Szaddám Husszein iraki diktátor sok más önkényúrhoz hasonlóan az építészet lelkes patrónusa volt. Neki azonban nem volt könnyen azonosítható kedvence az építészeti stílusok között. Viszont ösztönösen is jól értette, hogy miként használja föl azt a saját rezsimje dicsőségének hirdetésére, illetve ellenfelei megfélemlítésére – írja egyebek mellett Deyan Sudic délszláv származású brit építész az Épületkomplexus című könyvében, amit a HVG Kiadó jelentetett meg.
Jó példa erre a Minden Csaták Anyja nevű mecset, amelyet annak idején azért emeltetett, hogy azzal dicsőítse az első Öböl-háborúban elért sikereket. De milyen sikereket? Abban a harcban csúfosan kiűzték az irakiakat Kuvaitból. Szaddám egy másik valóságot hozott létre propaganda gépezetével, s abban kiváló helye volt egy ilyen mecsetnek.
Aztán ott van a Bagdadba vezető főútvonal fölött átívelő két hatalmas kard. Az ezeket markoló kezek mintája Szaddám keze volt annak idején. Érdekes, hogy a kezeket nem Irakban, hanem egy brit kisvárosban öntötték formába.
Az iraki diktátor az ősi történelmi jelképeket is fölhasználta. Például „restauráltatta”Szemirámisz függőkertjeit, de olyan anyagokból, amelyek inkább egy külvárosi lakótelepet idéznek. Hatalmi mámorában elrendelte, hogy minden téglába véssék bele az ő nevét – emlékeztetett könyvében a szerző.