedhettek el a jamaicai muzsika rejtelmeiben a pestiek, majd a klubturnéknak köszönhetően a vidéki nagyérdemű is. Aztán öt éve, Pannonia Allstars Ska Orchestra (PASO) néven, megalakult az utóbbi idők legsikeresebb - lemezeit az amerikai Megalith Recordsnál megjelentető - bandája is, amely a Bob Marley-féle roots (gyökerek) reggae előtti idők jamaicai zenei irányzatát, az Európában a brit The Clash által népszerűvé tett skát kezdte el játszani.

A lüktető ütemű, a Marley-nótákénál jóval pörgősebb stílust egyébként 1962-ben egy apácák vezette kingstoni árvaházban klasszikus zenét tanuló fiúk hozták létre, akik lyukasóráikban örömzenélgettek, a rhythm and bluest és a dzsesszt vegyítve a szinkópás karibi ritmusokkal. Az egykori rabszolgaszigetről Angliába bevándorolt fiatalok magukkal vitték ezt a muzsikát, és átadták a brit munkásfiataloknak is. Ebből született a már említett The Clash, illetve a Madness zenekarok által játszott rockos lüktetésű, második hullámos ska. A big bandként is felfogható, tucatnyi zenésszel színpadra lépő Paso előbb az utóbbit nyomta, majd felfedezték a klasszikus karibi skát. Legújabban mindezt hegedűn húzott magyar népzenével megbolondítva pörgetik a Lajtán innen és túl. Ráadásul úgy, hogy a törzsközönséget internetes honlapján keresztül verbuválja a zenekar.

"Tavalyi bemutatkozó lemezünkből ezer darab fogyott csupán, az internetről azonban 50 ezernél is többen töltötték le a nótáinkat" - számol be az online közönségszervezés előnyeiről a Dermot művésznéven az Irie Maffia nevű zenekart vezető Élő Márton. Az öreg kontinens legnagyobb reggae-seregszemléjén, az olaszországi Rototom Sunsplash fesztiválon a reggae-alapokat hiphopelemekkel tarkító mulatós élő zenét játszó bandát tavaly több mint száz európai zenekar közül választotta a zsűri a második legjobbnak. A csupán három éve alakult zenekar számait már megjelentette Európa vezető reggae-kiadója, a német Germanica Records is, énekesnőjük, a ghánai-magyar Sena pedig (vele készült interjúnkat lásd fent) egyre keresettebb Nyugaton is. Dermot azzal magyarázza sikereiket, hogy az 1990-es évek digitális tánczenéi után a közönség már ki volt éhezve az élő, zenekari muzsikára.

Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy a szolnoki pincérfiúból undergroundsztárrá vált Copy Con számítógépes alapokra énekli a jamaicai kreolok nyelvéhez, az angol, spanyol és francia idiómákat egészen új minőséggé mixelő patois-hoz csak hasonló halandzsaszövegeit, amelyeket magyar sorokkal is kiegészít. De a Bosi "karnagyi" irányítása mellett még két további lemezlovasból és egy MC-ből álló, már említett Love Alliance Sound System is "gépzenére" épít. Igaz, ők egy az egyben követik a jamaicai tradíciókat. Az 1950-es évek végén ugyanis a karibi szigetországban teherautó-platóra szerelt, lemezjátszóról muzsikáló mobil diszkók népszerűsítették a reggae-t (illetve előzményeit, a rock steadyt és a skát). A mikrofon eleinte csak arra kellett, hogy a selectorok gerjesszék a hangulatot beszólásaikkal, a következő szereplők, az énekbeszédet tökélyre fejlesztő MC-k csak pár évvel később léptek színre. A kamionplató ugyan ma már nem elengedhetetlen kellék, de a számos együttes nevében is megjelenő "sound system" ma is egyet jelent a bakelitlemezekről szolgáltatott - sokszor csak instrumentális - zenével és a "nótázással".