Meggyőződése szerint az államfőnek az értékek tiszteletére kell felhívnia a figyelmet, morális fogódzókat kell nyújtania. „A köztársasági elnök valódi súlyát morális fellépése adja meg.” Az elnöknek - folytatta - ma az a kötelessége, hogy az értékek tiszteletére hívja fel a figyelmet. „Ha az elnök megérzi a társadalmi igényeket - és én azt érzem, hogy az emberekben megérett a változás utáni igény -, akkor igenis lehet nagy hatású a tevékenysége”. - mondta Sólyom László.
A kettős állampolgárság ügyéről azt mondta, hogy azt meg kell oldani, mert a határon túli magyarok jogos igényéről van szó, amellyel szemben az EU nem támaszthat jogi kifogásokat.
„Nem lehet sem visszatáncolni, sem félbehagyni. Ezt a kérdést rendezni kell, hiszen jogos igények vannak. A kérdésben nem kötelességünk az Európai Unióval egyeztetni, viszont látni kell, hogy pusztán jogi kérdésről van szó, s ezért a szomszédos államokkal politikai párbeszédet kell folytatnunk. „Közösen tisztáznunk kell a fogalmakat, legelőször a nemzet fogalmát, amelyet teljesen eltérő, sőt összeegyeztethetetlen értelemben használnak az egyes államok.” – fejtette ki az elnök.
A Zengőre tervezett katonai radar ügye kapcsán Sólyom László úgy fogalmazott, hogy álláspontja szerint csak akkor lehet alkotmányos a lokátor megépítése, ha bebizonyították, hogy nincs semmilyen más lehetőség. Ilyen bizonyítékot pedig mindeddig nem szolgáltattak.
Arra a kérdésre, milyen szerepe lehet az államfőnek a kormány és az ellenzék konszenzusának hiánya miatt húzódó jogalkotási feladatok, személyi döntések ügyében, Sólyom kifejtette: elnöksége alatt az Alkotmánybíróság nagyon szigorúan behatárolta a köztársasági elnök jogi cselekvési lehetőségeit, ezek többsége pedig az államszervezet demokratikus működése veszélybe kerülésének esetére, azaz rendkívüli események idejére szorítkozik. Sajnos a parlament és a végrehajtó hatalom esetenként nincs tisztában alkotmányos felelősségével, ilyen szempontból nagyon sokat romlott az alkotmányos kultúra színvonala - fűzte hozzá.
Elnökké választásának körülményeiről szólva Sólyom László azt mondta, hogy a procedúrának nem alanya, hanem „elszenvedője” volt. „Szerencsémnek tartom, hogy semmi közöm nem volt ahhoz, amit a pártok tesznek. Csak arra vigyáztam, hogy semmi olyan ne történjen, ami a választás alkotmányosságát megkérdőjelezheti”.
A hivatalba lépési ceremónia visszafogottságáról azt mondta: beiktatás jogilag nem létezik. Az Országgyűlés megválasztotta, ő letette a hivatali esküt, ezek után semmilyen további aktus nem szükséges az államfői működés megkezdéséhez. „Úgy érzem, a stílusomhoz sem illik, hogy huszárok vonuljanak, ágyúk dörögjenek. Az államfő nyilvánosság előtti első fellépésére pedig illőnek és nagyon alkalmasnak érzem augusztus 20-át. Akkor valóban lehet tartalma, aktualitása annak, hogy a köztársasági elnök a nép elé álljon."
A köztársasági elnöki hivatalról szólva Sólyom László elmondta: a vezetője Paczolay Péter lesz. Több szervezeti egység megszűnik, így például a belföldi programok szervezéséért felelős, illetve a társadalompolitikai főosztály, lesz viszont egy önálló protokoll osztály. Ez azt jelenti, hogy a sok feladatot ezentúl a Külügyminisztérium helyett önállóan lát el a hivatal.
Az elnök első külföldi útja a hagyományoknak megfelelően Ausztriába vezet augusztus 26-án. Azt követően, még augusztusban Lengyelországba látogat, hogy részt vegyen a Szolidaritás negyedszázados évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken.
Az államfői rezidencia ügyéről szólva Sólyom kijelentette: botrányos, tűrhetetlen és törvénybe ütköző a jelenlegi helyzet. A Béla király úti rezidencia 2001-ben történt eladása „hihetetlenül kártékony döntés volt”.
Rámutatott: a közjogi méltóságok közül egyedül az államfőt kötelezi a törvény arra, hogy rezidenciában lakjon. Annak diplomáciai jelentése van, ha valakit ott fogad az államfő, egy ilyen épület a magyar államot reprezentálja. „Én pillanatnyilag egy társasházban lakom, az udvaron a kormányőrök lakókocsija. Ide nemhogy külföldi államfőket nem lehet meghívni, de semmilyen hivatalos funkcióra nem használható a lakás. Ez lehetetlen és méltatlan állapot, amelyet nem vagyok hajlandó tudomásul venni”.