Ír vagy görög út?

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Kisstílű csetepaték vagy felelős államférfiakhoz méltó párbeszéd fogja-e jellemezni a Nemzeti Fejlesztési Terv küszöbön álló parlamenti vitáját? A pakliban egyelőre mindkettő benne van. A tervről beszélt a hvg.hu nak Veress József, a MEH európai és fejlesztési ügyekért felelős politikai államtitkára.

Várhatóan április második felében terjeszti az országos fejlesztési koncepciót a parlament elé a kormány – mondta, Veress József, a Miniszterelnöki Hivatal európai és fejlesztési ügyekért felelős politikai államtitkára a hvg.hu-nak adott interjúban. Mint kifejtette, a széles körű politikai és szakmai vitára szánt dokumentum a 2007-től 2015-ig megvalósuló második Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) fő irányvonalait foglalja össze. Kulcsfeladatnak tekinti a kutatás-fejlesztés (az innováció) támogatását, az informatika és a távközlési technológiák széles körű bevezetését, az egészség”ipar”, az oktatás és a kultúra segítését, valamint a közlekedési, és a környezetvédelmi infrastruktúra megújítását.

A szóban forgó időszakban az ország – az újkori magyar gazdaságtörténetben példátlanul nagy összeget – előreláthatóan mintegy 15 ezer milliárd forintot fordíthat fejlesztési célokra. E pénzalap az EU strukturális és kohéziós alapjaiból, a társfinanszírozásban hozzákapcsolódó hazai költségvetési pénzekből, valamint magántőke-befektetésekből állhat majd össze. Nagyságát jól érzékelteti, hogy az Orbán-kormány fejlesztési programja, a Széchenyi-terv 2000 és 2004 között 153 milliárd forinttal számolt, az első NFT pedig 2004 és 2006 között 1350 milliárd forintnyi fejlesztést irányoz elő.

A kormánynak ez év végéig részleteiben is ki kell kidolgoznia az új fejlesztési tervet, hogy 2006-ban az Európai Bizottsággal alá lehessen írni a vonatkozó szerződést. E dokumentum aztán az EU 2015-ig tartó költségvetési időszakában – tehát több választási cikluson átívelve – kötelező érvényű lesz a mindenkori magyar kormányok számára. "Ilyen formán kulcskérdés, hogy a parlamenti pártok dűlőre jussanak a fejlesztési irányok kijelöléséről és a pénzalapok hovafordításáról, és hogy rövid távú voksszerző szempontjaikat félretéve, elsőbbséget adjanak a távlatos feladatoknak” – mutatott rá Veress József.

Vannak biztató jelek, februárban – a kormányfő kezdeményezésére – tárgyalóasztalhoz ültek a parlamenti pártok, így az ellenzékiek vezetői, a pártok szakértői között pedig folyamatos az információcsere a témában. Nemcsak a minden korábbinál nagyobb modernizációs források felhasználásában kell egyezségre jutni, hanem gyökeres kultúraváltásra is szükség van, a politikai gyakorlattól a civil társadalom működéséig, a közszféra finanszírozásától a gazdaság egészének működéséig. Ebben kulcsszerepet játszhatnak a helyi önkormányzatok, a megyei rendszertől is feladatokat átvenni tudó kistérségek

Ma a magyar gazdaság jószerivel „kettészakadt”. A betelepült multinacionális nagyvállalatok hazai érdekeltségei adják a magyar exportnak több mint felét, a bérből élők egyharmadát foglalkoztatják, jóllehet számuk szerint csupán a magyarországi cégek alig fél százalékát teszik ki. E szektor teljesítménye alapján sorolta a Financial Times 2001-ben, a tudásgazdaságok ranglistáján a hatodik helyére Magyarországot. A hazai gazdaság zömét azonban azok a kis- és közepes méretű vállalatok alkotják, amelyek – ritka kivételtől eltekintve – tőke- és tudáshiányosak, jövedelem- és profittermelő képességük alacsony, s többnyire képtelenek bekapcsolódni a nemzetközi nagyvállalatok beszállítói körébe.

A közszféra túlnyomó része nem szolgáltató szemléletű, tevékenységének alacsony hatékonysága a fejlődés kerékkötőjévé lett. Az oktatási rendszer például képtelen kielégíteni a mai gazdaság igényeit. Szükség lenne a szakképzés átalakítására, ez egyben égető társadalmi feladat is. Kurrens szakmák elsajátításával az aluliskolázottak, mindenek előtt a roma fiatalok számára könnyebbé válhat az elhelyezkedés, javulhatnak életkörülményeik.

A pártok, szakemberek párbeszédének sikerétől, együttműködésre való hajlamától függ, vajon Magyarország az ír vagy a görög fejlődéshez közelebbi pályát fut majd be az elkövetkező tíz évben – hangsúlyozta a fejlesztéspolitikus. Amikor néhány évtizede csatlakoztak az integrációhoz, életszínvonaluk és gazdasági fejlettségük tekintetében még mindketten messze voltak Nyugat-Európa sikerországaitól. Közel ugyanakkora uniós forrásokat felhasználva Görögország nem ért el minőségileg új fejlettségi szintet, míg az írek az elmúlt 15 év során az unió éllovasai közé küzdötték fel magukat.

HEIMER GYÖRGY