A liberális minimum

"Rosszkedvű, önbizalmát vesztett, unatkozó párt" - jellemezte a napokban az SZDSZ belső állapotát Bőhm András, a párt parlamenti képviselője és fővárosi frakcióvezetője. Nagyjából ennek megfelelő képet mutatott múlt csütörtök este egy, a belvárosi Vista Kávéházban tartott összejövetel is. Fodor Gábor pártelnökjelölti kampánynyitójára feleannyian sem voltak ezúttal kíváncsiak, mint öt éve, amikor ugyanott ugyanő Demszky Gábor alternatívájaként lépett színre.

21, 20, 8, 6 - a szabaddemokraták növekvő aggodalommal emlegetik a párt 1990-2002 közötti egyre gyengébb (százalékos) választási eredményeit. A szorongás nem véletlen: a 2002-es kormányváltás óta a liberálisok többnyire az 5 százalékos választási küszöb alatt állnak. Az elmúlt harminc hónapban támogatottságuk - a Medián mérései szerint - csak egyetlen alkalommal (2003 májusában) érte el a 6 százalékot (lásd ábránkat). A tavalyi európai parlamenti (EP) választáson produkált 7,7 százalékos eredmény jelentőségét az alacsony részvétel miatt indokolt óvatosan kezelni; az ott szerzett 210 ezer voks kevesebb, mint amennyit például a Centrum Párt gyűjtött 2002 májusában.

HVG

A szabaddemokraták befolyása annak ellenére gyengül, hogy a pártot 1992 óta csaknem folyamatosan irányító triumvirátus - Pető Iván, Magyar Bálint, Kuncze Gábor - időközben jelentősen csökkentette az SZDSZ korábban sokat kárhoztatott belső megosztottságát. Az SZDSZ ma már jóval hierarchizáltabb párt, mint az 1990-es évek közepén volt. Komoly konfliktusok után a szövetség megszabadult a liberális értelmiség több meghatározó személyiségétől is, akik olykor nagyobb hatással voltak a szabaddemokrata szavazókra, mint az SZDSZ választott vezetői. Az utóbbi egy évben pedig a párt 12 fős ügyvivő testülete (üt) is egységesebbé vált. A Fodor Gábor körül tömörült, 2003-ban még hattagú belső ellenzék létszáma mára két főre olvadt (Fodor, Béki Gabriella); az Új Generáció nevű csoportból érkezett Gusztos Péter és Csőzik László, továbbá Ungár Klára időközben ugyanis rendezte kapcsolatát Kunczéékkal, Szent-Iványi István pedig az EP tagjaként Strasbourgba távozott.

Az SZDSZ marginalizálódása arra utal, hogy a párt által megjelenített liberális értékek vonzereje határozottan csökken Magyarországon. A szövetség irányvonalát azonban a jelek szerint Kuncze Gábor két szombati kihívója sem volna képes jelentősen módosítani. Kis Zoltán, a környezetvédelmi tárca 2002-2004 közötti politikai államtitkára, aki azt követően célozta meg a pártelnöki széket, hogy a szőlőültetvényeinek állami támogatásába belebukott Wekler Ferenc helyére nem őt jelölték a parlament SZDSZ-es alelnökévé, voltaképpen csak lélektani változásokat ("több hitet", "szolidaritást") sürget. Fodor Gábor pedig egy tabudöntögető SZDSZ-es kampány finisében a megalkuvás nélküli szabadelvű politikát kéri számon a pártvezetésen, miközben feltűnően szorosan felsorakozik a jelenlegi miniszterelnök mellett: "A saját pártjának tehetetlenségi nyomatékával küzdő kormányfő nélkülünk »félkarú óriás«, velünk együtt a magyar progresszió fontos alakja lehet." A pártelnöki posztért másodszor is ringbe lépő Fodor egyébként úgy látja, "mára elveszett az az erkölcsi fölény, aminek a 2002-es győzelmet köszönhettük". Arra a kérdésre, miért maradtak ki mostani programjából a pár éve még erőteljesen képviselt környezetvédelmi törekvések, Fodor a HVG-nek azt mondta: ökopolitikai javaslatait továbbra is érvényesnek tekinti, de most csak egy válságkezelő liberális programot kívánt közreadni.

© Marton Szilvia

Az SZDSZ-ben hetek óta nemcsak pártelnöki, hanem ügyvivői kampány is folyik. Ez utóbbi jelentőségét növeli, hogy az üt most befutó tagjai vezetik majd az elnök mögött (a kapott szavazatok sorrendjében) az SZDSZ 2006-os országos listáját. S bár a szombati ügyvivőválasztás végeredményét főként a színfalak mögött kötött alkuk meg az elnöki intenciók befolyásolják - Kuncze Gábor kortesútjain Sándor Klára szegedi tanárt, az országos tanács (ot) elnökhelyettesét és Gulyás József parlamenti képviselőt ajánlotta elsősorban a megyei pártelnökök figyelmébe -, a szavazás alighanem egyfajta párton belüli véleménynyilvánítás lesz az SZDSZ e héten lezárult minikampányáról is. Amennyiben a küldöttek sikeresnek minősítik a melegek emancipációját, az aktív eutanázia engedélyezését, a drogpolitika liberalizálását s az egyházak önfinanszírozását népszerűsítő, a jobboldalon heves ellenállásra talált akciót, úgy növekedhet az Új Generáció politikusai (Gusztos, Csőzik) újraválasztásának esélye. Ugyanez lehet érvényes a leszbikus vonzalmait a szélesebb nyilvánosság előtt is vállaló Ungár Klára esetében. A párton belül hallani azonban olyan véleményt, hogy ez az akció túl harsány volt, s hogy az SZDSZ-nek a liberális-konzervatív hagyományokat kellő arányban kellene ötvöznie az avantgárd törekvésekkel.

Azzal a nemzeti liberális tradícióval, amelynek képviseletét egykor sokan fontosnak tartották az SZDSZ-ben, az utóbbi időben mintha semmit nem tudnának kezdeni a liberálisok. Ma már az is világos, hogy a szabaddemokraták által 2001-ben meghirdetett Kossuth-bicentenárium is pusztán kampányszerű válaszreakció volt az Orbán-kormány nem sikertelen szimbolikus politikájára. Az SZDSZ hatalomra kerülése után mindenesetre azonnal leállította a "historizálást". A nemzetpolitikai kérdésekkel kapcsolatos párton belüli esetleges vívódásokra pedig az utóbbi időben legfeljebb csak az utalt, hogy - a szövetség "hivatalos" álláspontjával szembehelyezkedve - a tavaly decemberi népszavazáson Béki Gabriella az "igen" mellett érvelt a kettős állampolgárság ügyében. A párt bibliája, a "Kék könyv" másfél évtizeddel ezelőtt egyébként még maga is úgy fogalmazott: "Minden magát magyarnak valló személy - és az ő jogán családja - legyen jogosult a magyar állampolgárságra." Amikor az SZDSZ választ keres arra, a közvélemény-kutatók által 1 milliós nagyságúra becsült liberális szavazótábornak miért csak alig egyharmadát képes megnyerni, esetleg érdemes megvizsgálni: ad-e lehetőséget a politikájával való érzelmi azonosulásra a nemzeti hagyományokkal nem sokat törődő jelenlegi szabaddemokrata irányvonal. Érdemi változást e tekintetben nyilván az sem hoz majd, ha a hétvégén a szövetség nevét kiegészítik a "Magyar Liberális Párt" toldalékkal.

Az egyre inkább nagyvárosi s mindenekelőtt fővárosi párttá karcsúsodó SZDSZ 1990 óta először mozdul ki "kollektíve" Budapestről. A szegedi egyetemre meghirdetett küldöttgyűléssel a párt - amely a tavalyi EP-választáson szavazatainak a felét az ország területének csupán egytizennegyedét kitevő központi régióban, az együttesen 2,8 milliós lakosú Budapesten és Pest megyében kapta - nyilvánvalóan vidéki kötődését igyekszik demonstrálni. A tanácskozásra történetesen egy olyan megyeszékhelyen kerül sor, ahol az SZDSZ már 2002-ben közös listán indult az MSZP-vel az önkormányzati választáson.

A következő hónapok legsúlyosabb szabaddemokrata dilemmája, az előzetes választási koalíciókötés ügye az elmúlt hetekben egyébként az SZDSZ alapszabályának tervbe vett módosítása kapcsán is napirendre került. Az ot elnöke, Pető Iván által eredetileg kidolgozott javaslat rögzítette, milyen testületi felhatalmazás birtokában állíthat ezentúl megyei vagy országos szinten közös listát a párt. Ezt az indítványt az ügyvivők - annak "rossz üzenete" miatt - azonban gyorsan leszavazták. Az alapszabály így várhatóan csak arról rendelkezik majd - persze ha megszavazzák -, hogy ezentúl a helyi szervezetek is csak az üt jóváhagyásával állapodhatnak meg egy másik párttal közös jelöltek indításában. Egy ilyen új passzus megakadályozhatja a 2002-es szombathelyi partizánakcióhoz hasonló eseményeket, ahol a szocialisták és a szabaddemokraták - megosztozva a megyeszékhely két választási kerületén - kölcsönösen támogatták egymás parlamenti képviselőjelöltjeit, akik végül is mindkét körzetben győztek.

BABUS ENDRE