Mi lenne, ha...?

"Budapestnek rengeteg olyan baja van, amit pofonegyszerű húzásokkal orvosolni lehetne. Szinte ingyen" - állítja Eltér István, a Magyar Építészkamara elnöke. Ha az ősszel ő kerülne a főépítészi székbe, azzal indítana, hogy a Városháza minden oldalán sétálóutcákat nyitna, a parkolókat a föld alá süllyesztené, persze nem közvetlenül az épület alá, ott ugyanis szerinte - a német Ratskellerek mintájára - inkább sörözőt kellene üzemeltetni. Majd jönne a tágabb környezet. "A Belvárosból radikálisan kitiltanám az autókat, az aszfaltot fölszedném, az utcákat kővel burkolnám. Nem kellene ezzel évekig totojázni, néhány hét alatt kis Toscanát lehetne ide varázsolni" - mondja kedvcsinálónak. A következő lépés a vásárlóközönség visszacsalogatása lenne a belvárosi boltokba.

A Corvin mozi mögötti terület. Ilyen most... © Végel Dániel

"Aki zárva tart, kirúgom! Vagy megadóztatom! Hónapokon belül kivirágzik majd a környék!" Az Építészkamara elnöke a Március 15. térről, "a város legszebb panorámájú teréről" a turistabuszokat űzné el, majd az Országház előtti "aszfalttengerrel" számolna le, s így haladna képzeletbeli listája több száz tételén. "Egyszer, miután leszálltam Ferihegyen, onnan az Üllői útig 410 óriásplakátot számoltam meg. A schwechati reptértől Bécsig 50 plakátot láttam, Londonban és Párizsban még kevesebbet. Az óriásplakátokat betiltanám. Tudom, sok pénz van a dologban, úgyhogy adnék a cégeknek négy év haladékot, de nem többet." A graffitikkel Eltér ugyancsak rövid úton leszámolna - "büntetésként fajlagosan legalább annyi pénzt be kéne hajtani a firkálóktól, mint Skóciában: amennyiből megtisztíthatók az összerondított falak" -, s nem kegyelmezne a járdákat a parkoló kocsiktól védő fémkaróknak sem, melyek "nemcsak drágák, hanem elvesznek a járófelületből is egy fél métert. Inkább a fölparkoló kocsikat kellene elszállítani azonmód."

Eltér szabadon engedi képzeletét, talán azért is, mert nem akar indulni a főépítészi székre kiírandó pályázaton (1980-tól 1992-ig egyébként a főváros városrendezési és építészeti főosztályát vezette). Tudja is, hogy amit sorol, az részint nem klasszikus főépítészi feladat, mégis igyekezne elérni a város ilyetén szépítését. "A városlakó ideges, de nem tudja, mitől. Pedig egyszerű - véli -: a vizuális szennyezéstől."

...és ilyen lesz. Az új projekt látványterve.

Szinte minden szakember egyetért abban, hogy az új főépítész legfőbb feladata az új városterv és a hozzá tartozó stratégia megalkotása. Most ugyanis se használható terv, se stratégia nincs. "Az úgynevezett szerkezeti városterv használhatatlan, nemcsak azért, mert elavult, hanem azért is, mert egymásnak teljesen ellentmondó passzusok találhatók benne. Például arról, hogy a Duna-parton autóútnak vagy zöld területnek kellene-e húzódnia, vagy hogy központosítsák, avagy decentralizálják a fővárost" - állítja Miklóssy Endre építészmérnök. A Városháza gyakorta emlegetett terve, a Podmaniczky-program inkább csak lehetséges projekttervek gyűjteménye, olyan projekteké, amelyekre a remények szerint majd uniós pénzeket lehet szerezni. A távozó főépítész, Schneller István sem hagy maga után átfogó tervet. A HVG által megkérdezett szakértők a javára írják ugyan, hogy többé-kevésbé sikeresen védte, amit ő "a város hagyományos, karakteres szövetének" nevezett, ám kárhoztatják azért, hogy a beruházókkal szembeni védekezés során "hagyta magát megalázó, kicsinyes alkukba kényszeríteni", hogy "naponta változtatta meg az álláspontját", hogy ezt "nem kötötte a nyilvánosság orrára", s hogy "a nagy dolgok helyett a tetőtér-beépítések mikéntjével" foglalkozott. Utódjának - mondják - támadó stratégának kell lennie. Nem a beruházók terveire kell reagálnia, hanem fordítva: meg kell határozni a kereteket, amit azok kitölthetnek.

S hogy mik lehetnek egy ilyen offenzív terv elemei? "Az egyik legfontosabb feladata az aszfalttengert meg-megtörő zöld felületek létrehozása, illetve a városrehabilitáció felgyorsítása" - jelöl meg két fő irányt Beleznay Éva, a városfejlesztési főpolgármester-helyettesi iroda vezetője. A rehabilitáció lényege, hogy a város karakterét adó V., VI., VII. és VIII. kerület tömbjeit és utcáit - ellentétben a mostanában dívó rombolásokkal - megőriznék, de modernizálnák.

Szabadtéri kocsma egy lebontott bérház helyén. Foghíjas ötletek © Végel Dániel

Ehhez persze - legalább ideiglenesen - ki kellene üríteni az ottani lakásokat, amit akadályoz, hogy 90 százalékuk magántulajdonban van. Az átalakítás folyik ugyan, de jobbára csak úgy, hogy egyes társasházak pályázati pénzeket kapnak a homlokzat kozmetikázásához. "Ez nem megoldás. A történelmi városrész évtizedek óta pusztul, s ha nem tömbönként, városrészenként látunk neki a feladatnak, továbbra is pusztulni fog" - jósolja egy várostervezésben jártas építész, Kerekes György. A településrendezésben utazó Műhely Zrt. vezérigazgatója, Nagy Béla szerint éppen ezért "létre kell hozni egy alapot, amely a lakásokat, házakat 30-50 év alatt fölvásárolja".

"Rögzítsük a dolgokat, vallják sokan, hogy ami szép volt, az maradjon is úgy. Én viszont azt mondom, a dolgok így is, úgy is változnak, irányítsuk hát a változásokat, de tegyük ezt finnyásan" - ad ars poeticát Bojár Iván András. Az Octogon építészeti és formatervezési magazin főszerkesztője a Demszky-féle városvezetés harcos kritikusa volt korábban, akit a Városházán a minap mégis - vagy épp ezért - a főváros arculatáért felelős főpolgármesteri biztossá neveztek ki.

Bojárt sokan a felhőkarcoló-építés szószólójaként tartják számon, de ebben bőven akadnak társai. "Ha nem lesz Budapesten magasház, olyan lapos marad a város, mint egy jól megtömött tehénlepény" - állítja Z. Halmágyi Judit, a Kálvin téri üvegpaloták és - a holland Erick von Egeraat csapatának egyik tagjaként - az ING Bank Dózsa György úti "táncoló házának" tervezője. Cselovszki Zoltán építész, akit sokáig a Fidesz főpolgármester-jelöltjeként emlegettek, s aki most az urbanisztikával foglalkozó Új Budapest Központot vezeti, csokrokban - például az Árpád híd pesti hídfője körül, illetve a Csepel-szigeten - képzelné el a felhőkarcolókat, s még egy-két helyen bátran hozzányúlna a városhoz. "A hetvenes években elvett tereket, az Astoriát az egész Kossuth Lajos utcával, a Fővám teret, a Kálvin teret, a Ferenciek terét, a Moszkva teret visszaadnám a budapestieknek. A forgalmat a felszín alá vinném" - ismerteti programjának fontos elemét a főépítészi székre aspiráló Cselovszki, aki szerint ez nem is olyan nehéz: "Nemrégiben kiderült, hogy a tereket annak idején tervező kollégák gondoltak is erre, a közművek mind megvannak ehhez."

A város testébe ékelődött vasúti és volt ipari területek, az úgynevezett barnamezők beépítése többek képzeletbeli programjában is szerepel, akárcsak az elővárosi vasútrendszer kiépítése. "A vonatoknak - mondja Miklóssy Endre - nem kell bejönniük a főpályaudvarokra, álljanak csak meg a város szélén."

A közlekedés minden városépítész szerint Budapest neuralgikus pontja. "Nem tudom, melyik európai metropolisban engednék meg, hogy a belvárosban kereszteződjön a London-Bagdad és a Moszkva-Adria autóút, mint nálunk a Ferenciek terén" - füstölög Nagy Béla. Aki az egész körúton belüli területről kipasszírozná az autósokat, de helyette meg kellene alkotni egy jó tömegközlekedési rendszert. "Nem a mait buherálva, hanem nulláról indulva, teljesen újat. A Belvárosban a Kálvin tértől a Vígszínházig kellene egy kis kéregvasút, hogy ne kelljen kilométereket gyalogolni. Ha több mint száz éve meg tudták csinálni a földalattit, most nem tudjuk?"

"A várost átszelő Dunát mélyen a lehetőségek alatt használjuk" - állítja Beleznay Éva, aki a Lánchíd és a Szabadság híd közt a pesti oldalon lefedné a rakpartot, hogy az autóközlekedés ne zavarja a belvárosi korzó nyüzsgő életét. Lukovich Tamás, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke szerint a folyó lehetne a város főutcája. "A terek helyett öblöket létesítenék rajta, úgy, ahogy most Újpesten vagy a Kopaszi-gátnál kezdik. De közlekedésre is használhatnánk. Az aquincumiak vízitaxival száguldhatnának a Nemzeti Színházhoz és vissza."

Lukovich és Z. Halmágyi előszeretettel használják a divatos kifejezést, miszerint a várost "akupunktúraszerűen" kell fejleszteni: előbb azokat a pontokat kezelve, amelyeknek a legnagyobb kisugárzásuk van a többi területre. "Ha egy főutca pusztul, az arra utal, hogy az ott lakó közösség is pusztul" - állítja Lukovich, aki támogatná, hogy minden kerület fejlesszen magának egy élettől duzzadó, kedves, nyüzsgő főutcát. "Kispesten lehetne ez a Kossuth tér, Újpesten az Árpád út, de ezt mindenütt döntsék el helyben."

Lukovich másik ötlete a városrészek tematizálása, ám ezt nem fölülről vezényelné, hanem az alulról jövő folyamatokat támogatná. "Megcsinálhatnánk Európa legnagyobb zsidó negyedét. Cigány várost is el tudnék képzelni, cigányzenével, dzsesszel és kocsmákkal a VIII. kerületben, illetve párbeszédet kezdenék a kínaiakkal, nem akarnának-e valahol együtt lakni, úgysincs még kínai negyedünk." Az urbanista Zuglóban lakik, s bosszantja, hogy ott "a domonkos templom előtt sorakoznak a prostituáltak". Talán ennek is szerepe van abban, hogy csinálna "egy nívós vigalmi negyedet, mondjuk a Józsefvárosban. Az ottaniak - ebben biztos - boldogok volnának, mert lakásukat 3-4-szeres áron el tudnák adni, és ebből másutt magasabb színvonalon megoldhatnák a lakásgondjukat. Csak jól kellene a dolgot kommunikálni."

Már a főépítészi pozíció elnevezését sem tartja jónak Lukovich, aki szerint betöltőjét - az angolszász gyakorlatot követve - inkább "vezető várostervezőnek" kellene nevezni, ezzel is jelezve a munkakör stratégiai tervezési irányultságát. Ám hogy a hatáskör a valóságban meddig terjed majd, az egyelőre nagy kérdés. "Ha véletlenül én kerülnék abba a székbe, első dolgom volna lemondani" - tréfálkozik nem teljesen komolytalanul Kerekes György. Fiala István építész, az Óbuda Építész Stúdió műteremvezetője csak akkor indulna a pályázaton, ha úgy látja, az új főépítésznek tényleges szava és tényleges döntési lehetősége lesz, Miklóssy Endre pedig semmilyen körülmények közt nem vállalná a feladatot: "Túlságosan öreg vagyok már a bohóckodáshoz. A főépítésznek szinte semmilyen hatásköre nincs."

Cselovszki szerint ez nem igaz. "Egy főépítésznek - hívja föl a figyelmet - nem terveznie kell, hanem konszenzust kell teremtenie a főváros és a kerületek, a lakók és a beruházók közt. Ha jelenlegi hatásköreivel jól bánik, akár még jó dolgokat is csinálhat." A poszt egyik esélyese, Fegyverneky Sándor, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium építésügyi és településrendezési főosztályának vezetője szerint a jó főépítésznek nincsenek is úgymond saját elképzelései, hiszen az a feladata, hogy összegyűjtse a legjobb terveket, s azokhoz szakmai és politikai támogatást szerezzen. "Én még abban sem hiszek, hogy egy főépítészi koncepciót előre le kell, le lehet tenni az asztalra" - vallja be Fegyverneky, aki a XIII. kerület főépítészeként, az Árpád hídfőnél épült toronyházak engedélyezőjeként szerzett már alkutapasztalatokat.

Alkudozni persze nemcsak a beruházókkal, hanem a lakossággal is kell. Ám "a hagyományos lakossági fórumok - állítja Kerekes - egyszerűen nem működnek, szétfolynak". Z. Halmágyi Judit, aki "belehalna, ha nem tervezhetne épületeket", s így nem is aspirál a főépítészi posztra, hanem inkább a főváros "művészeti vezetőjévé" szeretne válni, az építészetet úgy tenné társadalmi üggyé, hogy a szakembereket súlyozottan vonná be a tervezésbe. "Semmilyen energiát nem szabad lefojtani. Valamilyen stratégia mentén terelgetni kell a várostervezési folyamatokat, az ötleteken vitatkozni, s ami a vitában kiemelkedik, azt megvalósítani."

LŐKE ANDRÁS