A  Zala Megyei Bíróságon született és most megsemmisített ítélet szerint a vádlott a szakítás utáni napon felkereste volt élettársát, és őt, valamint a lakásban tartózkodó férfit előbb azzal fenyegette, hogy megöli őket, majd megpróbálta megszúrni őket, de utóbbi kituszkolta a lakásból. Ezért első fokon nyolc év fegyházra és öt esztendei közügyektől eltiltásra ítélték a támadót. 

A tárgyaláson a védő egyebek mellett annak bizonyítottságát hiányolta, hogy a férfi valóban ölni akart, és felvetett számos, az iratokban megjelenő, de nem tisztázott belső ellentmondást is. Például azt: sem a helyszínen, sem a sértetteken nem volt nyoma szurkálásnak. Az ügyész az alapján kérte a további bizonyítást vagy a hatályon kívül helyezést, hogy jelen állapotában az ügy precízen nem tisztázható. 

A vádlott nem ismerte el a terhére rótt cselekményt, és egyebek mellett azzal mentegetőzött: "szoktam szavakkal dobálózni". Az első fokú döntés "elnagyolt, ingerszegény" volt, miközben "egy kicsit nagyobb energiával" tisztázható lett volna, mi történt 2010. január 26-án a keszthelyi lakásban - mondta Kovács Tamás bíró, hozzátéve, "tobzódhatnánk az okokban, hogy miért megalapozatlan" a megyei bíróság döntése. 

Közlése szerint a táblabíróság nem vállalhatja magára annak ódiumát, hogy részletes - a teljes eljárás megismétlésével felérő - bizonyítást folytat le, akkor ugyanis egyetlen bírói fokon születne rendes eljárásban meg nem támadható jogerős ítélet.