Tucatnyi európai országban folyik az idős autók újakra cserélését honoráló állami program, az úgynevezett roncsprémium. A feltételek országról országra változnak, de a lényeg szinte mindenhol az, hogy tíz év körüli régi autójáért a tulajdonos 1000–2000 euró közötti összeget kap, ha új kocsit vesz. Több államban szigorító feltételt is szabnak, az új autónak például legalább Euro4-es motorral kell futnia, vagy károsanyag-kibocsátása nem haladhat meg bizonyos értéket (általában kilométerenként 140 gramm szén-dioxidot).
A legismertebb és legbőkezűbb a német program. Érthető, hiszen Németország Európa legnagyobb autógyártója, és miután a válság a bankszektor mellett talán az autógyárakat érintette a legsúlyosabban (HVG, 2009. január 31.), a német gazdaság mélyrepülésében kulcsszerepet játszik a járműeladások visszaesése. Európában áprilisban 12,3 százalékkal kevesebb autó kelt el, mint egy évvel korábban, Németországban viszont 19,4 százalékkal több – a roncsprémiumnak köszönhetően. Várakozások szerint a német piacon az év végéig tartó program eredményeképpen 3,1 millió új autó találhat gazdára, 300 ezerrel több, mint amit tavaly, a válság kiterebélyesedésekor jósoltak. Franciaországban a januárban eladott autók 20 százaléka a csereprogram keretében kelt el. Szlovákiában valóságos autóvásárlási lázat váltott ki a lehetőség, a vevők már hajnalban sorban álltak, hogy le ne csússzanak a nemrég második fordulóval kiegészített akcióról (HVG, 2009. április 18.). A mopedbolond Olaszországban pedig az autókon kívül a motorkerékpárokra is kiterjesztették a programot, egy leadott kétkerekű akár 500 eurót is érhet.
HVG |
A roncsprémiumot elsősorban azokban az országokban vezették be, ahol az autóipar az egyik legfontosabb, a legtöbb alkalmazottat és beszállítót foglalkoztató iparág. Ausztria azonban nem tartozik ezek közé, április 1-je óta mégis ott is fut a hamar népszerűvé vált csereprogram. Új Euro4-es motorú autó vásárlásakor 1500 euró üti a markát annak, aki regisztrált bontóba viszi 13 évesnél idősebb gépkocsiját. Az 1500 euró három forrásból áll össze: 750-et ad az állam, 500-at az importőr, 250-et pedig a kereskedő. Csak olyan gépkocsi adható le, amelyet legalább 12 hónapja, osztrák kereskedőtől vettek, és nem lehet roncs: működőképesnek kell lennie, sőt az érvényes műszaki vizsga is feltétel. Becslések szerint 1,1 millió ilyen kocsi van Ausztriában, a kormány viszont mindössze 30 ezer autó rendelését támogatja, így a keret már pünkösdig betelhet. Sokan máris hosszabbítást követelnek. A hatás mindenesetre Ausztriában sem maradt el: áprilisban közel 36 ezer gépkocsit értékesítettek, 39 százalékkal többet, mint márciusban, sőt még a tavaly áprilisra is rávertek 12 százalékot.
Európán kívül is próbálkoznak a konstrukcióval. Japánban a prémium mellett adókedvezménnyel is igyekeznek feltüzelni a halódó autóipart. Az ágazat mindhárom nagyágyúja, a Toyota, a Nissan és a Mazda is veszteséggel és eladásainak drasztikus visszaesésével zárta legutóbbi pénzügyi évét, a piac pedig 32 éves mélypontra zuhant. Az ösztönzőktől 690 ezer autó eladását remélik a szigetországban. Kínában is elhatározták a környezetbarát autók vásárlásának ösztönzését, az USA-ban pedig akár 4500 dolláros bont is kaphat, aki leadja benzinzabáló négykerekűjét, és helyette takarékosabb modellt vesz.
A csereprogramok elsődleges célja a hazai gyártás fenntartása, a gyárbezárások, elbocsátások elkerülése. A roncsprogram, legalábbis ideiglenesen, valóban fékezi vagy enyhíti a visszaesést. Egyre többen hangsúlyozzák azonban, hogy csak átmeneti megoldásról van szó, az autógyárak és a kereskedők a program leállása után ismét – sőt, az előrehozott vásárlások miatt talán még súlyosabb – érdektelenséggel szembesülnek majd.
A vásárlók többsége ugyanis a felmérések szerint későbbre tervezett vásárlását hozta előre a kedvezmény miatt. A spórolásban érdekelt vevők nagy része ráadásul kis teljesítményű, a gyártók és a kereskedők számára is alacsonyabb haszonnal járó autókat vesz (egyes országokban érték- vagy teljesítményhatárt is szabtak). A kis rosszindulattal bújtatott állami támogatásnak is nevezhető programokhoz ugyanakkor a legtöbb kormány azért is társít károsanyag-kibocsátási előírásokat, hogy a juttatást energiatakarékossági és a környezetvédelmi intézkedésként lehessen feltüntetni. A Csehországban hamarosan induló akció keretében például az autónként járó 30 ezer koronát (nagyjából ezer eurót) a környezetvédelmi alapból fizetik ki. Prága az új autó árát 500 ezer koronában maximálja, ha azonban valaki alternatív járművet vesz, a prémium 60 ezer, a limit pedig 700 ezer koronára nő.
Sokan a környezetvédelmi indokot is bírálják, mondván, ugyanezekből az összegekből valódi zöld megoldásokat is lehetne finanszírozni. Németországban például Angela Merkel kormánya – amely húzódozik az autóipar közvetlen támogatásától – eredetileg 1,5 milliárd eurót szánt a programra, ám nemrég 5 milliárdra emelte a keretet. Justus Haucap, a német versenyhivatal elnöke meg is jegyezte, hogy a milliárdokat inkább az infrastruktúra és az oktatás fejlesztésére kellene költeni.
Rossz nyelvek szerint a berlini döntésbe az is belejátszik, hogy Németországban az ősszel parlamenti választás lesz, és a csere népszerű a szavazók körében. Pedig egyes bírálók arra is figyelmeztetnek, hogy ez nem más, mint az adófizetők pénzének átcsoportosítása azok javára, akiknek amúgy is lenne pénzük új autóra.
Olyan vádak is elhangzanak, hogy a program elkényelmesíti a gyártókat, nem ösztönzi eléggé a rég esedékes modernizációt, a modellválaszték átalakítását, a gyártási folyamat átszervezését. Az ágazatra amúgy is ráférne az átrendeződés, az utóbbi években ugyanis gyártói és forgalmazói oldalon is jelentős túlkapacitás épült ki.
Panaszkodnak a használtautó-kereskedők is. A több eladott új autó miatt náluk kisebb a forgalom, ráadásul a kínálat is szűkebb, mivel a becserélendő járművek nem kerülnek hozzájuk. Nem felhőtlen az öröm a nagy forgalmat megélő roncstelepeken sem. Sokan egyszerűen nem bírják a rájuk zúduló mennyiséget, ráadásul az ócskavas ára az utóbbi időben nagyot esett. Egy német roncstelepen például az év első három hónapjában 900 autót zúztak be a tavaly egész évi ezerrel szemben. A telepvezetőknek sokszor azért is fáj a szívük, mert nem adhatják el használt autóként a leadott üzemképes járművet, még akkor se, ha semmi baja, és mindössze néhány tízezer kilométert futott; jó, ha néhány alkatrészt ki tudnak menteni belőle. Máskülönben kemény bírság vár rájuk. Németországban a rendőrség máris rászállt a telepekre, négy ügyeskedni próbáló tulajdonost a hírek szerint őrizetbe is vettek. Csökken a szervizek forgalma is, kevesebb ugyanis a javításra szoruló használt járgány.
A válság miatt szintén vergődő többi ágazat sem nézi jó szemmel az autósok megsegítését. Érdekvédelmi szervezeteik több országban is felhánytorgatják, hogy az autóvétel előrehozatala miatt számos család elhalasztja más tartós cikk beszerzését. Követelik ezért, hogy a nagyobb értékű háztartási berendezések – mosógép, hűtő vagy kazán – cseréje esetén is adjon hasonló zöldkedvezményt az állam.