Népszavazás: a népfelség elve a gyakorlatban

Nagyjából a fentiekhez hasonló érvekkel sikerült meggyőzni a Magyarok Világ-szövetségének (MVSZ) a Legfelsőbb Bíróságot (LB), hogy a tavaly december 14-i két végzésével az Országos Választási Bizottságnál elérje a szavazókörök tizedének újraszámlálását. A jogsértés vehemens bizonygatása és egy kis „matematikai” hókuszpókusz elég volt ahhoz, hogy az LB bírái megsemmisítsék a népszavazás (első) végeredményét. De jogállamiságunk nagyobb dicsőségére, a bíróság idén január 6-i határozata szerint ennyi már kevésnek találtatott a (második) végeredmény megtorpedózásához. Az igenek nyertek 128 szavazatot, mi pedig némi tapasztalatot.

© magyarorszag.hu

Az MVSZ decemberi beadványában arról volt szó, hogy egyes szavazókörökben a kórházprivatizációs kérdésre leadott igenek és a kettős állampolgárságra leadott nemek számai „kísértetiesen hasonlítottak” egymásra, tehát a szövetség szerint jó okkal feltételezhető, hogy a választási bizottságok összecserélték őket. Ha a patrubányi nyelvi leleménnyel „tükörszavazásnak” nevezett választási különbségekkel meglehetett győzni a bíróságot az újraszámlálásról, nagy dolgokra kell még felkészülnünk.

Amennyiben komolyan vesszük ezt az okoskodást, nincs szükség országos szavazásra, hiszen a szavazókörönként eltérő eredmények csakis valami turpisság vagy hanyagság eredményei lehetnek. Érdemes tehát az országos voksolást egyetlen településen megrendezni, és különösen költségtakarékos, ha ez mindjárt egy picurka falvacska, ahol csak egy szavazókör van. Ha például a 16 regisztrált választóval rendelkező Nemesmedves eredményeit extrapolálnánk referendumoknál és országgyűlési választásoknál, akkor mindjárt milliárdokat spórolnánk meg, és ráadásul – miután ebben a faluban most mindkét kérdésnél a nemek győztek – egyszerűbb lenne az újraszámlálás is.

Persze nem csak a bíráink védtelenek az antidemokratikus érvekkel szemben, hanem a politikusaink is. A december 5-iki szavazáson a választópolgárok 81,1 százaléka nem támogatta a kedvezményes honosítást. És most a pártok mégis egymásra licitálnak, ki tud nagyobbat ígérni. Az MDF március 15-ig adott haladékot a többi pártnak, hogy fogadja el törvényjavaslatát, a Fidesz változatlanul tüzeli a hátárontúliakat, míg a szocialisták olyan nemzeti vízumot ígérnek, amelyről a referendum előtt még azt állították, az uniós szabályozással ellentétes. (A szabaddemokraták hallgatnak, és ez se ígér sok jót.) A határon túli magyar szervezetek sértetten püfölik tovább az egyre hűlő vasat. A köztársasági elnök pedig úgy ágáll a kettős állampolgárság mellett, mintha december 5-én semmi sem történt volna.

Persze a honosítást tényleg könnyíteni kellene, és a kormánynak, mint a végrehajtó hatalom, jelen esetben a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal irányítójának már most, jogszabályi változtatás nélkül is számos lehetősége van a bürokratikus akadályok elmozdítására, mégsem él velük. Az eredménytelen referendum után a külországi magyarok áttelepülés nélküli honosítása azonban le kell, hogy kerüljön a politika napirendjéről. Így döntött az ország, így szavazott a nép.