Mit etetnek a politikai újszülöttekkel?

A fiatalok emancipációja

Az általános, egyenlő és titkos választójog kialakulása hosszú történelmi érés eredménye. A XX. századi tömegdemokráciák az emancipációs mozgalmaknak is köszönhetően fedezték fel a női és a fiatal választókat. A nők Nagy-Britanniában 1928-tól, Franciaországban 1948-tól, míg Svájcban csak 1971-től választhatnak parlamenti választáson. Az életkori határt is fokozatosan szállították egyre lejjebb, eleinte általában a 24. életév betöltéséhez kötötték, hogy aztán 21, majd általánosan 18 év legyen a választási jogosultság kezdete. Egyes autokratikus és diktatórikus államokban 16, sőt a 14 évesek is szavazhatnak. Két hete Iránban szavaztak a 16 évesek is. A liberális demokrácia és a parlamentarizmus XVIII. századi teoretikusai számára a döntésképesség a választójog feltétele volt, ők éppen attól féltek, hogy a fiatalokat a zsarnokok vagy a szélsőségesek könnyebben tudják befolyásolni, mint az idősebb, önálló egzisztenciával és tapasztalatokkal rendelkező polgárokat. Az általános választójog hívei (a polgári radikálisok és a szocialisták) viszont nem valamiféle részvénytársaságként fogták fel az államot, amelyben csak annak van szavazati joga, aki „részvényes” (magántulajdona van, adót fizet), hanem meg akarták adni mindazoknak is a választás lehetőségét, akiket az állam döntései személyükben is érintenek, tehát a nőknek és a fiataloknak is.

„Fiatal korában, mindenki forradalmár, aztán később liberálisabbak leszünk, vénségünkre meg mindannyian konzervatívvá válunk." "Nincs furcsább a fiatal konzervatívnál és az öreg liberálisnál." "Ha valaki fiatal korában nem volt forradalmár, érett korában nem lehet jó konzervatív " – néhány népi változat az idős (és természetesen konzervatív) Winston Churchillnek tulajdonított aranyköpésre. Mindegyik variáció arról tanúskodik, hogy a legendás politikus tisztában volt a „politikai hajlamok” és az életkor összefüggésével.

A korai népképviseleteknél választási jogot csak az „önálló egzisztenciák” élvezhettek, tehát csak azok szólhattak bele a köz ügyeibe, akik vagy vagyonnal, vagy megfelelő végzettséggel rendelkeztek. A cenzushoz kötött választásból a XVIII. és XIX. században éppúgy „értelemszerűen” szorultak ki a nők és a nagykorúsággal még nem rendelkező fiatalok, mint az elmeháborodottak és a bűnözők.

A politikatudományok is igazolják Churchill „téziseit”, és szignifikáns kapcsolatot mutatnak ki az életkor és a pártválasztás között. Többen ezt az életciklushoz kötik, ugyanis az egymást követő életszakaszok alapvetően megváltoztatják a választók gondolkodását, ezért  idős korban sokszor másképpen szavazunk, mint fiatalon. Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a fiatalok általában nagyobb arányban támogatják a baloldalt, mint az idősebbek. Ugyanis kevésbé vallásosak, a legtöbb ideológiai kérdésben (abortusz, halálbüntetés, drog, homoszexualitás) liberálisabban gondolkodnak az átlagnál, fogékonyabbak a radikálisabb politikai megoldásokra (amelyek a hagyományos demokráciákban inkább a baloldali mozgalmak sajátja). Emellett a nyugati fiatal felnőttek lényegesebben nagyobb arányban szavaznak radikális, a fennálló rendszert alapjaiban támadó ("alternetív") pártokra, mint az átlag.

Nyugati jelenség a fiatalok körében a hagyományos politikai intézményektől, illetve a választásoktól való elfordulás is. Magyarországon ezzel szemben a fiatalok választási aktivitása nem gyengébb, mint a többi generációé. Mindez egyértelműen a konzervatív önképpel rendelkező Fidesz–MPSZ-nek köszönhető, amely sikeresen aktivizálja a fiatal felnőtteket, és a párt egyeduralkodónak számít a 18–29 évesek generációja körében.

Karácsony Gergely, a Medián kutatásvezetője nemrég publikált tanulmánya szerint a pártválasztás során mára a társadalmi helyzetnél, a lakóhelynél és a vallásosságnál jóval fontosabb az életkor. A Törések, hálók, hidak c. tanulmánykötetben Karácsony a Medián, a Szonda Ipsos és a Tárki 2003-ban a politikai tagoltságot feltérképező közös vizsgálatára alapozva próbálja megfejteni a Fidesz sikerességének társadalmi okait.

A kutató szerint az életkor hatása a pártválasztásnál a 2002-es választást követően tovább erősödött: a legfiatalabbak felől a legidősebbek felé haladva folyamatosan növekszik az MSZP-szavazók és csökken a Fidesz-szavazók aránya. És a fiatalok annak ellenére is inkább Orbán pártjára szavaznának, hogy nem kistelepülésen élnek és nem vallásosak.

Sziget fesztivál. Kit emelnek a vállukra? © Dudás Szabolcs

A Fidesz sikeressége különösen annak fényében elismerésre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy a választók – és különösen a fiatalok – ha csak a politikai értékeiket figyelembevételével, illetve a politikai kultúrájuk alapján szavaznának, akkor a MIÉP és az SZDSZ lényegesen erősebb lenne, és a jelenlegi kormánypártok nagy fölénnyel nyernék a Fidesz előtt a választásokat. Karácsony tanulmánya szerint az átlagos magyar szavazó ideológiai profiljához és politikai kultúrájához még mindig az MSZP áll a legközelebb, de ezt az előnyös helyzetüket a szocialisták – elsősorban éppen a fiataloknál – nem tudják szavazatokra váltani.

Az 1975 után született átlagos magyar fiatal ideológiai profilja (elsősorban az emberi jogokat, az abortuszt, az állam gazdasági szerepét, az államélet szekuralizálását, a drogliberalizálást vagy a nacionalizmusellenességet illetően) jelentősen eltér a Fideszétől. Ha az ifjú választó a pártok politikai kínálata alapján szavazna, fele annyi szavazatot adna a Fidesznek, mint az MSZP-nek, és még az SZDSZ is jobban szerepelne Orbán Viktor pártjánál.

A fiatal felnőttek politikai kultúrája ezzel együtt közelebb áll a Fideszhez, mint az MSZP-hez. A 30 évesnél fiatalabbak 37 százaléka nem kér már a kádárizmust jellemző konfliktuskerülésből, a politikai konfrontációt nem utasítja el, mint a többi, korábban született és szocializálódott generáció.

A tényleges pártpreferenciák generációk szerint 2003-ban (százalék)
Születés ideje	MSZP	Fidesz	SZDSZ	MIÉP
1975 után	30	64	4	2
1961-1975	29	64	6	1
1946-1960	47	47	4	2
1931-1945	58	37	4	1
1930 előtt	64	33	2	1
Együtt	43	51	4	2
Forrás: Törések, hálók, hidak. Szerk. Angelusz Róbert, Tardos Róbert. DKMK, Bp., 2005.

Pártpreferenciák értékválasztások alapján 2003-ban (százalék)
Születés ideje	MSZP	Fidesz	SZDSZ	MIÉP
1975 után	39	20	23	18
1961-1975	34	34	14	18
1946-1960	36	35	14	15
1931-1945	45	26	15	14
1930 előtt	44	27	15	14
Együtt	38	30	16	16
Forrás: Törések, hálók, hidak. Szerk. Angelusz Róbert, Tardos Róbert. DKMK, Bp., 2005.

Pártpreferenciák politikai kultúra lapján 2003-ban (százalék)
Születés ideje	MSZP	Fidesz	SZDSZ	MIÉP
1975 után	30	37	19	14
1961-1975	37	27	17	19
1946-1960	39	28	19	14
1931-1945	46	27	18	9
1930 előtt	51	31	14	4
Együtt	39	30	18	13
Forrás: Törések, hálók, hidak. Szerk. Angelusz Róbert, Tardos Róbert. DKMK, Bp., 2005.

Sziget fesztivál. Eltérő megközelítés © Fazekas István

A kutatók éppen a fiatalok az elődökétől eltérő politikai szocializációjával magyarázzák a Fidesz sikerét. A mostani huszonévesek politikai szocializációjára már az államszocializmus összeomlása után, a demokrácia és piacgazdaság körülményei között zajlik. Szabó Ildikó szociológus szerint a kádárizmusban a családok politikai szocializációját elsősorban a politikától való távolságtartás és a politikai konfliktuskerülés. Ez az antipolitikai attitűd máig továbbél, és a Horn-, valamint a Medgyessy-kabinet működésében kormányzati politikában is testet öltött. Ehhez képest az 1998-ban kormányra kerülő Fidesz minden korábbi demokratikus kormánynál határozottabban kívánta érvényesíteni ideológiai preferenciáit. Karácsony Gergely szerint a Fidesz azért úszhatta meg népszerűségvesztés nélkül a hangvételváltást, mert sokkal több népszerű intézkedést tett meg, mint elődjei.

Nagykorúsítás

1848. V. törvénycikk: Választójog a 20 évesnél idősebb férfiaknak, ha bevett valláshoz tartoznak, de nekik is csak bizonyos vagyoni feltételek mellett. Csak a 24 évesnnél idősebbek választhatók. 1913. XIV. törvénycikk: 30 évre emelik és hat elemis „értelmiségi cenzushoz” kötik, iskolázottaknak 24. életévüktől. (E törvény alapján nem választottak.) 1918. XVII. törvénycikk: 24 éves korhatár, írni-olvasni tudás és egyéves helybenlakás. (Papíron maradt.) 1918. I. néptörvény: 21 évesnél idősebb férfiaknak és 24 évesnél idősebb – írni-olvasni tudó – nőknek. (Papíron maradt.) 1919. évi 5985. miniszterelnöki (ME) rendelet: 24. évre emelik a választójog korhatárát. 1922. évi 2200. ME rendelet: A női korhatárt 30. évre emeli. 1938. XIX. törvénycikk: A korhatárt 30. évre emelik (kivéve a listás kerületeket, ahol a férfiak 26 éves kortól szavazhatnak). 1945. VIII. törvény: Férfiaknak és nőknek egységesen 18 év.

Stumpf István politológus, az Orbán-kormány egykori kancelláriaminisztere egyik 1996-os írásban a Fidesz sikerességét éppen abban látta, hogy a nemzedéki mitológiát egyszerre sikerült megfogalmaznia és terjesztenie is. És mindazt annak előtte, mielőtt a pártnál bekövetkezett volna a konzervatív fordulat. Ráadásul a Fidesz „radikális” jellege a felszínen mit sem változott: ideológiai arculata markáns maradt, politikai döntéseit határozottan keresztülviszi, és a fiatalok számára oly fontos közvetlen jelenlétre, akciózásra (nagygyűlésekre, aláírásgyűjtésekre, tiltakozó akciókra) is csak tőle számíthat a történésekre áhítozó fiatal.

Egyébként sem jelenthető ki egyértelműen, hogy a fiatal annak ellenére szavaz a Fideszre, hogy ideológiailag tőle teljesen eltérne. Az MSZP elutasítása és Fidesszel való rokonszenv minden más ideológiai kérdésnél sokkal inkább függ össze az antikommunista beállítódással, amely a fiatalokat inkább jellemzi, mint az idősebb generációkat.

Az Educatio folyóirat legfrissebb számából kiderül, hogy a pártállam összeomlását követően az iskola politikai szocializációs szerepe szinte teljesen megszűnt és családi is válságba került, helyüket részben az egyházak és a média vette át. Csak a politikai marketingben sikeres pártoknak van esélyük a médiafaló fiatalok meggyőzésére, ráadásul a hatás a fiatal felnőtteknél sűrű és intenzív kapcsolataik révén megsokszorozható.

Politikai szocializáció az '50-es évek Rádiójában

Az '50-es évek intézményes politikai szocializációban, az "új ember" kialakításában fontos szerepe volt a Magyar Rádiónak. Az Ifjúsági és Gyermekosztály így fogalmazta meg küldetését: az újonnan alakult osztály feladata, "hogy olyan embereket neveljen a gyermekekből és az ifjakból, akik forrón szeretik hazájukat, akik hívek a Párthoz, gyűlölik a háborús uszítókat, tántoríthatalan barátai a Szovjetuniónak, a béketábor vezetőinek: Sztálinnak, Rákosinak!" 1949. március 15-én például a Füsi József hangjátékában 1848 hősei gyerekek, akik közül az egyik leleplezi saját, lisztet rejtegető apját. Idézet a műből: Kálmus: Nézd, itt van ez a liszt ügy. Hát azt hiszed, hagyom én ezt? Most megalakul a nemzetőrség. Amíg ezek vigyáznak a rendre és a haza sorsán őrködnek, addig más eldugja a lisztet. Az én tisztelt atyám és a tisztelt atyád. Mi forradalmárok és azok is maradunk, míg ki nem vívjuk szabadságunkat! Jóska: Hiszen ezt már kivívtuk máma! Kálmus: Dehogyis vívtuk ki. (...) Látod, csak haza kell jönnünk, és máris mit látunk. Gondolhatod akkor, hogy odakint a világban mennyi ellenségünk van. A főurak, a főpapok, a kereskedők, a gazdagok. Forrás: Ráczkevei Ágnes: Hatásvadászat. Educatio, 2004/tél

Marek Szopski szerint nagyon hasonló rendeződött át a közélet Lengyelországban, mint Magyarországon (Educatio, 2004/tél). A lengyel kutató szerint a konzervatív fordulat kísérőjelensége még a populista mozgalmak megerősödése is, amely kihasználja a (fiatal) választópolgárok újsütetű „fogyasztói” hozzáállását a politikához. A lengyelek nem apolitikusok, viszont egyre kevésbé képesek azonosulni a hagyományos politikai alakulatokkal, ugyanis a szavazók új generációja nem élhette át a korábbi konfliktusokat, így a szabadságot, a parlamentarizmust és a piacot eleve adottnak veszi, nem tekinti azt megőrzendő értéknek.

A fiatalok a „régi demokratikus értékekkel” szembeni értetlensége még az erős demokráciákban is jelen van. Az Egyesült Államokban például nagy riadalmat keltett az a felmérés, amelyben az áll: az amerikai középiskolások harmada szerint az országban túlságosan nagy a szólásszabadság.

A Fidesz látványos antikommunizmusával beletrafált a választói generációk közt törésvonalba, és sikerült az ellentéteket annyira elmélyíteni, hogy a táborok közti átjárás mára jelentősen megnövekedett. Míg a korábbi választásoknál még akár 30–40 százaléknyi szavazó is pártot váltott, mára a táborok sokkal merevebbek: a hatszázezer új választó aktivizálása és meggyőzése akár a jövő évi választás kimenetelét is eldöntheti. Márpedig a másik tábor szavazóinak elcsábításához politikai újdonságok szükségesek. Ilyen politikai nóvumnak számított az év elején Orbán Viktor „megbocsátása” a Kádár-korszakban felnőtt idősebbeknek és pártja erősödő érdeklődése a „panelek népe" iránt.

Medgyessy Péter néhány – meglehetősen átlátszó – gesztust ugyan tett a fiataloknak, de áttörést nem sikerült elérnie körükben. Gyurcsány Ferenc a potenciális MSZP-választókra hajt az ifjabb generációknál: az ügynöknyilvánosság szorgalmazása (amely egyébként megfenekleni látszik) a pártállami múlt örökségével, a történelmi egyházakkal vagy az ellenzékkel szembeni határozottabb hang a Kádár-korszakból megöröklött defenzív, konfliktuskerülő politikai viselkedéssel, a kormányfő gyakori "spontán" felbukkanása fiatalok tömegrendezvényein pedig a későkádári politikai stílussal való szakítást sejtetik. És az sem jelent hátrányt számára a fiatalok szemében, hogy jóval fiatalabb, mint Horn, Kovács vagy Medgyessy, ráadásul pártállami kötődése sem annyira magától értetődő, mint szocialista elődeinél.

A fiatal korosztályt a politológusi szakma előszeretettel látja a politika „fogyasztójaként”, amely a politikai küzdelemben és részvételben elsősorban élményt keres, és nem – mint a „megrendelő” idősebbek, akik a politikusoktól elsősorban érdekeik képviseletét várják – megbízhatóságot. Tehát a fiatal, médiafaló választó megnyerése nem elsősorban a beltartalmon, sokkal inkább a csomagoláson, a „márka” érdekességén múlik. Unalmas, érdektelen, se íze, se bűze pártnak a jövő évi választáson sem lesz esélye a fiatal felnőtteknél.