Kiss Péter 1959. június 11-én született Celldömölkön. "A közeli családban szinte mindenki pedagógus, de nagyapám még a klasszikus értelemben vett magángazdálkodó. Volt egy cséplőgépe, a nagy szemveszteség miatt le is csukták az ötvenes években. Szüleim baloldali gondolkodásúak voltak, de a hovatartozás nem volt beszédtéma odahaza” – beszélt magáról és családjáról a jelenlegi kancelláriaminiszter egy 1995-ös HVG Portréban.
Kiss a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium elvégzése után került a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának termelési rendszer szakára. Másodévesen már párttag, 1984-ben pedig – egyetemi előadóként - egyetemi KISZ-titkár lesz. Innen lép az ifjúsági szervezet budapesti bizottságának élére.
„Egyik kezdeményezője voltam az egyetemen tartott Reformpárti Esték vitasorozatnak, ez amolyan szellemi mozgalomként is felfogható” – említi, mivel járult hozzá a rendszerváltáshoz. 1989-ben kimúlik alóla a KISZ, erre alapítóként a Baloldali Ifjúsági Társulás (BIT) budapesti szervezetének elnöke lesz, sőt ’92-től országos elnök. Kiss a KISZ jogutódjaként megalakult Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Demisz) egyik vezetője, amikor a szervezetnek el kellett számolnia a KISZ vagyonával.
A 90-es választásokon Kiss fővárosi önkormányzati képviselőséggel vigasztalódik, két évre rá azonban egy lemondott honatya helyére őt delegálja a párt a Házba. 1994-ben aztán Újpesten saját jogon is képviselő, s ekként a Ház oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottságának alelnöke lesz.
Az MSZMP budapesti bizottsági, illetve a néhány hónapig élvezett központi bizottsági tagsága után az elsők között lép be az MSZP-be, az országos elnökségbe azonban csak 1994-ben kerül be. 2001-től a párt Baloldali Tömörülés platformjának elnöke, 1998-2000-ben, majd 2003 óta ismét az MSZP országos elnökségének tagja.
A parlamentben először az oktatási, tudományos, ifjúsági és sport bizottság tagja, majd alelnöke, 1998-2000-ben az MSZP parlamenti frakciójának helyettes vezetője, 1998-2002 között az oktatási és tudományos bizottság tagja volt. 1995 végétől 1998-ig a Horn-kormány munkaügyi minisztereként tevékenykedett. A 2002 májusában megalakult Medgyessy-kormányban a foglalkozáspolitikai és munkaügyi tárcát vezette. 2003. március 3. óta a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter.
Kancelláriaminiszterként Kiss igyekezett tartani magát ahhoz az elvhez, hogy a kormány „boszorkánykonyhájának", a Miniszterelnöki Hivatalnak (MEH) feltűnés nélkül kell működnie. A Medgyessy-kabinet első bukott tagjának, a pártonkívüli Kiss Elemérnek a helyét tavaly márciusban elfoglaló addigi munkaügyi miniszter próbálta megnyesegetni a korábbi hónapokban rohamosan burjánzó kancelláriát. Végül is ő szüntette csak meg a baloldal által az előző ciklusban sokat bírált minisztériumi tükörszervezeteket, a MEH referatúráit. Az MSZP egyik erős emberének számító, a párt Baloldali Tömörülés Platformját vezető Kiss profiltisztítással s belső átszervezésekkel valamelyest visszaszorította az államtitkári beosztású szocialista politikusok befolyását a kancellárián. A kormányzati koordinációért felelős Kiss ritkán exponálta magát politikai vitákban, a vezető ellenzéki párt radikalizmusát azonban példa nélkülinek tartja a rendszerváltás óta.
Kiss a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium elvégzése után került a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának termelési rendszer szakára. Másodévesen már párttag, 1984-ben pedig – egyetemi előadóként - egyetemi KISZ-titkár lesz. Innen lép az ifjúsági szervezet budapesti bizottságának élére.
„Egyik kezdeményezője voltam az egyetemen tartott Reformpárti Esték vitasorozatnak, ez amolyan szellemi mozgalomként is felfogható” – említi, mivel járult hozzá a rendszerváltáshoz. 1989-ben kimúlik alóla a KISZ, erre alapítóként a Baloldali Ifjúsági Társulás (BIT) budapesti szervezetének elnöke lesz, sőt ’92-től országos elnök. Kiss a KISZ jogutódjaként megalakult Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Demisz) egyik vezetője, amikor a szervezetnek el kellett számolnia a KISZ vagyonával.
A 90-es választásokon Kiss fővárosi önkormányzati képviselőséggel vigasztalódik, két évre rá azonban egy lemondott honatya helyére őt delegálja a párt a Házba. 1994-ben aztán Újpesten saját jogon is képviselő, s ekként a Ház oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottságának alelnöke lesz.
Az MSZMP budapesti bizottsági, illetve a néhány hónapig élvezett központi bizottsági tagsága után az elsők között lép be az MSZP-be, az országos elnökségbe azonban csak 1994-ben kerül be. 2001-től a párt Baloldali Tömörülés platformjának elnöke, 1998-2000-ben, majd 2003 óta ismét az MSZP országos elnökségének tagja.
A parlamentben először az oktatási, tudományos, ifjúsági és sport bizottság tagja, majd alelnöke, 1998-2000-ben az MSZP parlamenti frakciójának helyettes vezetője, 1998-2002 között az oktatási és tudományos bizottság tagja volt. 1995 végétől 1998-ig a Horn-kormány munkaügyi minisztereként tevékenykedett. A 2002 májusában megalakult Medgyessy-kormányban a foglalkozáspolitikai és munkaügyi tárcát vezette. 2003. március 3. óta a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter.
Kancelláriaminiszterként Kiss igyekezett tartani magát ahhoz az elvhez, hogy a kormány „boszorkánykonyhájának", a Miniszterelnöki Hivatalnak (MEH) feltűnés nélkül kell működnie. A Medgyessy-kabinet első bukott tagjának, a pártonkívüli Kiss Elemérnek a helyét tavaly márciusban elfoglaló addigi munkaügyi miniszter próbálta megnyesegetni a korábbi hónapokban rohamosan burjánzó kancelláriát. Végül is ő szüntette csak meg a baloldal által az előző ciklusban sokat bírált minisztériumi tükörszervezeteket, a MEH referatúráit. Az MSZP egyik erős emberének számító, a párt Baloldali Tömörülés Platformját vezető Kiss profiltisztítással s belső átszervezésekkel valamelyest visszaszorította az államtitkári beosztású szocialista politikusok befolyását a kancellárián. A kormányzati koordinációért felelős Kiss ritkán exponálta magát politikai vitákban, a vezető ellenzéki párt radikalizmusát azonban példa nélkülinek tartja a rendszerváltás óta.