Évente több tucat per indul a parkolási díjakat elbliccelő autósokkal szemben, a parkolási társaságok által kezdeményezett bírósági eljárásokat azonban az esetek nagy többségénél a renitens gépjármű tulajdonosok bukják el, ráadásul a bíróság még a kamatokat és a perköltségeket is fizethetik. Ez annak ellenére alakult így, hogy bár számos per első fokon az autósoknak kedvezett, de ezeket másodfokon, jogerősen a parkolási cégek nyerik meg, és a Legfelsőbb Bíróság is rendre nekik ad igazat.
© sxc.hu |
Tamási Bertold, az alperest képviselő ügyvéd a hvg.hu-nak elmondta: másodfokon, jogerősen a PKKB ítéletének helybenhagyására számítanak. Sőt egyesek szerint általánosságban is elmondható: a fővárosi önkormányzat, a kerületi önkormányzatok és a parkolási társaságok közt lévő meghatalmazások nem értelmezhetőek úgy, hogy a cégek az önkormányzatok felé esedékes be nem fizetett parkolási díjakért a saját nevükben indíthatnak pert. A PKKB mostani ítélete alapjaiban érinti a társaságok perképességét, „kereshetőségi jogát”: a cégek csak arra jogosultak, hogy a díjakat beszedjék, de arra már nem, hogy a bliccelőket pereljék.
A BÖP-öt képviselő ügyvédnő, Kézdi Andrea a hvg.hu-nak elmondta: „Az első fokon az autósoknak kedvező ítéletek esetében, a bíróságok másodfokon mindig a társaságoknak kedveznek. Most is nyilvánvalóan egy bírói döntéshozói hibával állunk szemben.” Az ügyvédnő szerint a parkolási díjak begyűjtésével kapcsolatos perekben alkalmazott bírói gyakorlat alapján semmi esélye a nem fizető autósoknak.
Novák Péter, a BÖP igazgatója is az eddigi ítélkezési gyakorlatban bízik. A Fővárosi Bíróság Pongrácz Eszter vezette tanácsa például az egyik tavalyi ítéletében kimondta: a társaság „parkolási díj és pótdíj saját nevében történő érvényesítésére jogosult”. Az egységes parkolást szabályozó 38/1993 (XII. 27.) fővárosi közgyűlési rendelet szerint az önkormányzat meghatalmazására a parkolási társaság szedi be a parkolási díjakat és pótdíjakat. Érdekesség, hogy a 2004-ben eljáró másodfokú tanács a jogképesség megállapításánál éppen erre rendelkezésre hivatkozik, amelyet a PKKB mostani ítélete elégtelennek minősít.
A PKKB március végi döntése a parkolási díjak és pótdíjak iránti követelések elévülésével is összefügg. A követelések ugyanis 5 év után elévülnek, amennyiben a „jogosult” nem szólítja fel a parkolási díjat elbliccelőt vagy pert nem indít ellene. Ha a PKKB érvelése másodfokon is megáll, akkor a társaság nem jogosult eljárni a be nem fizetett díjak ügyében, tehát az általa szignált és tőle kipostázott fizetési felszólítások semmit sem érnek, az önkormányzat csak közvetlenül maga érvényesítheti követeléseit a „megtévedt” úrvezetőkkel szemben. Az első fokon csatát nyerő Tamási Bertold ügyvéd szerint, ha másodfokon is helyben hagyják az ítéletet a 2005. júliusa előtti díjak ügyében nem járhatnak el visszamenőleg a társulások.
A parkolási társaság látszólagos magabiztosságát árnyalja, határozottabb olvasatban: beismeréssel is felér, hogy a Fővárosi Közgyűlés márciusban elfogadott és július elsején hatályba lépő új parkolási rendelete már részletesen szabályozza az önkormányzat és a parkolási társaságok közti jogviszonyt. Eszerint „parkolásüzemeltető: olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely a tulajdonos önkormányzat által kötött megállapodás alapján saját nevében jogosult a parkolási díjak és pótdíjak beszedésére, beleértve az utólagos igényérvényesítést is (a parkolásüzemeltető ezen jogosultságát átruházhatja).”
Az új rendelettel júliustól tehát az eddigi joghézagot – ha van egyáltalán – biztosan betömik, az azonban, hogy a felszólítással bombázott vagy éppen beperelt gépjármű-tulajdonosok elmaradt befizetéseit sikerül-e behajtani a parkolási társaságoknak, nagyban függ attól, milyen döntést hoz a Fővárosi Bíróság a várhatóan őszre tolódó másodfokú tárgyaláson.