Valahogy a hidak újabban érzelmeket és politikai indulatokat váltanak ki Magyarországon. Talán azért, mert ezek az objektumok felettébb alkalmasak arra, hogy szimbólummá váljanak. Szépek, nagyok, könnyen megjegyezhetők, többnyire történelmi hírességekről nevezik el őket, ráadásul nemcsak spirituálisan, hanem fizikai valóságukban is fontosak. Összekötik a két partot.
Az Újpest és Budakalász közötti híd, amely az M0-ás körgyűrűt vezeti majd át északon a Duna felett, az utóbbi évek egyik legfontosabb közlekedési beruházása lesz a fővárosban. Elég csak rápillantani a térképre, s látható, hogy a szinte a város közepén lévő Árpád hídtól északra autóval legközelebb Esztergomnál lehet átkelni a Dunán – igaz, rögtön Szlovákiába –, mégpedig a háborús romokból csak tavalyelőtt őszre helyreállított Mária Valéria hídon (amelyhez érzelem, politikai vita szintén bőséggel tapadt). Az újpesti összeköttetés igen jelentősen tehermentesítené a belvárost. Számítások szerint az Árpád híd forgalmának akár kétharmada, vagy még több is ezen az úton fog majd áthaladni. És éppen ez okozta a korábbi vitát. Az újpesti úthálózat a helyi önkormányzat szerint jelentős bővítés, felújítás és megerősítés nélkül nem lesz képes elviselni a megnövekedett terhelést. Csakhogy a szükséges fejlesztések milliárdos terheit a kerület önmaga nem kívánta, s nem is tudta volna elviselni.
A vita következtében a pesti hídfő környékére elrendelt „változtatási tilalom” számottevő fennakadást jelenthetett volna Budapest közlekedésében, ugyanis a Margit híd felújítását legkésőbb 2005-ben meg kell kezdeni, és az új átkelő nélkül könnyen megbénulhatott volna a főváros két oldala közötti forgalom.
Derce Tamás újpesti polgármester a Nemzeti Autópálya Rt.-vel kompromisszumos megállapodást írhat alá, amelynek hátterében a közlekedési minisztérium másfélmilliárdos vállalása áll. Eszerint állami beruházásban készül el a Szilas-pataki hídfőtől a Váci út kétszer kétsávosra bővítése, valamint a Megyeri útig terjedő szakasz teljes burkolatcseréje. Azt a felüljárót azonban, amely a Külső Szilágyi utat és a Szilágyi utcát (az utóbbit is teljesen felújítják) köti össze, a főváros és Újpest közösen építi meg, úgy hogy a kiadásoknak csak ötöde terheli a kerületet. E munkálatok befejezését, egy évvel a hídátadás elé, 2005. december 31-ére datálták. Az egyezség szerint a híd megépítése előtt, majd az átadást követően is forgalomszámlálást tartanak, s ha a növekedés eléri a tizenöt százalékot, a szaktárca visszafizeti a felüljáró-építésből a fővárosra eső nyolcszázmillió forintot.
A megállapodás óta eltelt rövid időben egyetlen párt vagy másmilyen szervezet sem tiltakozott a híd megépítése és a hozzá kapcsolódó beruházások ellen. Igaz, ez az objektum egyelőre leginkább a józan megfontolás szimbóluma lehetne, s erre a terepre politikai szerveződések az utóbbi időben egyre ritkábban tévednek. Különösen, ha hídról van szó. Az újpesti, illetve óbudai beruházások (kezdeti) nyugalmát azonban – ismét csak tekintettel a magyar híd átlagos sorsára – még biztosan el lehet rontani, például a névadással. Jobb lenne tán, ha megmaradna egyszerűen az M0 északi Duna-hídjának.
Mivel a hidak szezonja van, illik beszámolni egy kevés nyilvánosságot kapott minapi hídavatásról is. Elkészült ugyanis a Cuhai Bakonyér fölött átívelő híd, amely a Győr-Moson-Sopron megyei Tápszentmiklóst köti össze a Komárom-Esztergom megyei Bársonyossal. A 18 millió forintos költséggel megépített hidat Kovács József, Tápszentmiklós polgármestere szerint múlt szombaton adták át. Azóta nem kell jelentős kerülőt tenni gépeikkel azoknak a tápszentmiklósi gazdáknak, akiknek földjük van a Bakonyér túloldalán, és a beruházás azoknak is előnyt jelent, akik az ér túlsó oldalán fekvő településekre járnak dolgozni. Az acélszerkezetes tölgyfahíd 7 méter széles, 11 méter hosszú, és 40 tonnás teherbírása a mezőgazdasági gépek áthaladását is lehetővé teszi. Az új hidat azért kellett megépíteni, mert a régi életveszélyessé vált. És most jönnek-mennek rajta az emberek gyalog és gépekkel oda és vissza, ahogy azt kell, s talán még egy kis traccsolásra is megállnak a korlátnak dőlve.
Az Újpest és Budakalász közötti híd, amely az M0-ás körgyűrűt vezeti majd át északon a Duna felett, az utóbbi évek egyik legfontosabb közlekedési beruházása lesz a fővárosban. Elég csak rápillantani a térképre, s látható, hogy a szinte a város közepén lévő Árpád hídtól északra autóval legközelebb Esztergomnál lehet átkelni a Dunán – igaz, rögtön Szlovákiába –, mégpedig a háborús romokból csak tavalyelőtt őszre helyreállított Mária Valéria hídon (amelyhez érzelem, politikai vita szintén bőséggel tapadt). Az újpesti összeköttetés igen jelentősen tehermentesítené a belvárost. Számítások szerint az Árpád híd forgalmának akár kétharmada, vagy még több is ezen az úton fog majd áthaladni. És éppen ez okozta a korábbi vitát. Az újpesti úthálózat a helyi önkormányzat szerint jelentős bővítés, felújítás és megerősítés nélkül nem lesz képes elviselni a megnövekedett terhelést. Csakhogy a szükséges fejlesztések milliárdos terheit a kerület önmaga nem kívánta, s nem is tudta volna elviselni.
A vita következtében a pesti hídfő környékére elrendelt „változtatási tilalom” számottevő fennakadást jelenthetett volna Budapest közlekedésében, ugyanis a Margit híd felújítását legkésőbb 2005-ben meg kell kezdeni, és az új átkelő nélkül könnyen megbénulhatott volna a főváros két oldala közötti forgalom.
Derce Tamás újpesti polgármester a Nemzeti Autópálya Rt.-vel kompromisszumos megállapodást írhat alá, amelynek hátterében a közlekedési minisztérium másfélmilliárdos vállalása áll. Eszerint állami beruházásban készül el a Szilas-pataki hídfőtől a Váci út kétszer kétsávosra bővítése, valamint a Megyeri útig terjedő szakasz teljes burkolatcseréje. Azt a felüljárót azonban, amely a Külső Szilágyi utat és a Szilágyi utcát (az utóbbit is teljesen felújítják) köti össze, a főváros és Újpest közösen építi meg, úgy hogy a kiadásoknak csak ötöde terheli a kerületet. E munkálatok befejezését, egy évvel a hídátadás elé, 2005. december 31-ére datálták. Az egyezség szerint a híd megépítése előtt, majd az átadást követően is forgalomszámlálást tartanak, s ha a növekedés eléri a tizenöt százalékot, a szaktárca visszafizeti a felüljáró-építésből a fővárosra eső nyolcszázmillió forintot.
A megállapodás óta eltelt rövid időben egyetlen párt vagy másmilyen szervezet sem tiltakozott a híd megépítése és a hozzá kapcsolódó beruházások ellen. Igaz, ez az objektum egyelőre leginkább a józan megfontolás szimbóluma lehetne, s erre a terepre politikai szerveződések az utóbbi időben egyre ritkábban tévednek. Különösen, ha hídról van szó. Az újpesti, illetve óbudai beruházások (kezdeti) nyugalmát azonban – ismét csak tekintettel a magyar híd átlagos sorsára – még biztosan el lehet rontani, például a névadással. Jobb lenne tán, ha megmaradna egyszerűen az M0 északi Duna-hídjának.
Mivel a hidak szezonja van, illik beszámolni egy kevés nyilvánosságot kapott minapi hídavatásról is. Elkészült ugyanis a Cuhai Bakonyér fölött átívelő híd, amely a Győr-Moson-Sopron megyei Tápszentmiklóst köti össze a Komárom-Esztergom megyei Bársonyossal. A 18 millió forintos költséggel megépített hidat Kovács József, Tápszentmiklós polgármestere szerint múlt szombaton adták át. Azóta nem kell jelentős kerülőt tenni gépeikkel azoknak a tápszentmiklósi gazdáknak, akiknek földjük van a Bakonyér túloldalán, és a beruházás azoknak is előnyt jelent, akik az ér túlsó oldalán fekvő településekre járnak dolgozni. Az acélszerkezetes tölgyfahíd 7 méter széles, 11 méter hosszú, és 40 tonnás teherbírása a mezőgazdasági gépek áthaladását is lehetővé teszi. Az új hidat azért kellett megépíteni, mert a régi életveszélyessé vált. És most jönnek-mennek rajta az emberek gyalog és gépekkel oda és vissza, ahogy azt kell, s talán még egy kis traccsolásra is megállnak a korlátnak dőlve.