Mintha önmagát ismételné a történelem Kazincbarcikán. Kilenc éve az okozott izgalmat a város büszkeségének számító BorsodChemben dolgozók között, hogy a Budapesti Értéktőzsde hivatalos lapjában megjelent: egy dublini offshore cég, a Milford Holdings Ltd. megszerezte a BC közel egynegyedét. Nem sokkal később az is kiderült, hogy a Milford az orosz gázipari óriásnak, a Gazpromnak készítette elő a terepet ahhoz, hogy az megkaparinthassa a magyar vegyipar feletti irányítást. Ám ehhez szüksége lett volna a BC-t alapanyaggal ellátó TVK bekebelezésére is, amely viszont a Mol létfontosságú hazai üzleti partnere, s a Mol a TVK többségének villámgyors felvásárlásával gyorsan szertefoszlatta az orosz reményeket.

Idén augusztusban az a hír hozta lázba a BC vezetőit, hogy valaki felvásárolta a társaság tőkeellátottságát javítani hivatott 200 millió eurónyi alárendelt kölcsöntőke háromnegyedét. Bár a vegyipari cég vezérigazgatója, Wolfgang Büchele azonnal levélben kérte a kölcsöntőkét kezelő Merrill Lynch bankháztól, hogy nevezze meg a vevőt és ismertesse annak szándékait, ez lapzártánkig nem történt meg. A HVG értesülései szerint az amerikai bankház titokzatos megbízója egy hongkongi befektetési alapon keresztül a kínai Yantai Wanhua Polyurethane Co. Ltd. nevű vegyipari cég volt, amely a világon az MDI (metilén-difenil-diizocianát) nevű műanyagipari alapanyag ötödik legnagyobb gyártója, hazájában pedig piacvezető. Termékeit több mint negyven országban értékesíti. A sanghaji tőzsdén jegyzett, kétezer főt foglalkoztató Yantai a tavalyi évet 814 millió eurónyi árbevétel mellett mintegy 170 milliós nyereséggel zárta, piaci kapitalizációja 3 milliárd euró körüli, ami közel a duplája annak, mint amennyiért a BC 2006-ban gazdát cserélt.

Kedden este még nem lehetett biztosat tudni arról, hogy a kínaiakat mi vezérelte a BC-hitelek felvásárlásánál. A jóindulatú verzió szerint a Yantai szakmai befektetőként szeretne részt venni az eladósodott BC talpra állításában, s e célból állítólag e hét elején már tárgyalni is kezdett a vegyipari társaság többségi, 87 százalékos tulajdonosával, a londoni székhelyű Permira kockázatitőke-társasággal. Ugyanakkor a BC vezetői attól tartanak, a távol-keletieket csak az vezérli, hogy egy másik műanyagipari alapanyag, a TDI gyártásának a licencét megszerezzék, majd annak birtokában elvigyék a gyártást Magyarországról. A licenc értékét növeli, hogy ilyennel a BC-n kívül alig féltucatnyi nagyvállalat (például a német BASF) rendelkezik a világon, amelyek megkaparintása szinte lehetetlen.

A kazincbarcikaiaké is az lehetett volna, ha a Permira nem teszi ki a céget egy felvásárlásnak azzal, hogy a BC-részvények 1,6 milliárd eurós vételárának több mint 40 százalékát hitelből vásárolta meg 2006-ban, majd a kölcsönt egy az egyben szerzeményére terhelte. Igaz, ez csak a kívülállóknak lehet furcsa, a kockázatitőke-befektetőknek ugyanis bevált módszere, hogy a cég későbbi nyereségéből fizetik vissza egy társaság részvényeinek megvételéhez felvett hiteleket. Csakhogy a válság a BC-t is padlóra küldte, megrendelései jelentősen visszaestek, ami emiatt visszafogta beruházásait, fejlesztéseit, s költségcsökkentésbe kezdett. Ez év elején például kilátásba helyezte 550 dolgozója elküldését. Ebben végül visszakozott, miután Kazincbarcika szocialista polgármestere, Szitka Péter felhívására Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő a városban személyesen lobbizott a leépítések ellen. Egyúttal mintegy 100 millió eurós, a Magyar Fejlesztési Bank által nyújtandó hitelt ígért a BC-nek, hogy az folytathassa fejlesztéseit, s megállapodjon hitelezőivel közel 1 milliárd eurós adósságának átütemezéséről.

Egyezség azonban több mint fél éve nem született, mert a több mint hatvan bankot számláló hitelezői kör nem jutott dűlőre egymással. S az idő szorít, hiszen a tartozások szeptember 28-án lejárnak. Pont az időszűke jöhetett kapóra a kínaiaknak, hogy megvalósítsák a BC-vel kapcsolatos feltételezett terveiket, s a hitelek kivásárlása révén olcsóbban hozzájussanak ahhoz, amiért „békeidőben” felárat kellene leszurkolniuk. A HVG értesülései szerint e hét csütörtökjén, lapunk megjelenésének napján újabb tárgyalásra kerül sor, amelyen végre talán a Yantai is felfedi szándékait. Ez azért is elengedhetetlen, mert az MFB-vel való megállapodáshoz – mint immár az egyik legnagyobb hitelezőnek – a Yantainak a beleegyezésére is szükség van. Ugyanakkor az állami pénzintézet azt is kikötötte, hogy csak akkor száll be 100 millió euróval az adósságrendezésbe, ha egyúttal a Permira is ad 80 millió eurót.

A kínaiak valószínűleg tisztában vannak azzal, hogy a kilenc évvel korábbi gazpromos kísérlettel szemben most ők vannak nyeregben. A Mol bizonyosan nem keresztezi útjukat, hiszen ez most nem érdeke, más hasonló formátumú megmentő felbukkanása pedig nem várható. Annak sincs egyelőre semmi jele, hogy a foglalkoztatás szempontjából amúgy is érzékeny területnek számító borsodi régió vezető cégének 3 ezer dolgozója miatt a politikusok majd szót emelnek, ahogy tették azt pártállástól függetlenül a Mol OMV általi megtámadásakor. A kormány továbbra is kiemelten kezeli a BC ügyét, hiszen fontos neki mind a magyar munkahelyek megtartása, mind a társaság tevékenységének folytatása – közölte a HVG-vel Pintér Gyöngyi Tünde, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium sajtófőnöke. Ám a kabinetnek nincs olyan eszköz a kezében, mint a szintén stratégiainak minősített Richter esetében, ahol éppen ezekben a napokban kívánja bebiztosítani újabb öt évre 25 százalékos befolyását (lásd Cserében hagyás című írásunkat a 81. oldalon). Ezt a lehetőséget a BC esetében a Horn-kormány már 1996 októberében elszalasztotta, amikor az állam teljesen kiszállt a vegyipari cégből. Úgy tudni, a kazincbarcikai cégvezetés a Bajnai-kabinet mellett, jobb híján, még az EU-tól is segítséget kért az Unión kívüli támadás kivédésére, ennek hatásossága azonban erősen kérdéses.

CSABAI KÁROLY