Honatyák maszekolása itthon és határon túl

Korábban a hvg.hu is beszámolt a német képviselők maszekolása körül kitört botrányról. Mintegy 100 német képviselőt nevez a média a „Volkswagen Párt” tagjainak, ők azok, akik állítólag a VW bérlistáján vannak. A német óriáscég jelezte, január végén közzé teszi mindazon európai politikusok listáját, akiket dotál a cég.

A német közvélemény drasztikus változásokat követel, ugyanis a jelenlegi törvények lehetővé teszik, hogy a képviselők bármilyen állást elvállaljanak, akár ott üljenek a vállalati felügyelő-bizottságokban. Az egyetlen megkötés, hogy amennyiben havi jövedelmük meghaladja a 3000 eurót (mintegy 750 000 forintot), akkor annak forrását nyilvánosságra kell hozniuk. De arról nem kell tájékoztatniuk a közvéleményt, hogy mekkora jövedelmet vágnak zsebre, vagy hogy mennyi időt vesznek el a parlamenti szerepléstől e másodállásokban.

Az összeférhetetlenséget szabályozó törvények Európa-szerte lazák. A francia honatyák is gyakorlatilag bárhol, bárkinek dolgozhatnak mellékesért, anélkül, hogy feltüntetnék, mit és mennyiért csinálnak. Olaszországban a vagyonbevallási szabályok szigorúbbak, de a maszekolás ott is megengedett.

És mi a helyzet nálunk?

A magyar cégek nem kötelesek közzétenni, fizetnek-e bármilyen jogcímen parlamenti képviselőknek, ám a törvényhozóknak az évenkénti vagyonbevallásukban be kell számolniuk jövedelmeikről.

„Cégpénzekhez” a képviselőház tagjai hagyományosan gazdasági tisztségekért jutottak. A kilencvenes években igen gyakori volt, hogy a vállalkozások politikusokat ültettek igazgatóságukba, felügyelő-bizottságukba s ezért az ott szokásos tiszteletdíjat fizették nekik. Ez azt jelentette, hogy a több cégnél posztot vállalók akár a képviselői fizetésüknél is többet szedhettek össze, ráadásul más juttatásokban – kocsihasználat, mobiltelefon – is részesültek.

Különösen kapósak voltak a gazdasági szakember hírében állók (például Bethlen István, MDF, 1990-1994, Csóti György, MDF, 1990-1998), s egy-egy térségben a körzet képviselője is jó eséllyel számíthatott a helyi cégekre (mint Póda Jenő, MDF, 1990-1998), de szép számban halmozott fel gazdasági tisztségeket például az akkor MSZP-s Csintalan Sándor, saját vállalkozásainál pedig az SZDSZ-es Wekler Ferenc. (A vonatkozó listát Juhász Gábornak, a HVG szerkesztőjének Pártpénzügyek című könyve ismertette, Aula kiadó, 2001.)  

Ez a gyakorlat egyre hevesebb tiltakozást váltott ki (főleg a mindenkori ellenzék részéről), hiszen akkor még a vagyonbevallásban a gazdasági érdekeltségekről nem kellett beszámolni, így a képviselők igyekeztek cégkapcsolataikat eltitkolni. Akkortájt a kormánypárti törvényhozók főleg állami, az ellenzékiek magáncégeknél vállaltak posztot.

A korlátlan szabadságnak a képviselők jogállásáról szóló 1990-es törvényt módosító 1997-es „összeférhetetlenségi törvény” állított határokat, ekkor kizárták a képviselőket a tíz százaléknál nagyobb állami részesedésű, illetve a többségében önkormányzati cégek vezetéséből. Tiltólistára kerültek a közbeszerzési szerződéssel rendelkező, illetve a koncessziós társaságok, valamint a két éven belül privatizált vállalkozások is.

A közszférával nem üzletelő magáncégeknél (a pénzintézetek kivételével) azonban gyakorlatilag nem vezettek be korlátozást. (A miniszteri, államtitkári tisztséget is betöltő képviselők viszont semmiféle cégposztot nem tölthetnek be.) Hamar kiderült, hogy az összeférhetetlenségi tilalmak könnyen kijátszhatók: elég tanácsadóságra cserélni az igazgatósági tagságot, vagy közbeiktatni egy saját vállalkozást, ráadásul akár többszázezer forintos ajándékot is elfogadhatnak a törvényhozók.

Kétségtelen azonban, hogy az új szabályok némileg megfékezték a képviselők cégtisztség-halmozását. Ebben az is közrejátszott, hogy nőtt a lebukásveszély: Kaszás Tibor (SZDSZ) képviselőről egy HVG-cikk például kiderítette, hogy „elfelejtett” megválni tiltott cégtisztségétől. Ezért vizsgálat indult ellene, amit azután zártak le, hogy sietősen megvált gazdasági posztjától. A mai törvényhozók közül a cégtisztséget vállalók többnyire saját társaságukat vezetik, mint az MSZP-frakcióban ülő Kapolyi László vagy a fideszes Sümeghy Csaba. (A 2002-ben bejutottak cégtisztségeiről a HVG a 2002. június 8-ai száma közölt listát.)

Új jelenség viszont, hogy a parlamentből már kiesett kormánypárti politikusok kerülnek állami cégtisztségekbe. Ez a Medgyessy-kabinet idején lett gyakorlat (az érintettekről a táblázatot a HVG 2003. november 8-ai száma közölte), elsősorban az erdészeti vállalatok vezető testületeibe nyomták be azok némelyikét, akik veszítettek a választási küzdelemben, így a mandátum nélkül maradtak, ám - elsősorban politikusi kapcsolataik révén - „vigaszágon” cégtisztséghez jutottak.