A Svájcban élő, egyiptomi születésű Nadát az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2001. november 9-én nevezte meg, mint a terrorizmus támogatóját, egyúttal megvádolta, hogy a férfi közvetlenül finanszírozza az al-Kaida nemzetközi terrorhálózatot. Az eritreai származású, ám Olaszországban élő Nasreddin 2002. április 24-én került feketelistára, mint a terrorizmus egyik támogatója. Jóllehet a bejelentést követően Nada és Nasreddin vagyonát zárolták, s megtiltották nekik, hogy külföldre utazzanak, ma mindkét férfi szabadon utazik és üzletel. Megtehetik, hiszen több olyan nagy volumenű vállalkozásuk van, amelyben nem egyedül érdekeltek, így ezekre hatástalan az ENSZ szankciója.
Nada és Nasreddin esete nem egyedülálló. Mi több, az ENSZ által a terrorizmus támogatójának kikiáltott, s ezért üzleti vállalkozásaiban korlátozott személy és szervezet többsége szabadon folytatja tovább tevékenységét, kiapadhatatlan pénzeszsákként szolgálva különféle terrorista szervezeteknek – állítja az ENSZ decemberben közzétett egyik jelentésében.
Reaktívált terroristák
A világszervezet jelentéséből kiderül, hogy Pakisztánban és Szaúd-Arábiában tovább működnek azok a segélyszervezetek, amelyeket korábban az érintett országok kormányai éppen azért zárattak be, mert bebizonyosodott, hogy közvetlen pénzügyi kapcsolatban állnak az Oszama bin Laden vezette al-Kaidával.
Jóllehet a szaúdi kormány májusban bejelentette, hogy az utóbbi időben évi 30 millió dollárt „összekaparó” Haramain Alapítványt arra kötelezték, hogy szüntessen be minden külföldi tevékenységet, a világszervezet szerint az alapítvány nemrég nyitott egy új iszlám iskolát az indonéziai Dzsakartában. A Haramainhoz hasonlóan a - korábban a pakisztáni kormány által betiltott - Rashid Trust is folytatja tevékenységeit az Afganisztánnal szomszédos államban, s a humanitárius és szociális akciókon kívül az al-Kaidát is finanszírozza.
Ugyancsak szabadon üzletelhet a szaúdi Rabita Trust egykori elnöke, aki az al-Kaida alapításának finanszírozásában aktívan részt vett. Wael Julidiant egy évvel az emlékezetes amerikai terrortámadások tette feketelistára az ENSZ. Amerikai lapértesülések szerint Szaúd-Arábia ugyan jelezte az Egyesült Államoknak, hogy zárolták Julidian vagyonát, ám azt nem közölték, hogy hol. Rijád azt is Washington tudomására hozta, hogy kikérdezték az üzletembert, de azt nem kötötték az amerikaiak orrára, hogy Julidian mit mondott a kihallgatásokon.
Ám nemcsak a gyakorta terroristafészkeknek titulált országokban tűnik reménytelennek a terrorizmus szponzorai ellen indított harc. A szeptember 11-i eseményeket követően az ENSZ 272 olyan személyt nevezett meg, akik pénzügyi támogatást nyújtanak terrorszervezeteknek, a világszervezet ugyanakkor nem tudja, hogy több tucatnyian közülük hol tartózkodnak. Az érintett üzletemberek neveit és adatait hiába küldték meg 191 államnak; a szükséges szankciókat mindössze 83 ország kormánya léptette életbe, s csak 60 országban juttatták el a határőrizeti szerveknek az ominózus listát. Az ENSZ illetékesei szerint egyébként a fejlődő országok főleg elmaradt infrastruktúrájuk miatt nem tudják érvényesíteni a szankciókat, míg a fejlett államokban sokszor a bürokrácián bukik el a dolog.
Kevesebb pénz is elég
Az amerikai hatóságok szerint a terrorizmus elleni harc meghirdetése óta eddig 138 millió dollár feltételezett terrorista vagyont zároltak, ebből 75 millió dollár az al-Kaidához, illetve a korábban a terrorhálózatot nyíltan támogató afganisztáni tálib kormányhoz tartozott. (Ezt az összeget Washington nemrégiben az újonnan felállított afgán adminisztrációhoz utalta vissza.) Egy, a múlt héten az amerikai Legfőbb Állami Számvevőszék által közzétett jelentés azonban bírálta az amerikai nyomozó szerveket, mondván: még mindig nem tudni, hogy a terroristák hogyan mozgatják pénzüket, az FBI pedig továbbra sem gyűjti és elemzi szisztematikusan a beérkező információkat. Jelenleg csak annyi bizonyos, hogy a terroristák inkább aranyba és gyémántba, mintsem bankba fektetik vagyonaikat. Ráadásul – ahogy erre az ENSZ-jelentés egyik amerikai szerzője, Victor Comras rámutatott – a korábbinál jóval decentralizáltabban működő al-Kaida ma már kevesebb pénzből képes finanszírozni tevékenységét, mint azokban az időkben, amikor a szervezet Afganisztánban tartott fent kiképzőtáborokat.
Elkapják-e most Oszama bin Ladent?
Szaddám Huszein elfogása után többen remélik, hogy az amerikai titkosszolgálatok mostantól több energiát fordíthatnak az al-Kaida első számú vezetőjének elfogására vagy likvidálására, ám az üggyel foglalkozó amerikai tisztviselők óvatosan nyilatkoznak az Oszama bin Laden elfogásának esélyeiről.
A Los Angeles Times napilapnak nyilatkozó illetékesek szerint a volt iraki diktátor és a Bin Laden utáni hajszát nem lehet ugyanazzal a mércével mérni. Egyrészt Bin Laden feltételezett búvóhelye, a barlangokkal és csatornákkal bőségesen ellátott afgán-pakisztáni határ-menti régió átfésülése rendkívüli nehézségeket okoz, még abban az esetben is, ha az al-Kaida vezéréhez egyébiránt lojális helyi törzsi vezetők együtt is működnek az amerikaiakkal.
Ezen kívül a katonai műveleteket bonyolítja hogy Afganisztánnak és Pakisztánnak szuverén kormányuk van, ennélfogva az amerikai tisztviselőknek velük együtt kellene dolgozniuk. Csakhogy Washington vonakodik megosztani hírszerzési értesülését a pakisztáni társzervekkel, attól tartva, hogy az iszlámábádi kormány al-Kaida-szimpatizánsai keresztbehúzhatják a Fehér Ház számításait. Washington helyzetét nehezíti az is, hogy miközben Huszein követői gyakran anyagi érdekből vezérelve védték a volt diktátort, addig az al-Kaida hívei semmi pénzért nem árulnák el Bin Ladent.
Nada és Nasreddin esete nem egyedülálló. Mi több, az ENSZ által a terrorizmus támogatójának kikiáltott, s ezért üzleti vállalkozásaiban korlátozott személy és szervezet többsége szabadon folytatja tovább tevékenységét, kiapadhatatlan pénzeszsákként szolgálva különféle terrorista szervezeteknek – állítja az ENSZ decemberben közzétett egyik jelentésében.
Reaktívált terroristák
A világszervezet jelentéséből kiderül, hogy Pakisztánban és Szaúd-Arábiában tovább működnek azok a segélyszervezetek, amelyeket korábban az érintett országok kormányai éppen azért zárattak be, mert bebizonyosodott, hogy közvetlen pénzügyi kapcsolatban állnak az Oszama bin Laden vezette al-Kaidával.
Jóllehet a szaúdi kormány májusban bejelentette, hogy az utóbbi időben évi 30 millió dollárt „összekaparó” Haramain Alapítványt arra kötelezték, hogy szüntessen be minden külföldi tevékenységet, a világszervezet szerint az alapítvány nemrég nyitott egy új iszlám iskolát az indonéziai Dzsakartában. A Haramainhoz hasonlóan a - korábban a pakisztáni kormány által betiltott - Rashid Trust is folytatja tevékenységeit az Afganisztánnal szomszédos államban, s a humanitárius és szociális akciókon kívül az al-Kaidát is finanszírozza.
Ugyancsak szabadon üzletelhet a szaúdi Rabita Trust egykori elnöke, aki az al-Kaida alapításának finanszírozásában aktívan részt vett. Wael Julidiant egy évvel az emlékezetes amerikai terrortámadások tette feketelistára az ENSZ. Amerikai lapértesülések szerint Szaúd-Arábia ugyan jelezte az Egyesült Államoknak, hogy zárolták Julidian vagyonát, ám azt nem közölték, hogy hol. Rijád azt is Washington tudomására hozta, hogy kikérdezték az üzletembert, de azt nem kötötték az amerikaiak orrára, hogy Julidian mit mondott a kihallgatásokon.
Ám nemcsak a gyakorta terroristafészkeknek titulált országokban tűnik reménytelennek a terrorizmus szponzorai ellen indított harc. A szeptember 11-i eseményeket követően az ENSZ 272 olyan személyt nevezett meg, akik pénzügyi támogatást nyújtanak terrorszervezeteknek, a világszervezet ugyanakkor nem tudja, hogy több tucatnyian közülük hol tartózkodnak. Az érintett üzletemberek neveit és adatait hiába küldték meg 191 államnak; a szükséges szankciókat mindössze 83 ország kormánya léptette életbe, s csak 60 országban juttatták el a határőrizeti szerveknek az ominózus listát. Az ENSZ illetékesei szerint egyébként a fejlődő országok főleg elmaradt infrastruktúrájuk miatt nem tudják érvényesíteni a szankciókat, míg a fejlett államokban sokszor a bürokrácián bukik el a dolog.
Kevesebb pénz is elég
Az amerikai hatóságok szerint a terrorizmus elleni harc meghirdetése óta eddig 138 millió dollár feltételezett terrorista vagyont zároltak, ebből 75 millió dollár az al-Kaidához, illetve a korábban a terrorhálózatot nyíltan támogató afganisztáni tálib kormányhoz tartozott. (Ezt az összeget Washington nemrégiben az újonnan felállított afgán adminisztrációhoz utalta vissza.) Egy, a múlt héten az amerikai Legfőbb Állami Számvevőszék által közzétett jelentés azonban bírálta az amerikai nyomozó szerveket, mondván: még mindig nem tudni, hogy a terroristák hogyan mozgatják pénzüket, az FBI pedig továbbra sem gyűjti és elemzi szisztematikusan a beérkező információkat. Jelenleg csak annyi bizonyos, hogy a terroristák inkább aranyba és gyémántba, mintsem bankba fektetik vagyonaikat. Ráadásul – ahogy erre az ENSZ-jelentés egyik amerikai szerzője, Victor Comras rámutatott – a korábbinál jóval decentralizáltabban működő al-Kaida ma már kevesebb pénzből képes finanszírozni tevékenységét, mint azokban az időkben, amikor a szervezet Afganisztánban tartott fent kiképzőtáborokat.
Elkapják-e most Oszama bin Ladent?
Szaddám Huszein elfogása után többen remélik, hogy az amerikai titkosszolgálatok mostantól több energiát fordíthatnak az al-Kaida első számú vezetőjének elfogására vagy likvidálására, ám az üggyel foglalkozó amerikai tisztviselők óvatosan nyilatkoznak az Oszama bin Laden elfogásának esélyeiről.
A Los Angeles Times napilapnak nyilatkozó illetékesek szerint a volt iraki diktátor és a Bin Laden utáni hajszát nem lehet ugyanazzal a mércével mérni. Egyrészt Bin Laden feltételezett búvóhelye, a barlangokkal és csatornákkal bőségesen ellátott afgán-pakisztáni határ-menti régió átfésülése rendkívüli nehézségeket okoz, még abban az esetben is, ha az al-Kaida vezéréhez egyébiránt lojális helyi törzsi vezetők együtt is működnek az amerikaiakkal.
Ezen kívül a katonai műveleteket bonyolítja hogy Afganisztánnak és Pakisztánnak szuverén kormányuk van, ennélfogva az amerikai tisztviselőknek velük együtt kellene dolgozniuk. Csakhogy Washington vonakodik megosztani hírszerzési értesülését a pakisztáni társzervekkel, attól tartva, hogy az iszlámábádi kormány al-Kaida-szimpatizánsai keresztbehúzhatják a Fehér Ház számításait. Washington helyzetét nehezíti az is, hogy miközben Huszein követői gyakran anyagi érdekből vezérelve védték a volt diktátort, addig az al-Kaida hívei semmi pénzért nem árulnák el Bin Ladent.