| Névjegy | |
Thomas Glaser (61) történész, politológus, újságíró 1975 óta dolgozik az Európai Bizottságnál. 2004-2005 Az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének megbízott vezetője. 2001-2004 Az Európai Bizottság budapesti delegációjának sajtó- és információs vezetője. 1993-2001 Az Európai Unió Bővítési Főigazgatósága bővítési információs irodájának vezetője. Korábban vezette - többek között - a XVI. Főigazgatóság Információs Irodáját, szerkesztette az EU-ACP Courier magazint, dolgozott az Igazgatási és Szervezési Irodán. A búcsúzó képviseletvezető nem szakad el Magyarországtól: fenntartja budapesti lakását is, így rendszeresen visszatér majd. Nyáron Szombathelyen, ősszel Kőszegen vezet néhány hetes kurzusokat, s elképzelhető, hogy a Közép-Európai Egyetem (CEU) vendégtanára lesz. |
„A magyarok ugyanakkor drámai karakterüknél fogva türelmetlenek és gyakran végletesen szenvedélyesek, hajlamosak reménytelenségbe, önfeladásba - sokszor, sajnos, alkoholizmusba - menekülni a küzdelem vagy akár csak a kivárás helyett” - véli Glaser.
A történész-politológus végzettségű brit diplomata az 1980-as évek közepe óta rendelkezik személyes tapasztalatokkal Magyarországról, s számára - szavai szerint - kellemes meglepetést jelentett, hogy az MSZP modern, szabadpiac-párti középpárttá fejlődött, és hatékonyan képviseli a multinacionális kooperáció révén fejlődő modern világ gondolatát. Meglepőnek tartja ugyanakkor, hogy - mint fogalmazott: „a magát jobboldalinak valló Fidesz szocialista típusú eszméket hirdet, globalizáció- és tőkeellenes, protekcionista és elavultan, múltba révedően hagyományőrző”. „Így nem lehet előrelépni, fejlődni” - teszi hozzá Glaser.
Túlzott az állam szerepvállalása
Az ország megválaszolandó kérdései minden politikai erő számára ugyanazok, ezek közül Thomas Glaser az állam szerepét, méretét, az egészségügy és a mezőgazdaság helyzetét tartja a legfontosabbaknak. „Teljesen természetes, hogy a két politikai pólus ezekre a fontos kérdésekre különböző válaszokat ad: a választópolgár majd eldönti, hogy számára melyik a hitelesebb” - mondja a diplomata.
Glaser egyáltalán nem tartja drámainak a politika polarizálódását, szerinte a retorika ellenére minden mértékadó politikai erő tisztában van azzal, hogy Magyarország helye és jövője az Európai Unióban van; a tagság létjogosultságát megkérdőjelező euroszkeptikusok csak marginális, szélsőséges politikai csoportokban vannak. „Az nem baj, hogy verseny van abban, ki tudná a magyar érdeket jobban érvényesíteni az EU-ban, de az ígéreteket be is kell tartani, különben a választó a szavazatával büntet” - teszi hozzá.
Miért gyenge a hazai mezőgazdaság?
Thomas Glaser úgy látja, hogy rossz a magyar mezőgazdaság tulajdonosi struktúrája, a birtokok szétaprózottak, ebből adódóan nem versenyképesek, gyenge a jövedelemtermelő képességük.
A rendszerváltás utáni nagy szerkezet-átalakuláskor, amikor a szocialista nagyvállalatok megszűnése következtében vidéki emberek tömegei váltak munkanélkülivé, kedvező társadalmi hatása volt a sok kis méretű földbirtok visszaadásának, ez felszívta az ipari leépítés miatti sok új munkanélkülit, megélhetést biztosított a többségében - gyökereinél fogva - amúgy is a termőföldhöz kötődő embereknek.
Hosszú távon azonban ez nem tartható fenn, a kisbirtokok szociális ellátásként kezelése ütközik a mezőgazdaság korszerűsítésének és versenyképességének a szempontjaival. A megoldás a birtokegyesítés a nemzeti földalapban, a földért életjáradék program, a kisbirtokosok korai nyugdíjazása, valamint modern közepes és nagyobb méretű gazdaságok kialakítása - mondja Glaser.
A „nagypolitikához” visszatérve: az Alkotmányos Szerződés francia elutasítását Glaser alapvetően nem az Európai Unió intézménye kudarcának tekinti. Úgy véli, az elsősorban a gazdasági és szociális helyzet elleni szavazat (a nemre szavazók mintegy 50 százalékát sorolja ide), a bővítés elleni állásfoglalás, Franciaország pozícióvesztése elleni demonstráció.
Azok arányát, akik állítólagos angolszász neoliberális volta miatt utasították el az EU-alkotmányt, 35 százalék körülire becsüli Glaser, és hozzáteszi: ezek az emberek bizonyára nem olvasták az alkotmányt, szájhagyomány útján szereztek - nem mindig autentikus - információt róla. Úgy véli, a nem szavazatoknak csupán 10 százaléka az, ami ténylegesen Európa, a javasolt európai menetrend ellen szól.
Tisztázni kell, mi az európai modell
Glaser szerint nincs krízishelyzet, az érvényben lévő szerződések működnek, ahogyan eddig, és ahogy az alkotmány hatályba lépéséig amúgy is működtek volna. Semmi akadálya annak, hogy 2006 után is ezek az egyezmények képezzék az Európai Unión belüli multinacionális kormányzás alapját.
Az EU központi politikája a lisszaboni stratégia, annak a "Növekedés és munkalehetőség" elnevezésű, a Barroso-bizottság által megreformált programja, ez pedig az alkotmánytól teljesen független. Kétségtelen azonban, hogy az európai gazdasági és szociális modell mibenlétét tisztázni kell, és megegyezésre kell jutni a célok tekintetében.
„Politikai válság tehát nincs, folytatni kell a ratifikációs folyamatot: minden országnak, minden európainak joga van véleményt nyilvánítani, és meg is kell ismerni a többiek álláspontját a további együttgondolkodás érdekében is.”
Költségvetés 2007-2013: a britek miatt tovább csúszhat
Az unió más problémáit érintve Glaser egyre kevesebb reményt lát arra, hogy az Európai Tanács június 16-17-i üléséig megegyezés szülessen a költségvetés ügyében - márpedig ha ez most nem sikerül, a július 1-jével kezdődő brit elnökség 6 hónapjában szerinte biztos nem lesz egyezség.
Az Egyesült Királyság ugyanis nem enged a legvitatottabb kérdésben, a briteknek járó visszatérítés ügyében, meg van győződve annak teljes létjogosultságáról, miközben az Unió másik 24 tagállama a luxemburgi elnökség legújabb, kompromisszumos javaslata alapján a fokozatos megszüntetést szeretné elérni. Thomas Glaser elismeri: pillanatnyilag semmi esély nem mutatkozik a kibontakozásra.
A diplomata azt is megjegyezte: túl optimista volt Luxemburg, amikor úgy vélte, hogy sikeresen abszolválni tudja a pénzügyi perspektíva vitáját. „Olyan kiélezett helyzetben, mint a mostani, egy kis állam nem képes Európa nagy ügyeinek megoldására: hiába van néhány nagyszerű politikusa, nincs meg az a logisztikai háttér - szakértői, közigazgatási, diplomáciai humánerő -, amely ezzel a rendkívüli feladattal meg tudna birkózni.”
„Normál üzemmódban” nyilván kiválóan tudna teljesíteni Luxemburg is, de az európai alkotmány ratifikációja és a költségvetési megállapodás létrehozása rendkívüli erőfeszítést követel - véli Glaser.