Politikusok, akik az állambiztonsági jelentéseket kapták

Gáspár Sándor, Németh Károly, Kádár János, Lázár György. Jól voltak informálva © Bánkuti András

A Kádár-korszak állambiztonsági szerveinek alapvető feladata volt, hogy hálózati forrásaik, hivatalos és társadalmi kapcsolataik, titkos módszerek (például lehallgatás vagy levélellenőrzés) felhasználásával információkat gyűjtsenek. Majd azokat elemezve jelentéseket készítsenek, amelyek a pártállami vezetők tájékozódását segítik. Ilyen értelemben az állambiztonságnak fontos döntéselőkészítő szerepe volt.

Ezt a szerepet „honorálta” a demokra-tikus Országgyűlés, amikor elfogadta az ún. átvilágítási (1994. évi XXIII.) törvényt. A jogszabály nyilvánossággal szankcionálja azokat, akik az elmúlt rendszerben olyan politikai vagy állami tisztséget töltöttek be, amelyben a „belső reakciót” elhárító állambiztonsági szervek (jelesül a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnöksége) feladatkörébe tartozó adatokról döntéseikhez tájékoztatatást kaptak.

Ha ilyen kapcsolatokra bukkannak az átvilágító bírák, előbb harminc napot adnak az érintett állami vagy pártvezetőnek, közszolgának, bírának, ügyésznek vagy a „politikai közvélemény formálására” alkalmas médium vezetőjének, hogy csöndben távozhasson posztjáról, s ha ő erre nem hajlandó, nevét a Magyar Közlönyben és az MTI útján nyilvánosságra hozzák.

A bírák eddig nyilvánosan 23 esetben szólítottak fel „fontos, közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyeket”, hogy tisztségükről mondjanak le. Ebből 12 esetben olyanokat találtak meg, akik korábban hivataluknál fogva kapták a BM titkos és fontos információs jelentéseit. De a felszólításnak nem volt foganatja: Csehák Judit kétszer, Gál Zoltán háromszor, Horn Gyula kétszer, Medgyessy Péter kétszer, Nyers rezsőt egyszer és Szűrös Mátyás kétszer kapott nyilvános határozatot, de egyikük sem mondott le tisztségéről (legalábbis nem ezért).

Az átvilágító bírák szerint például Horn Gyula – aki karhatalmista múltja miatt egyébként is érintett – a Külügyminisztérium államtitkáraként, később miniszterként rendszeresen kapott a BM információs jelentéseiből. A bírák előtt megjelenő Horn azzal védekezett, hogy tevékenysége során a tájékoztatókat nem használta fel, külügyi vezetőként belpolitikai döntéseket nem hozott. Ezzel szemben a lusztrációs bírák bizonyítottnak találták, hogy Horn tájékoztatást kapott egyebek mellett a Nagy Imre-temetés előkészületeiről vagy éppen az SZDSZ nyíregyházai szervezetének tevékenységéről.

Horn – éppúgy mint Szűrös – úgy emlékezett, hogy az információk eredetét és forrását nem ismerte. Ebben az első átvilágítása idején éppen miniszterelnökként tevékenykedő politikus nyilvánvalóan tévedett, a jelentéseken minden alkalommal feltüntették a forrást, pontosan megjelölték az információt szállító belügyi részleget, minősítették az információ megbízhatóságát, sőt, ismertették a hírrel kapcsolatos intézkedéseket is. Az információáramlás nem volt egyoldalú: a címzett sokszor nem maradt passzív, a jelentésekhez megjegyzéseket fűzött, intézkedést kért.

Az érintett politikusok védekezése erősen egybevágott Hornéval. Medgyessy Péter például – akit nem szt-tiszti múltja miatt szólítottak lemondásra, annak feltárásában ugyanis a bírák egyelőre nem illetékesek – azt állította, hogy miniszterelnök-helyettesként csak egyes jelentéseket olvasott el, döntéseiben azokat nem használta. Szűrös Mátyás pedig arról beszélt az átvilágítóinak, hogy az információkkal „soha nem élt vissza, soha senkinek nem vétett.” Véleménye szerint KB-tikárként „döntési helyzetben, döntési pozícióban nem volt”.

Lázár György, Grósz Károly, Kádár János. Előtérben a háttér © Bánkuti András

Miközben számos állambiztonsági irategyüttesben lukak mutatkoznak, bizonyosak máig nem kerültek elő – egyrészt a rutin-, majd pánikszerű megsemmisítések, de legfőképpen a mai szolgálatok hatékony érdekérvényesítése miatt –, a Belügyminisztérium (BM) információs jelentéseivel némileg más a helyzet. Lényegében épen maradt meg 1964-től ez az irategyüttes, és hozzá kapcsolódó mutatók is megtalálhatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁSZTL), a korábbi Történeti Hivatalban, míg az 1963 előtti iratanyag nagyobbik része a Magyar Országos Levéltárba, kisebb részben pedig a Politikatörténeti Intézet Levéltárába került.

Müller Rolf, az ÁSZTL munkatársa több publikációjában is ismertette a pártállam politikai és állami vezetőinek belügyi információkkal ellátásának rendszerét. Tanulmányaiból kiderül, hogy a pártelit legkevesebb két belügyes csatornán tájékozódhatott a belügyi anyagokról. Egyrészt a BM több munkaterületét – tehát nem csak az állambiztonság, hanem például a bűnüldözés, közlekedésrendészet vagy tűzoltóság tevékenységét – érintő BM (napi) Tájékoztatókból és az ún. Szakelosztós jelentésekből.

De voltak olyan "kiválasztottak" is, akik megkapták a kizárólag állambiztonsági tematikájú és a BM belső vezetőit tájékoztatni hivatott Napi Operatív Információs Jelentésekből (NOIJ) készített összefoglalókat is.

A belügyi tájékoztatási rendszer egyik jellegzetessége, hogy a központi tájékoztatás mellett az egyes BM-es szervek külön is tájékoztatták a politikai vezetést. Ez a párhuzamosság 1959-től a rendszer kimultáig megmaradt. Önállóan dönthettek arról tehát, hogy kit és milyen formában értesítenek a párt és a kormány vezetői közül. Az állambiztonsági terület tájékoztatási feladataiért 1972-től a III/III-B Önálló Tájékoztató alosztály volt a felelős.

A BM (napi) Tájékoztatók esetében valójában tényleges napi jelentésekről csak 1970 után beszélhetünk, addig rendszertelenül készültek az információs anyagok. Az 5/1985. BM államtitkári intézkedés részletezi, mit kellett tartalmazni a (napi) Jelentésnek. Egyebek mellett az irányításban hasznosítható – főként operatív módszerekkel, bizalmas forrásból szerzett – politikai információkat, amelyek segítik az ellenséges erők terveinek, tevékenységének időbeli megismerését, de például a nagyobb tűzeseteknek vagy járványoknak is szerepelniük kellett.

A Tájékoztatók elsősorban a III/I. (hírszerző) Csoportfőnökség és a BM Felügyeleti osztály jelentésein alapultak, így a hírszerzési és közbiztonsági hírek uralták azokat. A belpolitikai vagy a belső reakciókkal kapcsolatos információk viszonylag ritkábban fordultak elő bennük. „Az ilyen témájú hírek a BM Tájékoztatók olvasókörénél még szűkebb csoport számára voltak csak elérhetők, inkább a szakelosztás révén juthattak hozzájuk egyes vezetők" – fogalmaz Müller Rolf történész 2003-as tanulmányában.

Csehák Judit és Medgyessy Péter. Döntéseiknél nem használták © Bánkuti András

Visszatérve a napi jelentésekhez: azokat belügyminisztériumi jóváhagyás után iktatószámmal és sorszámmal látták el, speciális borítékban BM-es futárral továbbíttatták. A jelentéseknek reggel kilencre kellett landolniuk a címzettek asztalán. A küldeményhez válaszborítékot is mellékeltek, és felhasználás után olvasóik kötelesek voltak visszaküldeni azokat, mert csak a tőpéldányok maradhattak meg, a többit megsemmisítették. Ha valamilyen megjegyzés került közben az iratra, akkor az az illetékes belügyi vezető elé került.

A hetvenes évek végéig a címzettek között többnyire Politikai Bizottság (PB) tagjait és póttagjait találjuk, de feltűnnek közöttük más párt- és állami vezetők is. Először részletesen az MSZMP KB 1977. március 28-i Titkársági határozata rendezte a pártvezetés informálási rendjét. Eszerint a BM (napi) Tájékoztatóját a Politikai Bizottság tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság (KB) titkárai, a miniszterelnök-helyettesek, a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) elnöke, a Budapesti Pártbizottság első titkára és a Népszabadság főszerkesztője is megkapta.

Nagyon valószínű, hogy a titkársági határozat már egy létező gyakorlatot szentesített.

A "célállomások" körét a 29/1982. BM sz. parancs tovább bővítette. A fentieken túl 1982-től az Elnöki Tanács elnöke, az Országgyűlés elnöke, a Minisztertanács elnöke (miniszterelnök), MSZMP KB (Közigazgatási és) Adminisztratív Osztályának (KAO) vezetője, a KB Iroda vezetője, a KISZ KB első titkára, az Elnöki Tanács titkára, a legfőbb ügyész, a honvédelmi és a külügyminiszter is kapott tehát a BM (napi) Jelentéseiből. Mindez persze a személyek körét nem túlságosan tágította ki, hiszen bár az 1977-es listában a kormányfő és az államfő "tisztségénél fogva" nem szerepelt az "információs kiváltságosak" között, de személyében természetesen igen. Lázár György és Losonczi Pál PB-tagokként 1977. március 28. és 1982 október 4. között is hozzájutottak a Szigorúan titkos! Különösen fontos! minősítésű jelentésekhez.

Ha a BM "postázási listáján" szereplő funkciók mindegyikéhez más-más személyek tartoztak volna, akkor se valószínű, hogy egy időben negyvennél több (napi) Jelentést kellett volna továbbítani. De - majd látni fogjuk - a funkcióhalmozás miatt ennek olykor csak a felére volt szükség.

Az alábbiakban a hvg.hu megkísérli rekonstruálni, kik voltak azok a személyek, akik 1977. március 28. és 1990. február 14., a BM III/III. Csoportfőnökség feloszlatása között kaphattak a BM napi Jelentéseiből. A lista így sem teljes. Előljáróban csak annyit, hogy nem volt olyan személy, aki a szűk 13 év alatt az időszak elejétől a végéig kapott volna belőlük. Érdekesség, adataink szerint  leghosszabb ideig talán Gyenes András (előbb KB-titkár, majd a KEB elnöke) kaphatott belőle, több mint 12 évig.

A nevek után zárójelben közöljük a jelentések kapásának "jogcímét", illetve valószínűsíthető dátumát. Szögletes zárójelben az egykori tisztségek mai megfelelői, illetve az adott politikus olyan tisztsége található, amelyben ismertté vált, de nem szerepelt külön a BM "címjegyzékében".

A rendszerváltás után több politikus közülük a közélet szereplője maradt, őket amennyiben a lusztráció kiterjedt rájuk az átvilágító bírák is megvizsgálták, és nevüket nyilvánosságra hozták (lásd fentebb). Voltak, akik 1994 után már nem kerültek be a parlamentbe vagy nem szerekesztettek lapot, a nevüket a bírák határozataiban ezért nem olvashattuk.

Más a helyzet Eötvös Pállal, a MÚOSZ jelenlegi elnökével. Őt a Népszabadság főszerkesztőjének nevezték ki 1989. május 8-án, és a párt megszűnéséig, 1989. október 6-ig tagja maradt az MSZMP KB-nek. Mint a pártlap főszerkesztőjének tisztjénél fogva meg kellett volna kapnia a napi Jelentéseket. Ám ő a hvg.hu-nak cáfolta, hogy találkozott volna a BM titkos irataival. Érintetlenségét az is alátámasztja, hogy mint egy országos terjesztésű napilap főszerkesztőjét őt is évekkel ezelőtt átvilágították, és nem szólították fel lemondásra.

A pártállami politikusok tisztségét szigorúan az 1977. március 28. és 1990. február 14. közötti időszak vonatkozásában ismertetjük. Tehát például Biszku Béla nem 1977. március 28-án lett a PB tagja, hanem 1956-ban. Mint ahogy Losonczi Pál sem 1982. október 4-én nevezték ki az Elnöki Tanács elnökének, hanem 1967-ben. De mindkettőjük tisztséghez kötődően – a KB Titkársági határozata és BM parancsa értelmében – ekkortól bizonyosan kapott a BM napi Tájékoztatókból. Ezzel együtt bizonyos, hogy például Biszku, aki '56-os forradalom utáni rezsim első húsz évének meghatározó vezetője volt (a Budapesti Pártbizottságot vezette, belügyminiszter, a Minisztertanács elnökhelyettese, KB-titkár volt, amíg puccskísérlete miatt Kádár János bizalmát el nem vesztette), 1956 és 1977 között is "célállomás" volt.

Bár a belügyminiszterek a nap Jelentések címzettjei között értelemszerűen nem szerepelnek, mivel az általuk irányított apparátus állította össze, illetve ők, helyetteseik vagy államtitkáraik szignálták azokat, az efféle felsorolásban mindenképpen szerepelniük kell az időszak (1977-1990) fő belügyéreinek is.

Berecz János, Grósz Károly, Németh Miklós. Olvasó mozgalom © Bánkuti András

Aczél György [1917-1991] (PB-tag: 1977. március 28. - 1988. május 22.; a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1977. március 28. - 1982. június 23.; kulturális KB-titkár: 1982. június 23. - 1985. március 28.)

Apró Antal [1913-1994] (PB-tag: 1977. március 28. - 1980. március 27.; az Országgyűlés elnöke: 1982. október 4. - 1984. december 19.)

Barabás János [1947] (ideológiai KB-titkár: 1989. június 24. - 1989. október 6.)

Benke Valéria [1920] ([a Társadalmi Szemle főszerkesztője] PB-tag: 1977. március 28. - 1985. március 28.)

Benkei András [1923] (belügyminiszter: 1977. március 28. - 1980. április 24.)

Berecz Frigyes [1933] (a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1986. december 30. - 1987. december 16.)

Berecz János [1930] (a Népszabadság főszerkesztője: 1982. június 23. - 1985. március 28.; ideológiai KB-titkár: 1985. március 28. - 1989. június 24.; PB-tag: 1987. június 23. - 1989. április 12.)

Biszku Béla [1921] (PB-tag: 1977. március 28. -1980. március 27.; felső szintű pártszervező adminisztratív KB-titkár: 1977. március 28. - 1978. április 20.)

Borbándi János [1923] (a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1977. március 28. - 1984. december 6.)

Borbély Gábor [1937] (a Népszabadság főszerkesztője: 1985. március 28. - 1989. május 8.)

Borbély Sándor [1931] ([a Munkásőrség országos parancsnoka] alsó szintű pártszervező, majd ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi KB-titkár: 1977. március 28. - 1980. március 27.)

Brutyó János [1911-1987] (a Központi Ellenőrző Bizottság [KEB] elnöke: 1977. március 28. - 1982. június 23.)

Czinege Lajos [1924-1998] (a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: (honvédelmi miniszter: 1982. október 4. - 1984. december 6.; a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1984. december 6. - 1987. június 25.)

Csehák Judit [1940] (a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1984. december 6. - 1987. december 16.; PB-tag: 1987. június 23. - 1989. április 12.)

Faluvégi Lajos [1924-1999] (a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1980. június 27. - 1986. december 30.)

Fejti György [1946] (a KISZ KB első titkára: 1982. október 4. - 1984. december 7.; adminisztratív, majd az új jogszabályok kidolgozásáért felelős KB-titkár: 1987. június 23. - 1989. június 24.)

Fock Jenő [1916-2001] ([a Minisztertanács elnöke] PB-tag: 1977. március 28. - 1980. március 27.)

Berecz János, Csehák Judit, Medgyessy Péter, Grósz Károly. Bizalmas körben © Bánkuti András

Gál Zoltán [1940] (belügyminiszter-helyettes: 1987. december 16. – 1989. április 30.; belügyi államtitkár: 1989. május 1. – 1990. február 14.)

Gáspár Sándor [1917-2002] ([a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, majd elnöke] PB-tag: 1977. március 28. - 1988. május 22.)

Grósz Károly [1930-1996] ([pártfőtitkár] Budapesti Pártbizottság első titkára: 1984. december 6. - 1987. június 25.; PB- [később elnökségi] tag: 1985. március 28. - 1989. október 6.; miniszterelnök: 1987. június 25. - 1988. november 24.)

Gyenes András [1923-] (külügyi KB-titkár: 1977. március 28. - 1982. június 23.; a Központi Ellenőrző Bizottság [KEB] elnöke: 1982. június 23. - 1989. április)

Győri Imre [1924-1987] (ideológiai KB-titkár: 1977. március 28. - 1980. március 27.)

Havasi Ferenc [1929-2004] (a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1977. március 28. - 1978. április 22.; gazdaságpolitikai KB-titkár: 1978. április 20. - 1987. június 23.; PB-tag: 1980. március 27. - 1988. május 22.; Budapesti Pártbizottság első titkára: 1987. június 25. - 1988. június 9.)

Hámori Csaba [1948] (a KISZ KB első titkára: 1984. december 7. - 1988. november 20.; PB-tag: 1985. március 28. - 1989. június 24.)

Horn Gyula [1932] (külügyminiszter: 1989. május 26. - 1990. február 14.)

Horváth István [1936] (belügyminiszter: 1980. június 27. - 1985. március 29., majd: 1987. december 16. - 1990. január 23.; adinisztratív KB-titkár: 1985. március 28. - 1987. június 23.; a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1987. június 25. - 1987 december 16.)

Huszár István [1927] (PB-tag: 1977. március 28. - 1980. március 27.; a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1977. március 28. - 1980. június 27.)

Iványi Pál [1942] ([a Fővárosi Tanács elnöke] PB-tag: 1988. május 22. - 1989. június 24.; gazdaságpolitikai KB-titkár: 1988. december 15. - 1989. október 6.)

Jassó Mihály [1936] (a Budapesti Pártbizottság első titkára: 1988. június 27. - 1989. október 6.; PB-tag: 1989. április 12. - 1989. június 24.)

Kamara János [1927] (belügyminiszter: 1985. március 29. - 1987. december 16.)

Katona Imre [1921] (a Budapesti Pártbizottság első titkára: 1977. március 28. - 1978. április 20.; az Elnöki tanács Titkára: 1982. október 4. - 1989. október 23.)

Katona István [1929] (a Népszabadság főszerkesztője: 1977. március 28. - 1977. április 13.; a KB iroda vezetője: 1982. október 4. - 1988. március 28.)

Kádár János [1912-1989] ([a párt első titkára, majd főtitkára]; PB-tag: 1977. március 28. - 1988. május 22.)

Kárpáti Ferenc [1926] (honvédelmi miniszter: 1985. december 30. - 1990. február 14.)

Korom Mihály [1927-1993] (adminisztratív KB-titkár: 1978. április 20. - 1985. március 28.; PB-tag: 1980. március 27. - 1985. március 28.)

Kovács Jenő [1948] (pártszervező KB-titkár: 1989. június 24. - 1989. október 6.)

Lázár György [1924-] (PB-tag: 1977. március 28. - 1988. május 22.; a Minisztertanács elnöke [miniszterelnök]: 1982. október 4. - 1987. június 25.)

Losonczi Pál [1919-2005] (PB-tag: 1977. március 28. - 1987. június 23.; az Elnöki Tanács elnöke [álamfő]: 1982. október 4. - 1987. június 25.)

Lukács János [1935] (pártszevező KB-titkár: 1987. június 23. - 1989. május 8.; PB-tag: 1988. május 22. - 1989. április 12.; a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke: 1989. április 18. - 1989. október 6.)

Major László [1944] (a KB Iroda vezetője: 1988. július 14. - 1989. október 6.)

Marjai József [1923] (a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1978. április 22. - 1988. október 31.)

Maróthy László [1942] (PB-tag: 1977. március 28. - 1988. május 22.; a Budapesti Pártbizottság első titkára: 1980. december 3. - 1984. december 6.; a minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1984. december 6. - 1987. december 16.)

Medgyessy Péter [1942] (a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1987. december 16. - 1990. február 14.)

Méhes Lajos [1927-] (a Budapesti Pártbizottság első titkára: 1978. április 21. - 1980. december 3.; PB-tag: 1980. március 27. - 1985. március 28.)

Nagy Imre [1958] (a KISZ KB első titkára: 1988. november 20. - 1989. október 6.)

Nemes Dezső [1908-1985] (PB-tag: 1977. március 28. - 1980. március 27.; a Népszabadság főszerkesztője: 1977. május 13. - 1980. március 27.?)

Németh Károly [1922-] (PB-tag: 1977. március 28. - 1988. május 22.; gazdáságpolitikai, majd pártszervező KB-titkár: 1977. március 28. - 1987. június 23.; az Elnöki Tanács elnöke [államfő]: 1987. június 25. - 1988. június 29.)

Németh Miklós [1948] (gazdaságpolitikai KB-titkár: 1987. június 23. - 1988. december 15.; PB- [később elnökségi] tag: : 1988. május 22. - 1989. október 6.; a Minisztertanács elnöke [miniszterelnök]: 1988. november 24. - 1990. február 14.)

Nyers Rezső [1923] (PB- [később elnökségi] tag: 1988. május 22. - 1989. október 6.)

Oláh István [1926-1985] (honvédelmi miniszter: 1984. december 6. - 1985. december 15.)

Óvári Miklós [1925-] (PB-tag:1977. március 28. - 1988. május 22.; ideológiai és kulturális, majd ideológiai KB-titkár: 1977. március 28. - 1985. március 28.; a KB Iroda vezetője: 1985. március 28. - 1988. június 14.)

Pál Lénárd [1925-] (kulturális KB-titkár: 1985. március 28. - 1988. december 15.)

Pozsgay Imre [1933] (PB- [később elnökségi] tag: 1988. május 22. - 1989. október 6.)

Puja Frigyes [1921] (külügyminiszter: 1982. október 4. - 1983. július 8.)

Rácz Sándor [1925] (a Közigazgatási és Adminisztratív Osztály [KAO] vezetője: 1982. október 4. - 1983. július 6.) [1966 és 1974 között a BM-ben vezette a III. Főcsoportfőnökséget]

Sarlós István [1921-] ([a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára] PB-tag: 1977. március 28. - 1987. június 23.; a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1982. október 4. - 1984. december 19.; az Országgyűlés elnöke: 1984. december 19. - 1988. június 29.)

Stadinger István [1927] (az országgyűlés elnöke: 1988. június 29. - 1989. március 8.)

Straub F. Brúnó [1914-1996] (az Elnöki Tanács elnöke: 1988. június 29. - 1989. október 23.)

Szabó István [1924] ([a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke] PB-tag: 1985. március 28.- 1989. április 12.)

Szekér Gyula [1925] (a Minisztertanács elnökhelyettese [miniszterelnök-helyettes]: 1977. március 28. - 1980. június 27.)

Szíjártó Károly [1927] (legfőbb ügyész: 1982. október 4. - 1990. február 14.)

Szűrös Mátyás [1933] (külügyi KB-titkár: 1983. július 6. - 1989. március 29.; az országgyűlés elnöke: 1989. március 10. - 1990. február 14.)

Tatai Ilona [1935] ([a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgatója] PB-tag: 1988. május 22. - 1989. június 24.)

Varga Péter [1926] (a Közigazgatási és Adminisztratív Osztály [KAO] vezetője: 1983. július 6. - 1988. november 22.)

Vastagh Pál [1946] (PB-tag: 1989. április 12. - 1989. június 24.)

Várkonyi Péter [1931] (a Népszabadság főszerkesztője: 1980. március 27. - 1982. június 23.; külügyi KB-titkár: 1982. június 23. - 1983. július 8.; külügyminiszter: 1983. július 8. - 1989. május 10.)

Németh Károly, Lázár György, Kádár János. Szó szót követ © Bánkuti András

A BM a napi rendszeres tájékoztatón túl vagy mellett, soron kívül is postázott jelentéseket. A politikusok, vagy gyakran a párt adminisztratív munkatársai itt munkaterületükhöz kapcsolódó, specifikált információkat kaptak. Az ÁSZTL-ban 1983-tól őriznek efféle anyagokat. Ezekben a szigorúan titkos belügyi jelentésekben mindig csak egyetlen témáról olvashattak a "különlegesen illetékes elvtársak". Itt is megadták a hírforrást és az információ hitelességének a fokát. itt is szép számmal találhatók hírszerzői, külpolitikai vagy külgazdasági híranyagok, de a címzetteket informálták a Szabad Európa Rádió adásáairól is.

Ugyanakkor ezekben a jelentésekben sokkal nagyobb szerepet kapnak a "belső reakcióról" szóló híradások, mint a (napi) Jelentésekben. A Mozgó Világ-ügy, a Duray Miklós letartóztatása nyomán kibontakozó ellenzéki akció, a Budapesti Kulturális Fórum, az Írószövetség vagy József Attila Kör viharos ülései, a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás, a katolikus püspöki kar negyedéves ülései megtalálhatók a szakelosztós jelentésekben.

Volt, hogy e specifikált iratokat csak egyetelen személy kapta meg, de olykor tucatnyian is olvashatták. Müller Rolf idézett cikkében például leírja, hogy az 1985-ös monori ellenzéki tanácskozásról szóló összefoglalót megkapta Aczél György PB-tag, Berecz János KB-titkár, Horváth István KB-titkár, Pál Lénárd KB-titkár és Radics Katalin, az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális osztályának vezetője. Érdekesség, hogy Radics kivételével 1985 júniusában mindegyikük hivatalánál fogva kapta a BM (napi) Tájékoztatóit.

A jogosultakra a híranyagot küldő csoportfőnök tett javaslatot, amit a miniszter vagy egyes esetekben államtitkára hagyott jóvá.

Nagy Imre-temetés 1989. június 16-án. Őket is kukkolták © Bánkuti András

A Dunagate 1990. január 5-én robbant. Végvári József, a III/III. őrnagya az állambiztonsági információkat tartalmazó Napi Operatív Információs Jelentésekkel (NOIJ) bizonyította, hogy továbbra is folyt az ellenzék törvénytelen megfigyelése. Az 1989. október 6-án megalakult MSZP vezetői és kormánytagok eleinte ragaszkodtak ahhoz, hogy ők nem tudtak erről. De 1990 tavaszán a Dunagate-ügy parlamenti vizsgálata során kiderült, hogy míg korábban a PB tagjai, úgy a rendszer utolsó hónapjaiban Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, Németh Miklós kormányfő, Pozsgay Imre államminiszter, Horn Gyula külügyminiszter, Nyers Rezső államminiszter, Kovács Jenő, az MSZP elökségének tagja, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes és Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter kapott törvénytelenül gyűjtött információkból készített jelentéseket a reggeli kávéja mellé.

A Dunagate-ügyet vizsgáló parlamenti bizottságban az egykori állampárti képviselők voltak többségben, és ők, majd a parlamenti plénum sem akarta megállapítani a politikusok felelősségét. A névsort Tamás Gáspár Miklós (akkoriban SZDSZ) olvasta fel az Országházban, aki néhány hónapra egy pótválasztás során került be az utolsó népköztársasági parlamentbe.

A képviselői különbizottság elsősorban az. ún. Diczig-bizottság megállapításaira támaszkodhatott. A Diczig István vezette belső belügyes vizsgálat tárta fel azt is, hogy a köztársaság 1989. október 23-i kikiáltása után kik kaptak a NOIJ-ből készült BM titkársági összefoglalókból.

Ebben szerepel a BM által, 1989. október 23. és 1990. január 6. között  készített tájékoztató jelentések címzettjeinek jegyzéke:

1989. október 25.: Kapta: Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Nyers Rezső, Kovács Jenő
1989. október 25.: Kapta: Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Nyers Rezső, Kovács Jenő
1989. november 2.: Kapta: Németh Miklós, Nyers Rezső, Kovács Jenő
1989. november 2.: Kapta: Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Medgyessy Péter, Horn Gyula, Kárpáti Ferenc, Nyers Rezső
1989. november 8.: Kapta: Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Nyers Rezső, Kovács Jenő
1989. november 27.: Kapta: Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Nyers Rezső
1989. december 5.: Kapta: Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Horn Gyula

A NOIJ a belügyesek belső tájékoztatásának eszköze volt. 1979. január 2. és 1990. január 12. között a megjelentetett információk nagy többsége a központi szervektől származott (szám szerint 27 650), a budapesti, illetve a megyei rendőr-főkapitányságok állambiztonsági szerveitől már jóval kevesebb (2324, illetve 4931).

Az évek során egyre többen kerültek kitüntetett helyzetbe és ismerhették meg a NOIJ-okat. 1989 végére a miniszter és államtitkára mellett a közbiztonsági és állambiztonsági miniszterhelyettes, a Kormányőrség Országos parancsnoka, minden csoportfőnök és önálló osztályvezető, a BRFK állambiztonsági helyettese és természetesen a jelentést készítő Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkáráság (ÁBMHT) vezetője is.