A tudás kincstára
Egész évben számos rendezvénnyel és kiállítással ünnepli 1368-as alapításának 650. évfordulóját az Osztrák Nemzeti Könyvtár az idén. November 10-én, két nappal a köztársaság kikiáltásának centenáriuma előtt pedig megnyílik a könyvtár legújabb társintézménye, a Haus der Geschichte Österreich (Ausztria Történetének Háza).
III. Albrecht Habsburg herceg egy aranyfestékkel kalligrafált és illusztrált kéziratos könyv elkészítését rendelte meg az Újszövetség négy evangéliumáról Johannes von Troppautól. A prágai mester 1368-ban fejezte be a borítóján sugárzó Napot, belső tábláin 12, gazdagon színezett, képes ábrázolást felsorakoztató kötetet. Ennek használatbavételétől számítják az Osztrák Nemzeti Könyvtár működésének kezdetét.
A jubileumi év fő rendezvénye A tudás kincsestára címmel a Prunksaalban, azaz a díszteremben látható. A terem VI. Károly császár 1723–1726 között, barokk stílusban épített házi könyvtárának ékessége, amelyet napjainkban a legszebb ilyen rendeltetésű épületbelsők között említenek. J. E. Fischer von Erlach építész 77,7 méter hosszúságúra tervezte, a belépőre gyakorolt hatást az emberi léptékű 14,2 méteres szélesség és a 19,6 méteres magasság tovább fokozza. A falakon több tucat sorban 200 ezer díszes kötésű mű sorakozik, a terem középső, ovális részében pedig Savoyai Jenő 15 ezer kötetes könyvtára kapott helyet.
A Prunksaal jellegzetessége a természetes fény, amit napjainkra is csak visszafogottan egészítettek ki lámpákkal. Ez a megvilágítás kapóra jött a kiállítás rendezőinek, hiszen a több száz éves műtárgyakat csak pontosan meghatározott módon lehet fényterhelésnek kitenni. Ezt a hatást a vezetés a muzeológiában már megszokott „A hónap műtárgya” megoldással egészítette ki. A tárlat megnyitásának havában Troppau evangéliumoskötetének belső lapjait tekinthettük meg, a kötéstáblát pedig a bezárását megelőző időben láthatjuk. Februárban egyiptomi papirusztöredéket, márciusban Mozart Rekviemjének 1791-es kottáját, májusban Matthias Schmutzer udvari növényfestő 1794–1824 között készített állatképeit, júniusban Gutenberg 1454-ben nyomtatott Bibiáját, júliusban Martin Waldseemüller 1513-ban készített térképeit tették közszemlére. Az augusztusi műtárgy egy XIX. század közepén fényképezett bécsi városkép volt. Ennek érdekessége, hogy a szokatlanul nagy méretű és rendkívül jó minőségű papírképet közvetlenül a felvétel készítése után, 1858-ban másolták az eredeti negatívról a sópapírnak nevezett, első képsokszorosítási eljárással az osztrák állami nyomdában.
November 29-ig egy 1200-ban készített térkép kerül az érdeklődők elé, a tárgy bonyolult történetéről november 20-án hallhatunk szakértői előadást. November 30-tól január 1-ig a nálunk is jól ismert Jakob és Rudolf von Alt 1833–1845 között született tájképakvarelljeit láthatjuk. A képegyüttest sajátos használatra szánták: a császári család tagjai egy – erre a célra készített – dobozba helyezve szemlélhették a fényekkel változatosan megvilágítható vedutákat. A látványt és lehetséges változásait a december 11-i előadás értelmezi.
Az Osztrák Nemzeti Könyvtár 2001 óta az Unesco Világörökség részét képező papíruszmúzeuma 190 ezer műtárgyával a világ legnagyobb ilyen gyűjteménye – a hatalmas anyagból 200 tárgyat tekinthetünk meg –, földgömbmúzeumát pedig a maga nemében egyedülállónak mondhatjuk.
Hugo Steiner egykori császári tanácsos 1927-ben hozta létre a Ludwik Zamenhof lengyel szemorvos által 1887-ben megalkotott mesterséges nyelv, az eszperantó történetével foglalkozó kollekciót. A következő évtől az Esperanto-Museum a könyvtár részévé vált. A 90. évfordulót napjainkhoz igazított, modernizált tárlattal ünneplik, amit a Star Trek című filmsorozatban is felbukkanó eszperantó nyelvhasználat indokol.
Magyarországon e témával több intézmény is foglalkozik. Fajszi Károly (1911–2004) gyűjtő Andrássy úti lakásának egykor minden szegletét, még az előszobát is elfoglalták azok a polcok, amelyeken az eszperantó nyelvű nyomtatványok és könyvek sorakoztak. A tárgyegyüttes 2001-től az Országos Idegennyelvű Könyvtár különgyűjteménye. A hazai eszperantómozgalom 1971–1995 közötti eseményeiről e cikk szerzője által készített riportfotók negatívjai 2002-ben kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtárába. A nemzetközi nyelvvel kapcsolatos hazai és az osztrák gyűjtemények anyaga között az előbb említett két, magyar vonatkozású területen egyértelmű az átfedés, így az ezzel foglalkozó kutatóknak a jubileum befejeztével is érdemes felkerekedniük Bécsbe.
A Haus der Geschichte Österreich most kiépülő kollekciója számunkra a közös történelmi múlton túl a XXI. századi technikát kreatívan alkalmazó muzeológia helyszíni tanulmányozási lehetősége miatt is tanulságos lehet. (Megtekinthető 2019. január 13-ig.)
Fejér Zoltán
(Megjelenet a Műértő 2018 novemberi lapszámában)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
