Márpedig ki akarják telepíteni a hatóságok a Szocsi vonzáskörzetébe tartozó Imeret-síkság lakosainak jó részét, mert ott lesz az olimpia egyik központja öt sportcsarnokkal, a 40 ezer fős központi stadionnal, az olimpiai faluval és a sajtóközponttal. Ott építené fel az Imeret Riviérát is - luxusszállókkal, 600 ezer négyzetméternyi lakással, szórakoztatóközponttal, vízi vidámparkkal és jachtmólókkal -, a leggazdagabb orosz, Oleg Gyeripaszka vállalatbirodalmának egyik cége. A térséget körbefogó folyók, a Pszou és a Mzimta torkolatában pedig két tengeri teherkikötőt alakítanának ki, ott fogadnák az építőanyagokat, gépeket az olimpiai beruházásokhoz.
A 94 olimpiai létesítmény tervezése még az idén megkezdődik, 27-nek az építése is beindul, sőt kettőé be is fejeződik. Még ebben az évben kiírják a beruházói pályázatokat arra az 59 objektumra, amelyeket magánbefektetők pénzéből finanszíroznak - tájékoztatta a tavasszal az orosz parlament alsóházát Dmitrij Kozak regionális fejlesztési miniszter. Az olimpiai infrastruktúra kialakítását összehangoló állami társaság, az Olimpsztroj első embere, Viktor Kologyazsnij, Szocsi volt polgármestere a múlt héten arról számolt be, hogy nagy az érdeklődés: a hegyi létesítményekhez vezető út építésére csak külföldről 15, a sportcsarnokok, pályák kialakítására tucatnyi vállalat készül pályázni.
Hogy pontosan hány embert érintenek majd a Piszkunovot és társait felbőszítő telekkisajátítások, még nem tudni. Egyes hírek szerint háromszáz, mások szerint ennél is több családnak kell elhagynia otthonát, köztük egy óhitű pravoszláv vallási közösségnek, amely az ellenállási mozgalom élére állt. "2011-ben lesz száz éve, hogy óhitűek élnek itt. Különleges kapcsolat fűz bennünket e földhöz" - indokolta makacsságukat vezetőjük, az elzárásra ítélt Droficsev a Kommerszant Vlaszty című hetilapnak. Így aztán egyelőre nem fogadták el azt az immár sokadik ajánlatot sem, hogy egy egész falut építenének nekik, kulturális központtal, templommal, pravoszláv vallási múzeummal. Droficsevék tiltakoznak: olyan ez, mintha rezervátumba akarnák kényszeríteni őket, ráadásul a kiszemelt helyen a föld szinte alkalmatlan a megélhetésüket megalapozó mezőgazdasági termelésre.
Pedig a helyi közigazgatási vezetők már lezártnak tekintik a jó ideje húzódó, a nagy sajtóvisszhang miatt egyre kényelmetlenebb kisajátítási ügyeket. A költözni kényszerülőknek csereingatlant ajánlanak fel, de az érintettek vérszemet kaptak, mióta egy esztendeje kiderült, hogy Szocsi lehet a 2014-es téli olimpia házigazdája, ettől pedig az egekbe szökött házaik, földjeik értéke. A Kommerszant Vlaszty adatai szerint a fekete-tengeri kikötőváros központjában ma már nem ritka, hogy egymillió dollárt kérnek száz négyzetméternyi telekért, a lakások négyzetméterára pedig meghaladja a négyezer dollárt. Még a távolabb eső Imeret-síkságon is 150-200 ezer dollárra becsülik száz négyzetméternyi telek árát, ennyit pedig az államtól biztosan nem kapnak a tulajdonosok, még úgy sem, hogy az olimpiai törvény szerint a piaci árakhoz kell igazítani az értékbecslést és a kompenzációt.
Nemcsak az ingatlantulajdonosokkal gyűlt meg az olimpiaszervezők baja, hanem a zöldekkel is. Az Imeret-síkság egyedülálló flórája és faunája miatt a térség már a cári időkben, 1911-ben természetvédelmi terület lett. A környezetvédők tiltakozásának hatására egy hónapja a kormány úgy döntött, máshová helyez néhány létesítményt, köztük a szánkó- és a bobpályát, de a környezetvédők nem érték be ennyivel. Ökológiai veszélyt látnak a tervezett teherkikötőkben, és azt is kifogásolják, hogy a beruházók háromszázról száz hektárosra akarják szűkíteni azt a területet, amelyet madárparknak szánnak. A térség a költöző madarak hagyományos pihenője, vonulásuk idején tízezrével találnak ott ideiglenes otthonra, ehhez pedig elég helyre van szükség. Mint arról a minap a Vremja Novosztyej című moszkvai napilap beszámolt, ennek híján a szárnyasok máshol keresnek tágas térséget maguknak, és mivel ilyet a közelben csak a szocsi repülőtéren találnak, akár az egész légi közlekedést megbéníthatják. Ez nem légből kapott veszély, 1982-ben már megesett ilyesmi - idézte föl az újság -, amikor a szokásosnál több vándormadár lepte el a környéket.
Más természetű gondokra utal, hogy az ügyészség és a Szövetségi Biztonsági Szolgálat ellenőrizni kezdte az olimpiai beruházásokat. Az okokról egyelőre csak homályos tájékoztatás jelent meg. Védeni kell az olimpiai jelképekhez fűződő jogokat - közölték például, egyszersmind arról is beszámolva, hogy a vámhivatal öt eljárás keretében több mint 200 ezer olyan - többnyire Törökországból és Kínából származó - terméket foglalt le, amelyen visszaéltek a játékok szimbólumaival.
A szigorú kontroll fő célpontjai persze aligha az olcsó pólók és pulóverek. A Moszkovszkij Komszomolec című napilap szakértőkre hivatkozó elemzése szerint az olimpiai költségek már most 39 milliárd dollárra rúgnak, és akár tovább is nőhetnek, pedig eredetileg 12 milliárdot szántak a projektre. Márpedig Vlagyimir Putyin tavaly, még államfőként, napokkal az olimpiai pályázat megnyerése után azt az orosz viszonyok között sokatmondó ígéretet tette, hogy ezt a pénzt nem hagyják szétlopni, ezért magát Jurij Csajka főügyészt bízta meg a kiadások felügyeletével. Csajka most azt mondta, hogy az Olimpsztroj vezérének kérésére lépnek akcióba, és - meglehetősen titokzatosan - azzal indokolta a váratlan revíziót, hogy túlságosan sokan akarják valamiféle ellenőrzésre hivatkozva rátenni a kezüket az előkészületekre. Ilyesmire célzott Mihail Szuhodolszkij belügyminiszter-helyettes is, amikor közölte: eddig öt olyan hivatali bűncselekményt lepleztek le, amely az olimpiai pénzek "nem rendeltetésszerű felhasználásával" függ össze. És a beruházások gyakorlatilag még meg sem kezdődtek.
POÓR CSABA / MOSZKVA