A fenti megállapítással maximálisan egyetért Pádár Zsolt, a Bűnügyi Szakértői- és Kutatóintézet Hemogenetikai osztályának vezetője is. Szerinte nagy jelentőséggel bírnak a DNS-vizsgálatok során nyert bizonyítékok illetve nyomozati információk, azonban a vizsgálatok kivitelezéséhez az intézet jelenleg nem kap megfelelő anyagi keretet, így a technológia felhasználása jelentős mértékben korlátozódik.
A kriminalisztikai DNS-kutatások hazai „úttörője” a hvg.hu megkeresésére elmondta, hogy első szakértői véleményét 1992-ben adta ki egy debreceni emberölési ügy kapcsán. Azóta számos esetben adott hasonló véleményt, s a DNS-vizsgálatok elterjedése már számos ügy megoldásához vezetett hazánkban is.
Pádárék évekkel korábban kezdeményezték egy DNS-adatbank létrehozását, ez azonban csak 2000-ben jöhetett létre. Ebben bizonyos súlyossági kategóriában meggyanúsított személyek DNS-profiljait tárolják; azt viszont azóta sem sikerült elérni, hogy az elítéltek DNS-ét is nyilvántartásba vegyék, megkerülve ezzel a visszaeső bűnözők utáni hosszas nyomozási procedúrákat. De mint sok más dologra, erre sincs pénz.
A költségvetési törvény megszorításai miatt a laboratórium jelenleg szinte stagnál: az első negyedév után nem kaptak pénzt a munkák további folytatására. Pedig a 150-200 millió forintos éves költségvetés nem olyan nagy szám, ha belegondolunk, mennyit lehetne spórolni a későbbi nyomozások során, esetlegesen megtalálva egy-egy elkövető „párját” a tárolt DNS-profilok között.
Az intézetben jelenleg körülbelül 3 ezer anyag vár vizsgálatra, nagyjából 800 ügy pedig a sorára; eközben az érintettek vagy előzetes letartóztatásban ülnek, vagy várják a bíróság döntését. Nincs mit tenni - mondja Pádár, aki már minden lehetséges hivatalos fórumot megkeresett a problémával - Mindenhol biztosítanak együttérzésükről, de senki nem lép a tettek mezejére. A bíróság pedig várja a szakértői véleményeket.
Bár a többi hatóság is tudja, mi a helyzet anyagi téren, mégis előfordult már, hogy a bíró bírságot szabott ki a szakértőkre, mivel nem készült el időben a vélemény. Pádár ezt egyszer kifizette, de mint mondta, ezt a típusú méltánytalanságot a szakértők nem fogják tolerálni.
Mint elmondta, szinte minden munkájukat a hivatali rendelések teszik ki, de nem a rendőrség “keze alá” dolgoznak, hanem az adott ügy érdekében. Többször is volt már olyan esete, amikor nem a rendőrség feltételezését erősítette meg, hanem azzal ellentétes véleményt adott, kimentve ezzel valakit az előzetes letartóztatásból. Persze előfordul ennek az ellenkezője is, mindig „az igazság és a kutatási eredmények medrében”.
Pádár és kollégái sok embert mentettek már meg a téves gyanúsítástól. Az osztályvezető adatai szerint körülbelül 40 százalék az aránya azoknak, akiket ki tudnak zárni az ilyen esetekben. Ez pedig nem kis szám. Volt már olyan esetük, hogy ketten is felismerni vélték egy nemi erőszak elkövetőjét, a DNS-vizsgálatoknak köszönhetően azonban kiderült, hogy nem ő volt a tettes.
Az intézet, a laboratórium az eredmények felmutatása ellenére évente több leállással küzd, s az osztályvezető elmondása szerint akár már a jövő héten bekövetkezhet egy újabb „szünet”. Mint említette, az 1994-98-as kormányzati ciklus alatt ugyanez a helyben állás volt jellemző. Az FBI-tól nemrégiben kapott ingyenes DNS-nyilvántartó rendszer (CODIS) feltöltése is akadozik, mivel számítástechnikai problémák (pl. szerverhibásodás a nem megfelelő védelem miatt) okoztak már jó hónapos leállást is.
Az elmondottakhoz Dr. Lontainé Dr. Santora Zsófia, az intézet főigazgatója hozzátette, valóban gondokkal küzdenek s a vizsgálatok igen költségesek, de "a remény hal meg utoljára" mottóval bizakodva tekint a jövőre, s arra az ígéretre, melyet a költségvetési hiány pótlására kapott a Belügyminisztérium Központi Gazdasági Főigazgatóságától.
Nagyobb horderejű ügy esetén persze mindig kerül egy kis „látszatpénz” a büdzsébe, így nagy dobra verheti a sajtó, hogy milyenek lettek a DNS-tesztek eredményei például a móri mészárlás vagy Szász Károly ügyében.