Jelképek metróalagútján át

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Csak a kormánypárti többség szavazta meg a 4-es metró első szakaszának megépítéséről szóló törvényjavaslatot. A Csillag István gazdasági miniszter által a minap a "liberalizálás, a szabad döntés és az időnyerés beruházásaként" aposztrofált fejlesztés ezek szerint továbbra sem lesz az, ami: a közlekedési gondokon enyhítő szükségmegoldás, hanem még mindig jelképes erőt tulajdonítanak neki a politikusok.

Ha Demszky Gábor főpolgármester jóslata igazolódik, az MSZP-SZDSZ-koalíció máris megnyerte a 2006-os választásokat. A főpolgármester ugyanis már-már mágikus jelentőséget tulajdonít a 4-es metrónak: több nyilatkozatban utalt arra, hogy egy éve a Fidesz e járat negligálása miatt veszített Budapesten – s így országosan is –, mi több, Medgyessy Péter kormányát is azzal riogatta, ha nem dönt gyorsan és a főváros számára kedvezően a földalattiról, megnézheti, mekkora zakót kap három év múlva a választóitól.
Ez persze épp olyan álságos eszmefuttatás, mint a Fidesz-MPSZ megannyi újkeletű kifogása, miszerint nem Kelenföld és a Keleti pályaudvar között, nem így, nem akkor, és nem annyiból volna célszerű a tömegközlekedést fejleszteni. A Fidesz ma már nincs abban a helyzetben, hogy támogasson egy Demszky-féle ötletet. Igaz, abban sincs, hogy jobbat javasoljon helyette. Mintha az 1998-as döntéssel, a Medgyessy-Demszky megállapodás törlésével a ma már ellenzékben lévő párt minden jogalapját elveszítette volna, hogy módosító javaslatokkal álljon elő. A hiteltelenség emblémájától nem képes megszabadulni ugyanis.
S valóban, a 4-es metró beruházás leállítása hazugsággal kezdődött, s az újrakezdés talán épp ezért nem mentes további hazugságoktól. Az ázsiai és az orosz pénzügyi válság miatt az állami beruházásokat megnyirbáló Fidesz-kormány ugyanis nem volt hajlandó beismerni, hogy a világgazdasági helyzet miatt restrikcióra kényszerült – nehogy már Bokros Lajos árnyéka vetüljön rá –, inkább megideologizálta, miért volna szükség másmilyen, és persze később megvalósítandó közlekedési fejlesztésekre. A mellébeszélésben Járai Zsigmond akkori pénzügyminiszter (ma a Magyar Nemzeti Bank elnöke) járt az élen, aki az 1999-es költségvetés bemutatásakor 1998 őszén nem átallotta azt nyilatkozni a televíziós kamerákba, hogy a 4-es metró beruházását azért nem találják az újságírók a központi költségvetésben, mert az a fővároséban van. Ami persze nem volt igaz. Ha Orbán vagy Járai akkor azt mondja: bocs, egyelőre nincs erre pénz, majd talán jövőre, megkímélte volna magát a későbbi pertől, a Budapest-ellenesség vádjától, és sok egyéb kellemetlenségtől. Csakhogy a frontok gyorsan megmerevedtek, s a 4-es metró Demszky kezében lett adu ász.
Azóta Demszky arcára is ráforrt a diadalmas mosoly; az állandó hivatkozás a 4-es metró megváltó erejére visszatetszést kelt, s hovatovább visszaüt. Most pedig Csillagnál egyenesen a liberalizáció jelképe lett egy közlekedési járat, amely a keddi miniszteri-főpolgármesteri teszt szerint a 34 perces menetidőt 12 percre rövidítette le. De ebből semmiképpen nem következik, hogy a 2006-os választási győzelemhez vezető út is lerövidült volna.
Vagy netán mégis? Ön miképp vélekedik erről?