Révész Máriusz a legnagyobb ellenzéki párt képviseletében nemrég úgy fogalmazott: a Központi Statisztikai Hivatal mára odáig süllyedt, hogy kézi vezérléssel, a Pénzügyminisztériumból irányítják munkáját. Nem csoda, hogy a külföldi elemzők nem hisznek a magyar számoknak – tette még hozzá. A politikus nem kertel, belecsap a lecsóba: szerinte az intézményre politikai nyomás nehezedik, a kormány manipulálni akarja az ott készülő felméréseket.
Mi tagadás, a jelenlegi koalíció tett azért, hogy a gyanú árnyéka rávetüljön. A kormány volt az, mely a KSH-ban “hosszú számok éjszakáját” rendezett. Indoklás nélkül kirúgta Mellár Tamás elnököt és két helyettesét. Azóta a három eltávolított vezetőből ketten már jogerősen pert nyertek az őket kitisztogatókkal szemben. Bár hivatalos magyarázat nincs, ha kicsit is tudunk a sorok közt olvasni, a dolog egyértelmű. A Fidesz-kormány alatt pozícióba jutott KSH-vezetőket az új kabinet – persze csak suba alatt – ugyanazzal gyanúsította, mint a pénzügyi tárcát legutóbb Révész Máriusz. Részrehajlással, csak fordított irányba. Nem tudtak megbízni bennük, attól féltek, ők is Orbánék hibernált téglái, akik az ellenzék javára zsugáznak az adatokkal.
Na igen, ha valaki, például Mellár Tamás nemcsak szakmai kiválósága, de politikai érdemei okán lesz egy stratégiai fontosságú közintézmény vezetője, természetes, hogy az ellenoldal szimatolni kezd. A baj “csak” az, hogy a statisztikák jogtalan befolyásolásának vádját nem elég folyosói sumákolás keretében hangoztatni. Amennyiben Mellár vagy helyettese belepiszkált a számokba, akkor rájuk kellett volna bizonyítani, és felelősségre vonni mindenkit, aki benne lehetett. De semmi ilyen vizsgálat nem történt. Nem csoda, ha sokan tényleg rosszat sejtve azon morfondíroznak, nincs-e valami igazság a Fidesz-vádakban. Vajon lehetséges, hogy azért lapátolták ki Mellárékat, hogy a regnáló hatalomhoz lojálisabb ember kerülhessen oda?
Persze jobb tudni, hogy a legnagyobb ellenzéki párt sem maszületett bárány KSH-ügyben. Miután Orbán kormányfő lett, úgy vágták ki az intézmény éléről Katona Tamás addigi elnököt és a két elnökhelyettest, hogy a lábuk sem érte a földet. A hivatalos indok szerint azért, mivel az Unió statisztikai intézete, az Eurostat 1998-as jelentése szerint a KSH nem elég független a hatalomtól, Katona Tamás elnök pedig Horn Gyula tanácsadója volt. A Fidesz azonban a kutyaharapást jelek szerint eb szőrével kívánta orvosolni. A politikával szembeni távolságtartást olyan valaki - Mellár Tamás - elnöki kinevezésével garantálni, aki az Antall-kormány tanácsadója volt, pár héttel kinevezése előtt pedig még az Orbán pártjával közös jelölteket állító MDF választmányi tagjaként harcolt a jobboldal győzelméért, enyhén szólva sajátos megoldás.
A meccs azóta hagyományteremtő jellegű örökrangadóvá változott. A mindenkori kormány idegesen fürkészi az elődje által otthagyott KSH-menedzsmentet, fóbiásan rettegve attól, hogy “azok” szándékosan hamis és kedvezőtlen adatokat kreálnak. Így előbb-utóbb útilaput köt rájuk, mire az aktuális ellenzék üvölt, mint aki fába szorult, hogy “ezek” ott kozmetikázott mutatókat hoznak ki. A kölcsönös gyanakvás nem teljesen légből kapott. A statisztikában rettenetesen sok múlik a metodológián. Két eltérő kalkulációs módszer ugyanazon számsorból más végeredményt hozhat ki. Ahogy van “kreatív könyvelés” , úgy létezik “kreatív számolás” is.
A megoldás az lehetne, ha a KSH elnökét nem a kormány nevezné ki, hanem a parlament választaná kétharmados többséggel. Még jobban venné ki magát, ha nem is politikusok, inkább helyettük mondjuk a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Közgyűlése döntene a KSH elnök személyéről, kormányokon átívelő időtartamra, akár az Eurostat felügyelete mellett.
A mostani belpolitikai szituációt nézve erre persze semmilyen remény nincs. De addig eljuthatnánk, hogy a mindenkori vezetés és a PM ne akarjon rátelepedni a KSH-ra. A kisebbségben lévők pedig tudomásul vehetnék: az is rossz, ha egy KSH-elnök nem a kormány, hanem az ellenzék javára elfogult.
"Áldozatok": Mellár Tamás és Katona Tamás © Dudás Szabolcs |
Na igen, ha valaki, például Mellár Tamás nemcsak szakmai kiválósága, de politikai érdemei okán lesz egy stratégiai fontosságú közintézmény vezetője, természetes, hogy az ellenoldal szimatolni kezd. A baj “csak” az, hogy a statisztikák jogtalan befolyásolásának vádját nem elég folyosói sumákolás keretében hangoztatni. Amennyiben Mellár vagy helyettese belepiszkált a számokba, akkor rájuk kellett volna bizonyítani, és felelősségre vonni mindenkit, aki benne lehetett. De semmi ilyen vizsgálat nem történt. Nem csoda, ha sokan tényleg rosszat sejtve azon morfondíroznak, nincs-e valami igazság a Fidesz-vádakban. Vajon lehetséges, hogy azért lapátolták ki Mellárékat, hogy a regnáló hatalomhoz lojálisabb ember kerülhessen oda?
Persze jobb tudni, hogy a legnagyobb ellenzéki párt sem maszületett bárány KSH-ügyben. Miután Orbán kormányfő lett, úgy vágták ki az intézmény éléről Katona Tamás addigi elnököt és a két elnökhelyettest, hogy a lábuk sem érte a földet. A hivatalos indok szerint azért, mivel az Unió statisztikai intézete, az Eurostat 1998-as jelentése szerint a KSH nem elég független a hatalomtól, Katona Tamás elnök pedig Horn Gyula tanácsadója volt. A Fidesz azonban a kutyaharapást jelek szerint eb szőrével kívánta orvosolni. A politikával szembeni távolságtartást olyan valaki - Mellár Tamás - elnöki kinevezésével garantálni, aki az Antall-kormány tanácsadója volt, pár héttel kinevezése előtt pedig még az Orbán pártjával közös jelölteket állító MDF választmányi tagjaként harcolt a jobboldal győzelméért, enyhén szólva sajátos megoldás.
A meccs azóta hagyományteremtő jellegű örökrangadóvá változott. A mindenkori kormány idegesen fürkészi az elődje által otthagyott KSH-menedzsmentet, fóbiásan rettegve attól, hogy “azok” szándékosan hamis és kedvezőtlen adatokat kreálnak. Így előbb-utóbb útilaput köt rájuk, mire az aktuális ellenzék üvölt, mint aki fába szorult, hogy “ezek” ott kozmetikázott mutatókat hoznak ki. A kölcsönös gyanakvás nem teljesen légből kapott. A statisztikában rettenetesen sok múlik a metodológián. Két eltérő kalkulációs módszer ugyanazon számsorból más végeredményt hozhat ki. Ahogy van “kreatív könyvelés” , úgy létezik “kreatív számolás” is.
A megoldás az lehetne, ha a KSH elnökét nem a kormány nevezné ki, hanem a parlament választaná kétharmados többséggel. Még jobban venné ki magát, ha nem is politikusok, inkább helyettük mondjuk a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Közgyűlése döntene a KSH elnök személyéről, kormányokon átívelő időtartamra, akár az Eurostat felügyelete mellett.
A mostani belpolitikai szituációt nézve erre persze semmilyen remény nincs. De addig eljuthatnánk, hogy a mindenkori vezetés és a PM ne akarjon rátelepedni a KSH-ra. A kisebbségben lévők pedig tudomásul vehetnék: az is rossz, ha egy KSH-elnök nem a kormány, hanem az ellenzék javára elfogult.