Mielőtt Reza Pahlavi iráni sah Egyiptomba menekült volna 1979-ben, nagyratörő építkezési kampányba fogott. Modern, technokrata ország fővárosává akarta tenni Teheránt. Iránt a világ egyik legfejlettebb ipari országaként képzelte el, s a fővárosnak ezt a képet kellett volna tükröznie.
A sah abban reménykedett, hogy azon alattvalóit, akik nem lesznek hálásak neki azért, hogy önellátó paraszti életmódjuk helyett a modern világ jómódú polgárai lehetnek, legalább elnémítja majd a körülöttük formálódó, szemkápráztatóan csillogó új Irán – festette le az uralkodó akkori szándékait Deyan Sudjic délszláv származású brit építész Épületkomplexusok című művében. A könyvet a HVG Kiadó jelentette meg.
Sorozatunk előző részei:
Szaddám Husszein és a bagdadi paloták
A Pahlavi-dinasztia az építészet nagy pártfogója volt. Teheránban a Nemzeti Banknak az első sah idejéből származó épülete kívül az Akhaimenidák korát (ie.559-330) idézi, de belül teljesen szokványos, modern a stílusa.
A szakértő utalt rá, hogy a sahokat megbabonázta Párizs, illetve Hausmann építész párizsi alkotásai. Reza Khan lebontotta Teherán falait és fasoros sugárutak rácsos hálózatát építtette ki. Az idősebb Pahlavi sah vidéken is városépítő szerepben tűnt fel. Mindenütt ki kellett alakítani egy szobrokkal körülvett közteret, amelynek vagy a Nemzet tere vagy a Pahlavi tér nevet kellett adni.
Sorozatunk további részei:
A 70-es évek közepén az új városterv hangsúlyozottan jelezte a nyugatias, jó,módú északi városrész, illetve a szűk sikátorok, kis udvarokat körülvevő házak, bazárok és mecsetek által fémjelzett ősi város között húzódó határvonalat. Modern szállodák, minisztériumi épületek, múzeumok és könyvtár is készült – legalábbis a maketteken. A forradalom mindezt elsodorta, a maketteket tartalmazó óriási központi pavilont feldúlták – emlékezik Deyan Sudjic.