Érthető, hogy a Fotex Rt., vagyis Várszegi Gábor miért vonul ki a Fradiból. Kinek volna kedve egy percig is maradni azok után, ami május végén történt ? Az érzelmi motiváció mellett persze az üzleti terv is súlyos sebet kapott: a csapat idén nem indulhat a BL-ben, a december 31-ig tartó stadionzár miatt elmaradnak a bevételek, a tőzsdére vitel meghiúsulhat, a merchandisingban visszaesés lesz, nem lehet jelentősen erősíteni a keretet, így a következő évad sem ígér sok jót. A kérdés már csak a kivonulás módja, ütemezése.
Szomorú mérleg. A legszomorúbb azonban az, hogy a szélsőséges (és a mérsékelten szélsőséges) szurkolói kör most triumfál. Ütlegekkel, balhéval, megfélemlítéssel célt lehet érni: a tulajdonos veszi a kalapját. Ez katasztrofálisan rossz üzenet. S ha a távozással - jól lehet, akarata ellenére - Várszegi a lovak közé dobná a gyeplőt, az felveti saját, valamint a futball szakosztály vezetőinek felelősségét is. Ez a felelősség természetesen nem úgy értendő, ahogy a szélsőségesek értik. Tulajdonosi helyzeténél, valamint befektetett pénzénél fogva talán Várszegi volt az utolsó, akinek lehetősége lett volna domesztikálni a Fradi-ultrákat. Tudhatta, hogy a klub mellé őket is megkapta, azokat, akik sakkban tartják a mindenkori vezetést, akik miatt az egyszeri futballrajongó fél kimenni az Üllői útra.
Egy rádióműsorban Kárpáti György, az egykor ünnepelt vízilabda-klasszis megdöbbentő módon azt vetette föl: nem lett volna balhé, ha a Fradi és a Debrecen "okosan" megbeszéli az utolsó meccset, megállapodnak az eredményben, hisz a DVSC-nek már nem volt szüksége a három pontra. Elképesztő volna, ha a szélsőségesek leszerelésére nem volna más módszer, csak a bunda. Ezt egykori világklasszisunk sem gondolhatja komolyan.
Ha Várszegi távozik, nyilván minden józan fradista fogja majd a fejét: mi lesz, ha az utolsó befektető is kivonul, aki hajlandó komolyan venni a magyar focit, mint európai szintű üzletet? Szinte hihetetlen, hogy ezt a pofonnál is egyszerűbb összefüggést nem fogják fel az elvakult hívek. Ehelyett egy, amúgy a mérsékeltebbek közül való szurkolói csoport oldalán szellemi ámokfutásnak beillő dolgozatok olvashatók a globális nagytőke megállításának szükségességéről, a fradiszív és az idegenszív szembenállásáról, s azt kutatják, melyik játékos és vezető igazi "zöld", s melyik nem az. Ők és a náluk jóval keményebbek lesznek egyedül elégedettek, ha Várszegi távozik; ezt akarták.
Egyelőre sem a Ferencváros Szurkolók Szövetsége, sem egyéb zöld fórumok nem kommentálták a helyzetet, egy szavuk sincs arról, mi lesz, ha a szélsőségesek által elképzelt forgatókönyv valósul meg. Arról folyik a magasröptű eszmecsere, látták-e Leandrót Szombathelyen nyakában lila sállal, vagy sem. De mindent lehet: hogy ki a fradista, azt most már ők mondják meg.
Szomorú mérleg. A legszomorúbb azonban az, hogy a szélsőséges (és a mérsékelten szélsőséges) szurkolói kör most triumfál. Ütlegekkel, balhéval, megfélemlítéssel célt lehet érni: a tulajdonos veszi a kalapját. Ez katasztrofálisan rossz üzenet. S ha a távozással - jól lehet, akarata ellenére - Várszegi a lovak közé dobná a gyeplőt, az felveti saját, valamint a futball szakosztály vezetőinek felelősségét is. Ez a felelősség természetesen nem úgy értendő, ahogy a szélsőségesek értik. Tulajdonosi helyzeténél, valamint befektetett pénzénél fogva talán Várszegi volt az utolsó, akinek lehetősége lett volna domesztikálni a Fradi-ultrákat. Tudhatta, hogy a klub mellé őket is megkapta, azokat, akik sakkban tartják a mindenkori vezetést, akik miatt az egyszeri futballrajongó fél kimenni az Üllői útra.
Egy rádióműsorban Kárpáti György, az egykor ünnepelt vízilabda-klasszis megdöbbentő módon azt vetette föl: nem lett volna balhé, ha a Fradi és a Debrecen "okosan" megbeszéli az utolsó meccset, megállapodnak az eredményben, hisz a DVSC-nek már nem volt szüksége a három pontra. Elképesztő volna, ha a szélsőségesek leszerelésére nem volna más módszer, csak a bunda. Ezt egykori világklasszisunk sem gondolhatja komolyan.
Ha Várszegi távozik, nyilván minden józan fradista fogja majd a fejét: mi lesz, ha az utolsó befektető is kivonul, aki hajlandó komolyan venni a magyar focit, mint európai szintű üzletet? Szinte hihetetlen, hogy ezt a pofonnál is egyszerűbb összefüggést nem fogják fel az elvakult hívek. Ehelyett egy, amúgy a mérsékeltebbek közül való szurkolói csoport oldalán szellemi ámokfutásnak beillő dolgozatok olvashatók a globális nagytőke megállításának szükségességéről, a fradiszív és az idegenszív szembenállásáról, s azt kutatják, melyik játékos és vezető igazi "zöld", s melyik nem az. Ők és a náluk jóval keményebbek lesznek egyedül elégedettek, ha Várszegi távozik; ezt akarták.
Egyelőre sem a Ferencváros Szurkolók Szövetsége, sem egyéb zöld fórumok nem kommentálták a helyzetet, egy szavuk sincs arról, mi lesz, ha a szélsőségesek által elképzelt forgatókönyv valósul meg. Arról folyik a magasröptű eszmecsere, látták-e Leandrót Szombathelyen nyakában lila sállal, vagy sem. De mindent lehet: hogy ki a fradista, azt most már ők mondják meg.